Kamillát bölcsis hely hiányában családi napközibe írattuk. A feltételek ideálisak, a környezet családias, a dadus a legjobb. Azaz Mami feladva tanítványait végleg nyugdíjazta magát és főállású nagymama lett, ő vigyáz hétköznap Kamillára.
Bálint a múlt hét óta oviban szerepel. Itt már sajnos nem mondhatok el ennyi jót. Az ovikezdés előtt két nappal volt a szülői értekezlet, ahol bemutattak egy teljesen új óvónőt mint tették azt májusban, egy teljesen lepusztult csoportszobát és azt még nem tudták megmondani, hogy két nap múlva ki lesz a másik óvónő a Zöld csoportban. Bálint szeptember 7-én ment először - nem mindenki egyszerre kezdett, a beszoktatást megkönnyítendő. Az új - számomra is tök ismeretlen óvónéni - gyakorlatilag oda se köszönt amikor beérkeztünk Bálinttal, a gyerekek fele sírt, de ez nem zavarta őt. A javasolt fél óra helyett egy órát voltam ott Bálinttal, majd elköszöntem tőle - ezt nem könnyítette meg, hogy az óvónő továbbra se jött oda hozzánk. Délre mentem érte, szegénynek teljesen ki volt sírva a szeme. Második nap reggel megismétlődtek az előző napi események, ezért javasoltam a demotivált antitálentum óvónőnek, hogy ha reggel köszöntené és bevonná valamibe Bálintot, biztosan otthonosabban érezné magát... Na nem részletezve a további eseményeket a helyzet másfél hét után annyit változott, hogy a másik, idősebb óvónéni aranyos és jó fejnek tűnik, Bálint már nem sír az oviban (ezt mindig el is mondja), a fiatal óvónő némi fejlődést mutat (van honnan), én pedig időt adva és további javulást várva - még - nem mentem el az óvodavezetőhöz panaszt tenni.
Bálinttal már túl vagyunk egy beszoktatáson, de - nemcsak a fenti helyzet miatt - ez most bizonyos szempontból nehezebb. Ugyanis két éve, mikor bölcsibe ment, még nem beszélt, csak sírással, evésmegtagadással tudta jelezni, ha nem tetszett neki valami. Most viszont akkor is elmondja, hogy "sírtam Anya után", "nem játszottam senkivel, csak magányosan ültem", ha épp nem kesereg, s hát ez nem jó érzés. :-(
A bölcsihez képest egyébként is jelentősen romlott az életszínvonalunk. Mert itt reggel időre be kell érni, s a kiscsoportosokat fél négyig haza kell vinni az első félévben. Ki hallott már ilyet??? Mondjuk ez utóbbi egyenlőre nem releváns probléma nálunk, mert ottalvásról még nem volt szó, ebéd után jövünk haza.
Közben nekem elkezdődött az egyetem. Azon terveim, miszerint mindjárt halasztással indítok és csak jövő szeptembertől kezdem el a PhD-t, nem nyerték el a témavezetőm tetszését, így csak februártól halasztok. S bízom benne, hogy kismanó nem akar sokkal előbb jönni mint a karácsony, s meg tudom csinálni a félévet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése