Még mindig zongorázik

December 1-én már született egy post, amin Bálint zongorázik. Most ezt sikerült megfilmesíteni - óriási tehetség, ez már most látszik :-)

Bálint vezet

Bálint elég komolyan rákattant az autó témára. Ennek pozitív externáliája, hogy bizonyos helyeken élmény vele bevásárolni menni. Legutóbb egy ilyen kisautóban csinálta végig az egész bevásárlást (pedig nem vagyunk valami gyorsak...). Csak kormányoz és kormányoz és mutogat merre menjünk :-)

Új ágy, új szokások

Tegnap délután érkezett egy új bútordarab, amit tulajdonosa elég lelkesen fogadott:

A fel-alá rohangálás vége (egy percen belül) persze az lett, hogy lezúgott. Éjszakára épp ezért körbepárnáztuk a földet, nehogy félálomba nekiindulva koppanjon. Ilyen szerencsére nem történt, de a várakozásoknak megfelelően reggel hálózsákostul megjelent az ágyunknál, majd máshol folytatta a garázdálkodást.

Az új ággyal így napi fél óra reggeli pihenőidőt vesztettünk - ennyit szokott még játszani a rácsoságyban, miután berepült hozzá a reggeli tápi.
A délutáni alvást pedig jobb ha meg se említem. Az ugyanis ma érdeklődés hiányában elmaradt. A rácsoságyban eddig - miután megitta amit lehetett - elszórakoztatta magát aztán előbb-utóbb elaludt. Ma azonban rácsoktól nem akadályoztatva a fektetési kísérletek után 2 percen belül egyszerűen kisétált hozzám a konyhába.
Mondták, hogy ez az ágy felnőttet is elbír, így gondoltam melléfekszem. Bálint ennek nagyon örült, de pihenés helyett ez arra motiválta, hogy egyéb helyzetben rosszabbul hozzáférhető testrészeimet is összeharapdálja.
Holnaptól ismét bölcsi, így a hétvégéig kapunk kis haladékot e feladvány megoldására...

Ficergés

A 8. hónapot tapossuk. Kamilla meghallgatta kérésemet, miszerint nem kényelmes nekem, hogy keresztbe fekszik és a múlt hét elején rengeteget ficergett. Ma kiderült, hogy a ficergés nem volt hiába, valóban elfordult, de - valszeg nem pontosan fogalmaztam meg azt a kérést - tökéletes farfekvésbe vergődte át magát. A dudorról, ami időnként megjelenik a köldököm felett, s amiről azt hittem, hogy egy popsi, az egy 8 cm átmérőjű fejecske. A védőnő szerint márpedig a 32. hétig befordulnak a babák. A doki szerint nem minden baba olvassa a tankönyvet.

Bálint múltkor rámutatott a hasamra és közölte, hogy baba. De szerintem csak mellélőtt és abszolút nincs képben. Aja (=én) egyszerűen csak pocakot eresztett és kész.

Be tudom ám gombolni a kardigánomat:

Lassan kezdem feladni, hogy amiért hajolni kell, azt arrébb mozgassam. Márpedig ez azt jelenti, hogy Bálint által szétdobált játékok és egyéb használati tárgyak ott maradnak, ahova ő hajította. Esténként söpörni lehet a cuccot...
Már hetek óta mondogatja a masszőrlány, hogy elkezdtem vizesedni. Sajnos azt hiszem igaza van, bár koránt sem olyan rossz a helyzet mint Bálinttal. Az uccsó hónapokat papucsban teljesítettem. Igaz akkor 40 fok volt. Most még csak a gyűrűt és az órát tettem le, a cipőmet nem.

Névadás utoljára

Amikor az ember elmúlt 25 éves és van valamiféle hosszabb (mondjuk >1 év) kapcsolata egy ellenkező neművel, akkor előbb-utóbb nem kerülheti el a kérdéseket esküvő témában. Ha ez megvolt, akkor sincs pihi, a kíváncsi szájak (pl. munkahelyi főnök) "és mikorra tervezitek a babát?" témakört feszegetik. Amint úgy konstatálja a környezet, hogy az elsőszülött megérkezését követő hónapokat apa, anya (és a baba is) túlélte, a "kistestvér kellene ennek a gyereknek" című film kerül vetítésre. És ezek után valószínűleg a "lesz e harmadik" kérdés következik. Bár ebben még nincs tapasztalatunk, e témát akár rövidre is zárhatjuk, mondván mi már a másodiknak is alig tudunk nevet találni!
Nekem azért megvan a régi-új favoritom. Már csak egyvalakit kell véglegesen meggyőznöm, hogy ez bizony nagyon jó lesz...

Muszáj felhívnom valakit...

Tárcsázok gyorsan.

Kicseng.

- Szia! Képzeld vasárnap volt Valentin-nap. Anya kapott Apától mindenféle gazokat - irtom őket, ahol lehet -, de én, a fő névnapos még mindig nem kaptam tőlük semmit. Bezzeg a nagy- és keresztszülők alkalomhoz illően felköszöntöttek, de hát ezekre itt várhatok.

Pedig láttam, hogy ott van benn az ajándékom a gardróbban...

Bálint a kórházban

Kórházba menni nem jó!

Kezdődik azzal, hogy korán kell kelni. Be kell menni 7.30-ra. Jó ez érthető, nem lehet kockáztatni, hogy a műtendő gyerek nem ér be a műtétre, igaz a műtétek 9-kor kezdődnek, van mobiltelefon, hétfőn látta az altatóorvos a babát, de ez a terület nem kell, hogy haladjon a korral, lehet úgy csinálni, mint 20 éve, amikor busszal mentek az emberek, akik út közben eltűntek, mint szamár a ködben.
Folytatódik azzal, hogy a műtét előtt nem lehet enni, inni. Ez az esetünkben azt jelentette, hogy Bálint 6.30-kor kikerült az ágyából és nem kapott tápit, hiszen nem lehet. Később persze kiderült, hogy a gyerekek korosztályos sorrendbe mennek műtétre. Az is kiderült, hogy Bálint előtt van egy 2 hónapos baba, akinek két órás a műtéte, így Bálint jó esetben is 11 kor kerül sorra, tehát még 7.30-kor is meg lehetett volna itatni, de ezt nem engedik, így 9-kor az anesztes kérdezi, hogy miért éhezik a gyerek, amikor simán ehetett volna reggelit. Mondanom sem kell egy másfél éves gyerek nehezen tűri, hogy nem kap se enni se inni reggel 6.30 és 11 között. Apuka pedig nehezen bírja, amikor rájön, hogy ennek se orvosi se más értelmes oka nincs, egyszerűen emberi butaság/nemtörődömség (ezek programozott műtétek, két héttel előtte is lehetett tudni, hogy Bálint 11-kor fog legjobb esetben bekerülni, de egy nappal a műtét előtt mindenkit berendelnek, hogy megnézzék, rendben van-e, így egy nappal előtte még inkább lehet tudni, mi is lesz a pgm)...

A műtét előtt így Bálint már nehezebben viselte magát, bár maga a várakozás egy nagy bölcsis kaland is lehetett volna, hiszen van játszóház meg gyerekek meg új környezet is.
Végül teljesen tervszerűen megkaptuk az előnyugtatót 10.45-kor. Ezt követően az ágyhoz voltunk kötve. Itt készült ez a videó, amin már kicsit kába a srác, cserébe az előnyugtatót úgy kajálta, mintha legalább is a legfinomabb innivaló lenne a földön.

A műtét előtt a doki kifejtette, hogy az első nap az ágyban kell maradni. Mikor kérdezem, hogy hogyan veszem rá a másfél éves fiamat, hogy ágyban maradjon közölte, hogy a józanész is ezt diktálja. Ettől nem nyugodtam meg, miután azt gondolom, hogy egy másfél éves gyereknek ebből még nincsen olyan sok. Később kiderült persze, hogy a doki jól gondolta a dolgot, Bálintnak az első nap magától sem jutott eszébe felkelni, de ennek a józanészhez nem sok köze lehetett...

A műtét kicsit hosszabb lett, mint gondolták, fél óra helyett 45 perc, de ez még viselhető volt. Bálint a műtőből kijövet aludt és szerencsére ez egy másfél órán át így is maradt, ami egyrészt nyugis volt másrészt meg a gyógyulás szempontjából is jobb, mintha vergődött volna. Mire felébredt megjött Ági is, így együtt foghattuk le a babát, amikor az rájött, hogy csomó, zavaró dolog van körülötte. Ekkor azt gondoltam, hogy a következő napi programot kezdtük el futtatni...

Na ekkor jött a "józanész", miután második ébredésénél a gyerek békésen feküdt az ágyba, nem vágta magát négykézlábra, nem akart hasra fordulni, nem próbált felállni. Néha azt gondolta, hogy fel kéne, hogy vegyék a szülei és elég morcos lett, ha mégsem ez következett, de el lehetett terelni a figyelmét. Tovább javított a helyzeten, hogy kikerült a kezéből az infúzió (igaz a kanül vagy mifene bent maradt, hátha kell még alapon, így a karkötője mellé kapott kesztyűt is, azt is lehetett birizgálni), végre ihatott és kicsivel később ehetett is.

Összességében elég könnyedén vettük az akadályt. Kevés ébrenlét, nyugodt fekvés, sok alvás. Alvás közben néha megébredt, mivel a hasra fordulási műveletbe hiba csúszott, gondolom fájt neki mint a fene... 10 körül megettük a tápit, nem volt olyan nagy sikere, csak a harmada fogyott el, kicsit autóztunk az ágy szélén (nem volt semmi dobálás, kalapálás, csak kerékpörgetés és kormány mutogatás), majd szépen elfeküdt Bálint és 11-kor már megint aludt, így lett villanyoltás és visszatakargatás, miután a takaró az mindig lekerült róla. Egy-egy megébredés mellett (melyek során a kanültől is megszabadították végre) gyakorlatilag 5-ig ment az alvászat. Látszott, hogy javul a helyzet, mert kettő környékén már oldalt aludt az addig szigorú hanyattfekvésben alvó gyerek.

Én ötkor gondoltam, hogy ennyi volt, Bálint is úgy nézett ki, mint aki a leghétköznapibb ébredést produkálja. Kipattant a szeme, négykézláb vágta magát és kezdett kiugrani az ágyból (elkaptam). Nem volt nehéz kitalálni, hogy sokat javultak a dolgok. Megitta a tápit, játszottunk egy fél órát (most már ült az ágyban), majd fogta magát lefeküdt és aludt tovább. Így végük a standard időben 7.10-kor indult el a nap. Olyan jókedve volt mint ritkán. Ment a duma, felült, játszott, fel is állt, de az láthatóan nem esett még jól neki, így gyorsan visszaültettem. Jött a vizit (pont tisztába tevés alatt, így premier plánba meg tudta mindenki nézni a kis sebét), mondták, hogy akkor talán indulhatunk is haza. Nem maradt más, megreggeliztünk és vártuk anyát, aki szerencsére a reggelizés végére meg is érkezett, így 8 után kevéssel kiléptünk a kórházból.

Ha belegondolok, hogy mennyivel rosszabb ott bent, mint itthon, akkor még sajnálhatnánk is magunkat meg Bálintot, hogy megvágták, bibije van, nem ehetett/ihatott, kórház, betegek meg ilyenek. Ha az ember bent van, akkor azért hamar rájön, hogy ott mi voltunk az egyik legmákosabb társaság (egy heresérves 3 évessel versengtünk a címért, de úgy látom ebben a műfajban a kor inkább hátrány). A mellettünk lévő kisfiú például 8-10 napig lesz bent, kikötött lábbal, kézzel, szigorú fekvésre ítélve. Ráadásul a mamája az anyaotthonba kellett, hogy aludjon, mert nem tudnak kifizetni napi 3000-et, hogy a gyerek melletti ágyon (ami persze tök üres volt) aludhasson és a nővérek nem azt mondták neki, hogy a műtét utáni első este aludjon ott, leszedik az ágyneműt, kap egy pokrócot azt hajrá, hanem simán elzavarták, ami megint nem pénz kérdése, hanem egyszerűen szemétség szerintem. A kéthónapos veseműtétes babát nem is ecsetelem, az embert próbáló még a kívülállónak is.

Úgyhogy összességében örülünk, hogy ennyivel megúsztuk, Bálint állati gyorsan regenerálódik, egy nappal a műtét után már óvatosan járt, két nappal utána már futkározott, ma meg már nem is mondja, hogy bibi, csak ha kötést kell cserélni, akkor jön rá, neki van ott valami, ami fáj egy kicsit. Reméljük így is marad, nagyobb bajunk soha ne legyen!!!

Túl a műtéten

Kedden megműtötték Bálintot. Tartottunk a műtéttől, de attól is, ha nem műtik meg. Mert az azt jelentette volna, hogy elhalasztják - például egy taknyos nózi miatt - és újabb időpontot tűznek ki. A várólista 2 hónap. Akkor pedig nekünk ugye egy másik kórházban van másik programunk.
Na de szerencsére nem így történt és az "infekciómentes" Bálintos bal golyóját a hasüregből a helyére igazították kedden délelőtt. Az altatásból két varrott sebbel és egy infúzióval a kezében felébredő (pontosabban csukott szemmel vergődő) gyerek nem volt egy szívet melengető látvány egy szülőnek. A műtét napján szegényem csak feküdhetett, azt is csak a hátán, hiába szerette volna, fel se vehettük.
Az első éjszakát a képeken szereplő - műtét előtti - lovas és hű paripája együtt töltötte a kórházban.

Másnap, azaz szerda reggel pedig már csücsülve fogadott, épp reggeliztek apával, aztán jöhettünk is haza! Délután fogta magát és fölállt - erről nem sikerült lebeszélni-, csütörtökön pedig már egész nap rohangált, kanapéra mászott.
Még azért egy hétig új játékszabályok vannak az emelésnél (nem szabad, csak a fenekénél megemelni, hogy ne húzódjon a heg) és a tisztálkodásnál (nincs pancsi a kádban, csak cicamosdás). A sebkötözéssel szenvedünk, mert hát a pelusban elterülő barnaságok nem veszik figyelembe, hogy oda bizony most nem kéne beszűrődni.
Ma van a farsang a bölcsiben... :-( Már csak a nagyböjtben megyünk valamikor.

A nagy kedvenc

A gyereknek általában van kedvenc macijuk, babájuk vagy autójuk. Szóval kedvenc valami, ami mindig érdekli őket, amit cipelnek magukkal. Bálintnál ez nem más, mint az üres két literes light cola-s üveg (azért nem a teli üveg, mert az apukának a kedvence és azt elrejtve őrzi). Ezt a palackot lehet fel-alá cipelni (közben hangosan a földhöz verni), sőt zenére táncolni vele:

És ha el akarja valaki venni, akkor védelmezni kell:

Áprilisra várva...

Állítólag a nők biológiailag úgy vannak programozva, hogy a szülés negatív élménye törlődik. Ezért vállalkoznak újabb gyerekre. Hát nálam ez a törlési program nem futott le, ezért miután megtudtam, hogy ismét babánk lesz, az öröm mellett sokáig csak az járt a fejembe, hogy ezt a gyereket is meg kell szülni. S ráadásul (megint) nekem! Ahogy azonban teltek a hónapok, egyre kevésbé aggódok ezen. Sokkal inkább attól tartok most, ha nem fordul be jó irányba - vagy esetleg egyéb más okból -, akkor műtétre kerül a sor. Na a császármetszés gondolatától még nagyon mindig parázok (a vakbél műtétem utáni állapotot juttatja eszembe). Remélem felesleges a para.
Ez a harántfekvés dolog egyébként már most is kellemetlen, mert keresztbe valszeg kevesebb hely van és ezért sokszor nyom. Kb. egy hete amúgy is hirtelen terhes lett a terhesség. Eddig nem volt különösebb gond Bálintot emelgetni, jönni-menni, de most kb. 20 perc gyaloglás/állás után leszakad a hasam, s B. is valahogy egyik napról a másikra kétszeresére növelte súlyát. A hasam pedig úgy viszket, mintha legalábbis tetves lennék. Nő, mint a bolond gomba. De sajnos nem csak a hasam. Múltkor majdnem leszédültem a mérlegről a védőnőnél. És nem az alacsony vérnyomás miatt: plusz 10 kg-ot mutatott a mérleg. Az ok: sok édesség.
Mikor Bálintot vártam, vacsira néha becsúszott egy-egy kolbász. Most kolbászt csak a hentesnél látok, húst is kevesebbet eszek, na de a csoki! Minden étkezés után muszáj. Reggeli után is. :-) Szóval a húsevő fiú után egy édesszájú lányka jön.
Egyre inkább foglalkoztatnak olyan gyakorlati problémák is, mint pl. hogyan fogom a 2. emeletről le, illetve oda felvinni egyszerre mindkét gyereket. Vagy ha nem egyszerre, akkor milyen sorrendben fogom őket szállítmányozni. Mert a lépcsőzés - főleg lefele - a (nagy)fiúnak nem megy még készség szinten. Avagy hogyan fogom megetetni a kicsit (ami az első hetekben, hónapokban 30-50 perc / szopi volt Bálintnál), miközben a kispasas itthon tombol... És a többi.
Már csak bő (vagy szűk?) két hónap és már nem csak elméletben aggódhatok ezen.

Már sok a jóból

Nekem már nagyon elegem van a sok hóból, de Bálint csak mostanában kezdi igazán élvezni. Korábban lefagyott, ha havas területre érkezett, de mostanra nagyon nekibátorodott, önállóan belesétál, beletúr.

És hógolyókat cipel.

Mire igazán belejön, megjön a tavasz (bárcsak jönne már). És a fű. Remélem a hóiszony után nem fűiszony jön, azaz idén nem tér már vissza.

Bálint bemutatja a fontosabb testrészeit!

Régen volt már videó a blogon! Most végre készítettünk egyet az aktuális produkcióról: testrészek mutogatása. Már jó ideje készség szinten mennek a fontosabb részek (fej, fül, szem, száj), amikre szép lassan rakjuk rá a többit (talp, tenyér, köröm). Persze nem maradhatnak ki a lényegi részek sem (fütyi például), de azokat nem teszem fel a blogra :-)

A fiúk nevet keresnek a kiscsajszinak

Még mindig a névválasztáson pörgünk. Esténként Tóni online, Bálint hagyományosan offline válogat a nevek közül.

Persze nem vagyunk könnyű helyzetben, mert 1443 női név közül mégiscsak nehezebb választani, mint 1163 férfi név közül. Az utónévkönyvből előkerült az a lista is, amit anno még a fiúnevekből írtunk. Na azon például a "Bálint" pont nem volt rajta.
A mostani listánkon előkelő helyre került Kunigunda magyar változata és annak a néninek a neve, aki miatt állítólag kirobbant a trójai háború. S az is kiderült, hogy az "Alma" névnek semmi köze a gyümölcshöz, csak magyarul pont így hívják azt is.

Bálint másfél éves

Bálint ma: 1,5 év, 11,43 kilogramm, 83 centiméter, 20-as láb (ősszel még 19, pár hét múlva már 21), 16 fog (ebből 5 növésben).
Valszeg ez utóbbi (az egyszerre növő szemfogak) miatt volt az éhségsztrájk. Ahhoz képest nem is fogyott, sőt! Szerencsére az utóbbi napokban itthon már egész jól eszik. A gyermekmegőrző intézményben továbbra is csak vitaminbevitelről (gyümölcs) gondoskodik, a kalóriát itthon visszük be: fél négykor ebéd, fél hatkor uzsi, fél nyolckor vacsi. Hát evvan. Persze önálló evésről szó sincs (kanállal már betalál a nyílásba, de a nevezett evőeszköz rossz tulajdonságai miatt az étel belemerítése és benntartása nem megy) és evés közben továbbra is játszania kell.
S hát a kedvenc játékok: a kis labda, a közepes labda és a nagy labda (már régebbi kedvencek) és a kisautók (újabb keletű érdeklődés). Amivel pedig épp játszani akar - és az adott játékhoz társ is kell - akkor azt odahozza: általában a képeskönyvet és a gyurmákat. Ha pedig nem az általa elképzelteknek megfelelően alakul a játék, elég rosszul viseli.

Mióta megtanult járni - 2 hónapja -, azóta komolyabban fokozódott itthon a hangulat.Hol vannak már a régi szép nyugis idők, amikor ott maradt, ahova letettük... :-)) Játék az előszobában: furulyával veri a tükröt. Játék a nappaliban: a kanapéra felmászva azon rohangál, s néha mellélép (és nem tanul belőle). Játék a konyhában: lepakolja a konyhaasztalt egy mozdulattal, azaz a terítő lerántásával... Nem szeretnék magunk alatt lakni.
A rohangászást ráadásul szandiban trappolva adja elő, mert javasolta a doki. (Fél éves kora körül került le róla az ortopéd szandi. Aztán most vissza kellett vinni, hogy jól tartja e lábfejét menet közben. Így kaptuk az ajánlást, hogy a sarkánál kemény kérgű szandiban legeltessük itthon is. Az ortopéd orvos szerint ez a tuti, nehogy befelé döntse a bokáját. Az egészséges mezítláb most úgy látszik épp nem divat.)
Nemcsak lába, de a szája is egész nap jár. A családtagok megnevezésén túl egyre több mindenre van szava. Vagy értjük, vagy nem. Az aktuális sláger az "abuda, buda, buda". Ezt pl. még nem fejtettük meg. Esténként néha túlpörög és a dumálás mellett / helyett rikoltozik.
Azért szívesen megnézném pl. a bölcsiben miket is művel. Tóni egyszer fel is vetette, hogy jó lenne beszerelni egy webkamerát és akkor az érdeklődő szülők vethetnének napközben egy-egy pillantást a csemetéjükre. Amíg azonban ilyen lehetőség nincs, addig marad a gondozónőkkel történő elbeszélgetés hazajövetelkor. Evett-e (nem), aludt-e (igen), voltak e levegőn (vagy igen, vagy nem). Múltkor e standard pontokon kívül felmerült egy új téma is: Bálint verekedett ("ma az élő fába is belekötött és nekiment"). Kiderült, hogy az elején harapott is, de mostanában állítólag leszokóban van. A verekedős reakciót valszeg a csoportösszevonás miatti zsufi váltotta ki (a földszint felújítása miatt feljöttek a nagyobbak az ő szobájukba). Mások frizurájának megigazítása viszont többé-kevésbé állandó.

Apa csak egy van

A bölcsiből kifele jövet általában kicsit sétálunk, azaz Bálint szaladgál, én pedig megpróbálom utolérni és az autó felé terelni. Előbb-utóbb (sokadszori "keressük meg anya autóját" felkiáltásra) célba érünk és beszállunk a kocsiba. Mondom neki, hogy most megyünk haza. S hát a válasz: "Apa, apa, apa". Délután otthon, ha csengetést hall- kapukód beütése is kis csengetéssel jár - rohan az ajtóhoz és "apa, apa, apa"...
"Aja" (=anya) is van néha, de ez még eléggé egybeolvad a cicával, aminek "jaja"a neve.