Kamilla 17 hónapos

A mindjárt másfél éves leányka az utóbbi időben elképesztően nagyosodik. Elkezdett például dumálni. A magánhangzókat egész jól használja, a mássalhangzókra egyelőre nem fordít nagy gondot, egyszerűen a "t"-vel helyettesít mindent. Így mondogatja - és hozzá mutogatja - a dolgokat: tita (cica), tuta (kutya), tutu (autó). S hát a kedvenc mondókája: ti ti tuta (csip csip csóka) és már 2. sornál a kezével hesseget... Egy szót tökéletesen mond: "baba". S neki mindenki baba: kicsi és nagy, öreg és fiatal...
Önállóan kanalazza az ételt:
Ráigazít.

Bekap.

Megrág.

Egyre többször az önálló pohárból iváshoz is ragaszkodik. Ha nem kapja meg a kezébe pl. a löttyel teli üvegpoharat, hanem én akarom itatni belőle, kitör a dráma. Egyébként is az utóbbi időszak kevésbé kellemes fejleménye, hogy Kamilla sokat sír. Sokszor nem is tudom az okát, de az esetek nagy részében az "akaráshoz" lehet köze. Egyik percben nem jó valami, pontosabban semmi se jó, aztán pár perc sírás után mégis jó lesz. A sírások jelentős része a konyhában, az etetőszékben, illetve az asztal körül zajlik.

Az önállóságra törekvés máshol is megmutatkozik. A kerti játszótorony létráját alig éri fel, de már az első fokra simán felmászik, aztán minimális segítséggel teljesen felmegy.
Kamcsi nagy bátorsága mellett ugyanakkor megjelent némi félelemérzet is. No nem attól, hogy lepottyan a meghódított helyről, hanem inkább bizonyos hangoktól kezdett el félni: helikopter, fűrész, flex stb. Mivel gyakran repülnek el felettünk légijárművek, a szomszéd a kertben aprítja a hulladékfát, a másik szomszédban pedig építkeznek, igencsak stresszes tud lenni szegényemnek egy-egy kerti délelőtt...

Ui.: 9,72 kg, 78,5 cm, 20-as láb, 12 fog.