Bálinttal egy esős nap elmentünk a tropicariumba (lányok a szombat esti bulit heverték ki).
A kötelező programon viszonylag hamar túljutottunk, óriáskígyók, hatalmas pókok, kisebb rágcsálók, színes halak... Ezeket mind megnéztük, majd eljutottunk a fő attrakcióhoz, a cápás medencéhez, amit alulról is meg lehet nézni egy üvegcsőben végighaladva. Na itt elért minket a vég. Bálint fölé beúszott a rája (az állatkertes, zsiráfos tapasztalatokból okulva itt már eleve kézben volt), amit egy cápa követett, amitől kisebb pánik alakult ki (Neeeem kell félni, Neeem bánt, aranyos a cápa felkiáltásokkal övezve), cserébe el sem lehetett menni, mert akkor még nagyobb volt az pánik.
Ennek megfelelően nézegettük a cápákat, rájákat, egyéb állatokat és vártuk, mikor úszik át valami a fejünk felett, amitől szemlátomást nagyon féltünk, de elmenni sem lehetett olyan érdekes volt.
Végül a szülői akarat érvényesült sok perc és cápaátúszás után továbbálltunk (levezetésnek oldalról is megnéztük a cápákat, de a piszkok itt is szembe jönnek). A rájasimogatást gyorsan elpasszoltuk, amikor Bálint meglátta, hogy ebben a vízben valamik vannak, akkor lecsökkent a lelkesedése, hogy feltétlen fröcskölni akar.
A helyi étterembe már sokkal kevésbé döbbent arccal Bálint kiegyensúlyozottan fogyasztotta el a pizzát, az élmények feldolgozása este kezdődött meg, amikor is háromszor jött át a szobánkba és kopogtatta meg a hátamat jelezve, hogy az álmába felé úszó cápákat is mellettem szeretné átvészelni.
Ezek a programok egyelőre nem pihentetőek, kérdés, hogy kell-e erőlködni vagy jobb lenne Bálintnak, ha inkább óvnánk az ilyen élményektől. Most ezen gondolkozunk...
ui. a kép nem túl jó, de a figyelmesek az összes fontosabb szereplőt felfedezhetik, bal középen a cápa, alul a rája, még lejjebb Bálint látható, kellően döbbent arccal :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése