Ma reggel jövök ki a szobából az épp felébredt és kajáért reklamáló Kamillával. Bár a reggel lehet, hogy nem a legjobb kifejezés a 6.45-ös időpontra abban az esetben, amikor a másik gyerek már 4.30 óta fent van (jelenleg az 1 hónaposunk jobban alszik, mint a 21).
Szóval jövök ki, Apa a kanapén őrzi Bálintot, aki épp a szobájában dobálja a legókat. Megyek be hozzá, rám néz és azt kérdi: Apa? Apa alszik – mondom neki. Erre fogja, becsukja az orrom előtt a szobája ajtaját. Haragszik rám. Kamilla miatt. Hiszen végülis én hoztam ide ezt a bőgő masinát. Persze Apának is van némi köze a dologhoz, de erre a részletre majd ráérünk tíz (?) év múlva kitérni.
Gyerekdokink és Bálint bölcsisnénije szerint is a legjobb megoldás, ha úgy teszünk, mintha Kamilla "nem létezne". Azaz továbbra is B. van a középpontban, K. pedig mellesleg ott van. Egy idő után aztán hozzászokik az új családtaghoz. Remélhetőleg. Addig is sok közös – Kamilla-mentes – programot csináljunk, hangsúlyozva, hogy csak Bálint és Anya megy. Hogy érezze, azért az ő pozíciója nincs veszélyben. Úgyhogy most terápiás céllal hétvégén a Maminak lepasszoljuk Kamillát, legalábbis a dajkálás részét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése