Változatos éjjelek

Kamilla rossz beteg. Bálint ha beteg, s főleg ha lázas, akkor bágyatag lesz, elücsörög és alszik. Kamilla ellenben nyűgös és nem alszik, vagy ha igen akkor nagyon zaklatottan. Így az utóbbi éjszakák is ilyenre sikerültek. Nézzük pl. a tegnapot.
Szokás szerint elaludtak a gyerekek, Bálint az ágyában, Kamilla pedig a mi hálónkban a nagyágyon. Majd szokás szerint átvittem a lányt a saját ágyába Bálint mellé. Onnan röpke két óra múlva vissza kellett hozni a franciaágyra, hogy legalább Bálintot ne ébressze fel azzal, hogy 20 percenként felsír. Cserébe így én se tudtam aludni, ezért amikor egy kicsit megnyugodott, kivittem a járókába a nappaliba. Itt is egyedül érezte magát, ezért ekkor Tóni - aki időközben dolgozóban feküdt le, mert akkor még a helyét Kamilla foglalta el a hálóban - magához vette. Aztán Kamilla végül a dolgozóban bealudt, Tóni pedig gondolta visszajön a hálóba. Mivel azonban ha Tóninak fáj a torka, akkor eléggé horkol, ezért ekkor én mentem ki az egyedüli üres ágyra, a nappali kanapéjára. (A rácsos ágy is üres volt még, de inkább a kanapét választottam.) Így reggelre elértük, hogy mindenki külön szobában ébredt és mindenki aludt 1-2 órát szinte az összes szobában. Ja azt még meg se említettem, hogy Bálint is megjelent kétszer, mint minden éjjel.

Ui.: Ma reggelre annyi változott, hogy most Tóni ébredt a kanapén. Még jó hogy kihúzható.
Ui.2: Nem is értem miért a 200-as ágy a standard. Bálint 80x160-as ágyán is elaludt bármelyikünk - fenti éjszakai vándorlásba néha ez felállás is előfordul -, jellemzően úgyse kinyújtózva alszik az ember.
Ui.3: Némi aggodalommal tölt el, hogy decembertől még eggyel többen leszünk, de nincs több helység. A konyha még szóba jöhet, de ott elég hangos a hűtő.

A hétvége történései

Most hétvégén először Mami éjjelre, sőt igazából egész hétvégére is megkapta egyedüli felügyeletre mindkét Kerekes gyermeket. Mi Füreden múlattuk az időt Edit esküvőjén, ahol nagyon komoly programmal (déli 12-től hajnalig) szórakoztatták az egybegyűlteket.
Az esti partyra én már el is felejtettem, hogy esküvőn vagyunk. A hagyományos esküvői sokfogásost letudtuk már délben, így este egy komolyan megszervezett 200 fős partiba torkollott a vigasság. A második olyan zenekar volt az esküvőre járós történetünkben, akinek a nevét memorizáltuk, hátha kell még majd a következő esküvőnkre. Az ezüstlakodalomra gondoltam. :-)

Másnap hazatérvén mindenki egyben volt, Mami se tűnt nagyon lestrapáltnak, annak ellenére, hogy Bálint egész éjjel szórakoztatta. Egyébként az apja mellett tölti mostanában az éjszaka nagy részét, de most ugye ő nem volt kéznél. A zaklatott éjszaka másik oka, hogy szegényemet utolérte az ovis kór, ami a kiscsoportot gyakorlatilag kiürítette a múlt héten. Bálint nem egy lázas típus, de amikor vasárnap hazaérvén még mindig meleg volt (5. napja), s ráadásul fájlalta a fülét, akkor kezdett rossz sejtésem lenni, ami be is igazolódott.
A vasárnap délutánt a Budai Gyermekkórház ügyeletén kezdtük (Tóni lepasszolta e hálás feladatot nekem, mert ő "nem szeret orvoshoz járni"). A lázas gyerekkel kivártam a sort, majd a kedves és fiatal ügyeletes doktornéni szépen megvizsgálta Bálintot a füle kivételével. Ők ugyanis általános ügyelet, fület nem néznek. De hiszen ezért jöttünk! Lázat mérni én is tudok. És mi az hogy nincs eszközük se hozzá? Még a háziorvosunk is rutinos fülvizsgáló. Na ezután továbbmentünk a Heim Pál fül-orr-gége ügyeletére. Onnan rövid úton kidobtak, hogy először leszünk szívesek a központi épületben regisztrálni magunkat egy TAJ kártyával...
A nap végére Bálint megkapta a diagnózist (arcüreg- és középfülgyulladás) és az antibio-t. Mire az ügyeletes gyógyszertárat is megjártam, Kamilla is lázas volt (torok- és kötőhártya gyulladás). Szeretem az őszt.

Fogy a spenót

Ha Bálint éhes, akkor azt mondja: "spenótot kérek", esetleg azt hogy "tésztát kérek husival". Egyéb zölddel (pl. a tegnapi brokkolival) nem lehet megtéveszteni őket. A spenót mindent visz.
(Pedig igazából nem is spenótból, hanem a Mami által termelt mangoldból készül.)

Ovis státuszjelentés

Bálint mára már rutinos ovis lett. Bár még azért sokszor elhangzik, hogy ma nem megyünk oviba, de ha odaértünk akkor már simán megy be játszani. Barátai is vannak: Olivér, Dávid és Zsombor. Csupa fiú, a lányok nem érdeklik. Egyelőre. :-) Egyébként is mióta oviba jár, azóta van egy új dumája: "ez fiús dolog". Ő bizony lányos játékokat nem játszik, a kisautó az fiús dolog, de a fiúk dolgai közé tartozik a csokievés is. Ez most valami ébredő nemi identitás lehet...
Az oviban mindig alszik és - lekopogom - sose pisil be, az itthoni délutáni alvások - ami egyre gyakrabban elmarad sajnos - zöménél még baleset és ágyneműcsere van. De hát jobb ez így mintha fordítva lenne.
Az óvónőkérdés még nem oldódott meg, de szerencsére a sok szülői panasz és a saját maga látottak hatására az ovivezető új óvónőt keres. Csak hát így év közben ez nem olyan egyszerű és amíg nincs másik, addig marad a régi. De most legalább már sose ő a délelőttös (csak délutáni műszakot kap), így reggel nem ő fogadja a gyereket. Teréz néniről (a másik ovisnéni) pedig kiderült, hogy korábban Waldorf ovit vezetett. No mármost a mi racionális, földhözragadt közgazda lelkivilágunk olyan messze esik Waldorftól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekem pl. egy játékokkal teli és színes ovis csoportszoba jobban bejön, mint egy sápatag ("pasztellszínek harmóniája") és játékok zömét nevelési célzatból egyelőre a szekrényben tartó, ezért üresnek ható szoba. De biztos van ennek a módszernek is előnye. Teréz néni rendre nevelési elvei pedig igazából rá is férnek Bálintra. :-)
S ha már Bálint beszokásáról szót ejtek, Kamilla se maradhat ki a sorból. Míg korábban mindig sírt, ha elmentem itthonról, mostanában már mosolyogva pápázik, ha elmegyek. Ő is beszokott a családi napközibe. :-)

A 30. héten

Pocaklakó (és egy kis Kamilla) a 30. héten így fest kívülről.

Mindig úgy érzem, hogy a képeken sokkal kisebbnek tűnik, mint így felülről szemlélve a hegyet. Pocaklakóról továbbra is minden alkalommal megállapítják, hogy lánynevet nem kell keresnünk, s hogy a feje következetesen nagyobb a dátum szerintinél. Így ma a fejecskéje 32 hetesnek, a lába 29 hetesnek lett minősítve a gép által. Fej lent, popsi fent ahogy kell. Reméljük rendes baba lesz és ő nem hagy majd kétséget még az utolsó hónapban is afelől, hogy jól fekszik e a megszületés szempontjából.

Egyetlen dolog keseríti meg csak a napjaimat, pontosabban az éjszakáimat, mégpedig a vádligörcsök, mint ahogy az első két babavárásnál. Valakinek a hasa keményedik (nekem sose), nekem a vádlim. Tök béna dolog ez.
Elkezdtem összeírni a babakelengye listát, azaz mit is kell beszerezni majd az új családtagnak. Nem meglepő módon még hamarabb végeztem, mint anno Kamcsinál, aki akkor még az "Alma" művésznév alatt futott. A hírhedt DM-s bevásárlólistára (amiről Tóni továbbra se tudja elképzelni, hogy havonta mire hagyok ott egy vagyont) így felkerült a 7-es pelus (Bálintnak éjszakára) és a 4-es pelus (Kamcsi) mellé az 1-es pelenkaméret is.

Nosztalgiaképek a másfeledik szülinap alkalmából

0 évesen

Fél évesen

Egy évesen és másfél évesen

Egyre több fog és egyre nagyobb vigyor.

Leányka másfél éves

Kamilla ma 1,5 éves (9,9 kg, 80 cm, 12 fog, 20,5-es láb). Igazi kis csajos alkat, a 10 kg-ot még mindig nem értük el.
Leányka ugyanakkor minden kétséget kizárólag túltesz a rosszalkodásban állítólag jobban álló fiúkon (beleértve Bálintot is ennyi idősen). Kamilla egy krimina, szoktam mondani. Viselt dolgainak száma tetemes. A minap pl. sudocream-mel, a legdurvábban sűrű és zsíros popsikrémmel bekente magát tetőtől talpig, azaz konkrétan a szájától a bokájáig, a közbeeső ruhadarabokat se kímélve. Ezt követően a parkettán terítette el egy nagyobbacska területen a doboz maradék tartalmát, amíg én a szobájukban elpakoltam a ruhákat.

Az utóbbi időben egész nap ezt ismételgeti: aja, aja, aja. Ezt hallotta Bálinttól, ezért így hív engem. De mivel akkor is ismételgeti, ha nem vagyok a közelben vagy egyáltalán nem vagyok itthon, ezért nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tudja a pontos jelentést is.
A csajszi egyébként teljesen önjáró. Pelenkázásnál popsitörlővel törölgeti a fenekét, a lépcsőn nem feltétlenül engedi meg, hogy fogjuk a kezét, enni pedig csakis önállóan hajlandó (a koszt leszámítva jó dolog is ez, hogy már egyikőjüket se kell etetni). Apropó evés. Kamillánál is beköszöntött már egy ideje a mazsola mánia. Ennek speciális rituáléja van. Ő nyüszít a spejz előtt, én kiveszem a zacskót, ő odaviszi az asztalhoz, én kiöntök belőle egy kicsit, ő leszórja az egészet és melléülve elmajszolja.

Kedvenc játék? A (szennyes) ruhák magára aggatása és a cipők felpróbálása továbbra is viszi a pálmát, de környezeti tényezők hatására jó viszonyt ápol a kisautókkal is.

S természetesen minden nagyobbaknak való játékban aktívan részt vesz. A gyurmázás már egész jól megy, végre egyikőjük se eszi meg az alapanyagot. Kamilla viszont rendszeresen megkóstolja a festéshez használt vizet. Még szerencse, hogy csak sima vízzel festünk, festék nélkül egyelőre.

A szociális interakciók terén még van mit fejlődnünk. Csupa szeretetből harap, csíp és igazi kismacska módjára karmolászik minket, de mostanában minden másik kisgyerekkel történő ismerkedés arcbakapással kezdődik és ezért rövid távon le is zárul. És hát Kamilla szeret mindenkihez odamenni ismerkedni...

Bálint esküvőn a királykisasszonnyal

Egy kis borozás

a Petőfi Irodalmi Múzeum kávéházában.

Nyáron nem vittük magunkkal a gyerekeket egy esküvőre sem. Tegnap gondoltuk - főleg hogy nem baráti, hanem családi esküvőről lévén szó - elvisszük őket. Kamilla azonban már a későre nyúlt templomi szertartás után megadta magát, ezért őt hazavittük, hogy aztán felébredvén éjfélig szórakoztassa Mamit.
Bálint viszont nagyon jól bírta a strapát, főleg miután megette a levest, akkor virult ki a gyerek és kezdett hatalmas nagy rohangálásba az unoka és másodunokatestvérekkel. Előtte nagyon nyűgös volt, de amint kajához jutott, mintha kicserélték volna. Már máskor is észrevettem, hogy nem feltétlenül mondja, hogy éhes, csak nyűgösködik és nem tudjuk mi a baj.
Ma reggel Mami kérdezi Bálintot:
- Hol voltatok tegnap?
- Láttam királykisasszonyt.
- És volt királyfi is?
- Igen, azt úgy hívják hogy vőlegény.
Rohangálás a királykisasszony körül.

Képsorok a nyugalom megzavarására

Mostanában esténként elszabadulnak az indulatok. Bálint kiengedi a gőzt, hiszen az oviban mégiscsak kultúremberként kell viselkedni, Kamilla pedig örül hogy hazajött a játszótársa.
Figyelem, az alábbi képsorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!
Általában Bálint a kezdeményező.


De ha Bálint éppen nem kezdeményez, akkor Kamilla megy inzultálni.


Aki most azt gondolná, hogy Kamillának ezek után elment a kedve a közös játéktól, az nagyot téved. A bunyó mindkét fél egyetértésével kisvártatva folytatódik egy másik helyszínen.


Csendesebb estéken az asztal körül futkosás, fogócska van napirenden. Bálint a fogó, Kamilla pedig hangosan nevetve menekül előle. A hangos nevetést hangos sírások tarkítják. A sírás azonban akkor a leghangosabb, ha testi épségükre hivatkozva leállítjuk ezen játékokat.
Még szerencse, hogy a lányok nem szeretnek verekedni. El se képzelem mi lenne, ha szeretnének...

És ki vitte oda?

Elkezdtük kipakolni Bálint és Kamilla leendő szobáját, hogy a jövő héttől érkező festők és asztalosok tudjanak tevékenykedni. Ennek jegyében a fürdőszobába is új fogasok kerültek. Három darab. Egyiken lóg Bálint törölközője, a másikon Kamilláé, a harmadik üres. Az épp fürdőző Bálinttal beszélget Tóni.
T: - Ezen a fogason fog majd lógni Kisbalázs törölközője.
B: - Kisbalázs most Anya hasában van.
Gondolkodásszünet
B: - És ki vitte oda?
T: - Apa.

Kislány a nagyasztalnál

Kamcsinak vannak heppjei. Ezen heppek közé tartozik, hogy mindent úgy akar csinálni, ahogy a nagyok, s a saját minimanó méreteit egyáltalán nem tartja korlátozó tényezőnek.
Az egyik ilyen az evés helyszínének megválasztása. Az etetőszékből előszeretettel kimászik, úgy hogy feláll, majd kilép az etetőszék tálcájára. Ekkor megmentem, leteszem a földre, amit élénk visítás követ, mert ő nem elmenni akart, hanem máshova ülni. Ha nincs szerencsém, akkor csakis az én ölemben ülve szeretne tovább enni, ha szerencsém van, akkor felmászik egy üres nagyszékre, elhelyezkedik és eszik tovább.

Ha kellőképpen nyújtózik, a szája pont felér a tányér széléig. Miért jobb ez így mint a panorámás etetőszék?

Apa babazsúrja

Azon poénkodtunk, hogy a születésnap ünneplés mikéntje mennyire visszatükrözi az ünnepelt - és környezete - élethelyzetét. Tóni 30. szülinapi meglepetés bulija jóval sötétedés után kezdődött egy belvárosi szórakozóhelyen. Régi szép idők... :-)
Tegnap némileg másképp - azt nem állítom hogy csendesebben -, egy délutáni babazsúr keretében került sor e jeles eseményre.

A romok felszámolása után aztán mintha mi se történt volna, futtattuk az esti programot. Fürdetés, altatás, fürdés, alvás.
Bálint egyébként annyira belejött a szülinapozásba, hogy függetlenül attól, ki az ünnepelt, mindig elsorolja mit is kér ő ajándékba a születésnap alkalmából. Tegnap egy aszfaltozógép szerepelt a kívánságlista élén.

Bálint tabletázik

Egy új időtöltés került be a lefekvés előtti rituáléba. Bálint játszik az iPad-del. Eddig ha a kezembe látta, akkor odajött, nézegette, belenyúlt meg ilyenek. Most már leveszi az asztalról, feloldja a képernyővédőt, kiböngészi magának a játékokat és nyomatja.

Itt látszik mennyire jó az üzleti modell, mert a demó változatokba persze folyamatosan elakad (kimegy valami reklámra, elmegy az AppStore-ba meg ilyenek). Persze, ha megveszem, akkor tized ennyi baj sincsen, ráadásul van gyerekeknek való játékmód is...

Úgy látszik elkerülhetetlen, hogy ők már ezen nőjenek fel. A FruitNinja játékban nekem 460 a rekordom, Bálint stabilan 300-akat nyom és 387 volt az eddigi legjobbja - alig marad el. Ez most a kedvenc. Persze az autóversenyzős is jó, de előbb utóbb zavarni fogja, hogy körbe-körbe megy az autóval, mert kormányozni azt még nem tud...

Kamilla még mindig csak nyúlkál és kopogtatja a képernyőt. Ettől persze Bálint felmérgesedik, így látom ez lesz az iPad veszte - egyszer odasuhint vele a húgának...

Te Csajszika!

Már sokszor megállapítottuk, hogy Kamilla nőnemű mivolta már korán megmutatkozott mindennapi tevékenységeiben. Bálint szokta is neki mondani: "Te csajszika!".
Például itt van a cipőmánia. Bálint is szerette, szereti rendezgetni (azaz főleg szétdobálni) az előszobában sorakozó cipőket, de Kamilla lelkesedése ezt felülmúlja. Ő ugyanis fel is próbálja a darabokat, s mindegyikről pontosan tudja hogy kié. Legyen az Apa futócipője vagy akár Anya papucsa, de egy magasabb sarkú darab se riasztja vissza, slattyog bennük végig a lakásban.

Ugyanilyen lelkesedéssel próbálja magára ölteni a különböző ruhadarabokat. Mivel a tiszta ruhák a szekrényben, számára nem elérhető helyen vannak, ezért jobb híján a fürdőszobai szennyesből válogat, s valami folytán az alsóneműkhöz vonzódik leginkább...
A másik hobbi a teregetés. Nagy beleéléssel és szakszerűséggel tereget: kiválogatja a számára kezelhető kisebb darabokat, kirázza és felakasztja.

Remélem ez a lelkesedés a többi házimunkára is kiterjed majd és az évek múltán nem kopik meg...