Bálint mára már rutinos ovis lett. Bár még azért sokszor elhangzik, hogy ma nem megyünk oviba, de ha odaértünk akkor már simán megy be játszani. Barátai is vannak: Olivér, Dávid és Zsombor. Csupa fiú, a lányok nem érdeklik. Egyelőre. :-) Egyébként is mióta oviba jár, azóta van egy új dumája: "ez fiús dolog". Ő bizony lányos játékokat nem játszik, a kisautó az fiús dolog, de a fiúk dolgai közé tartozik a csokievés is. Ez most valami ébredő nemi identitás lehet...
Az oviban mindig alszik és - lekopogom - sose pisil be, az itthoni délutáni alvások - ami egyre gyakrabban elmarad sajnos - zöménél még baleset és ágyneműcsere van. De hát jobb ez így mintha fordítva lenne.
Az óvónőkérdés még nem oldódott meg, de szerencsére a sok szülői panasz és a saját maga látottak hatására az ovivezető új óvónőt keres. Csak hát így év közben ez nem olyan egyszerű és amíg nincs másik, addig marad a régi. De most legalább már sose ő a délelőttös (csak délutáni műszakot kap), így reggel nem ő fogadja a gyereket. Teréz néniről (a másik ovisnéni) pedig kiderült, hogy korábban Waldorf ovit vezetett. No mármost a mi racionális, földhözragadt közgazda lelkivilágunk olyan messze esik Waldorftól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekem pl. egy játékokkal teli és színes ovis csoportszoba jobban bejön, mint egy sápatag ("pasztellszínek harmóniája") és játékok zömét nevelési célzatból egyelőre a szekrényben tartó, ezért üresnek ható szoba. De biztos van ennek a módszernek is előnye. Teréz néni rendre nevelési elvei pedig igazából rá is férnek Bálintra. :-)
S ha már Bálint beszokásáról szót ejtek, Kamilla se maradhat ki a sorból. Míg korábban mindig sírt, ha elmentem itthonról, mostanában már mosolyogva pápázik, ha elmegyek. Ő is beszokott a családi napközibe. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése