Kislány a nagyasztalnál

Kamcsinak vannak heppjei. Ezen heppek közé tartozik, hogy mindent úgy akar csinálni, ahogy a nagyok, s a saját minimanó méreteit egyáltalán nem tartja korlátozó tényezőnek.
Az egyik ilyen az evés helyszínének megválasztása. Az etetőszékből előszeretettel kimászik, úgy hogy feláll, majd kilép az etetőszék tálcájára. Ekkor megmentem, leteszem a földre, amit élénk visítás követ, mert ő nem elmenni akart, hanem máshova ülni. Ha nincs szerencsém, akkor csakis az én ölemben ülve szeretne tovább enni, ha szerencsém van, akkor felmászik egy üres nagyszékre, elhelyezkedik és eszik tovább.

Ha kellőképpen nyújtózik, a szája pont felér a tányér széléig. Miért jobb ez így mint a panorámás etetőszék?