Az elmúlt bő egy hétben komolyabb forgalmat bonyolítottunk, mint egy átlagos balatoni panzió. A gyerekeknek persze bejött a dolog, mert volt műsor. Csak az frusztrálta némileg Bálintot, hogy nem vele játszanak a szülők, hanem a többi nénivel és bácsival. A ping-pong meccsek alatt türelmetlenül toporgott az asztal mellett, "Apa, most már velem játsszál!" felszólításokkal emlékeztetett szükségleteire.
Sokszor a strandig se jutottunk ki, bár igazából a program ott is ugyanaz volt, mint otthon a kertben. Tóni gimis barátai például - akárcsak boldog legényéveikben - egész délutánon keresztül tudnak inni a strandi büfé kiszemelt asztalánál. Ezen az sem sokat változtat, hogy időközben felbővült a társaság gyerekekkel.
Esténként tüzet csiholtunk, s miután három alkalom után meguntunk a parázson sült, füstben füstölődött húsokat, Laci jóvoltából bográcsgulyás készült. Ez volt a második bográcsgulyás életében. Az elsőt tavaly készítette szintén ugyanitt. Finom lett.
A második hetünk végére új helyzettel szembesültünk: Bálintnak honvágya támadt, s közölte, hogy most már menjünk haza Budapestre. Mert ő ott szeretne játszani. Upsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése