Kamilla apja lánya. Gesztenyebarna szemek és egyre sűrűsödő sötét hajacska.
Kamilla másrészt anyja lánya is. Míg Bálintnak nem volt igazán kritikus, hogy ki ringatja, addig Kamillának korántsem mindegy. Főleg eleinte fordult elő gyakran, hogy csak nálam nyugodott meg. Ennek valszeg az is az oka, hogy Bálint kevés időt engedélyez Apának arra, hogy babázzon. Este, ha hazajön Tóni, le se lehet vakarni róla Bálintot.Kamilla mindenekelőtt azonban környezetére érzékenyen reagáló leányka. Mosolyog, ha mosolyognak rá. És szomorú, ha más is az. A számára idegen hangokra, ingerekre nagyon intenzíven reagál. A Bálint-féle macera természetesen nem számít idegennek, így tőle bármit eltűr. De a botmixer zúgása, egy másik baba sírása stb. nagyon megijeszti és ő is keserves sírásba kezd. Amint a zaj megszűnik, ő is megnyugszik.
Igazából mi is sokkal érzékenyebben reagálunk Kamilla sírására, mint tettük azt első babásan. Az ok elég praktikus: nehogy felébressze a másikat! Egy síróssal mégiscsak könnyebb mint kettővel. Így a délutáni alvás idején és éjjel Kamilla egyet nyekken és már kézben van. Ki is fejlesztett egy "mindjárt sírok, ha most nem vesztek fel" jelentésű szájbiggyesztést.
De hogy mégse legyen olyan jó dolga, a napirendjét sokszor nem ő maga alakítja. Például délután akárhogy is van, el kell menni Bálintért a bölcsibe. S mivel nem szeretném, hogy Bálint az egész napját ott töltse, így legkésőbb fél négykor (uzsonna után) érte megyünk. Sokszor ennek Kamilla ébresztése és későbbre tolódott evés az ára.
Azért igyekszem, hogy mindenki jól járjon... Ha lehet, akkor még én is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése