2012. augusztus 22., szerda

Balatoni nyár - 3. hét

Mikor arról volt szó, hogy idén csak Balcsira megyünk, viszont oda három hétre, azon gondolkodtam, vajon mi a fenét fogunk mi csinálni három hétig a Balatonon. Bár a lényeg úgyis az, hogy együtt leszünk, unatkozni pedig biztosan nem fogunk, azt a gyerekek garantálják. A három hét azonban borzasztó gyorsan eltelt...
S az igazi pihenés a végére maradt. A harmadik hetünk elején ugyanis összepakoltuk Kamillát és Bálintot, s a cókmókjaikkal együtt Tóni átköltöztette őket Tatára, ahol Nagymamával és Nagypapával töltötték a hét további részét. Még sose voltak ilyen hosszan távol tőlünk (5 éjszaka), de azt hiszem mindkét fél számára zökkenőmentes volt dolog. A gyerekekkel nem beszéltünk ez idő alatt, de a nagyszülőkkel minden nap telefonoztunk. Egyik alkalommal Tóni megkérdezte a Papájától, hogy bírnak e a gyerekekkel. A válasz: "Amíg van gumicukor, addig igen!" Ezért vagy nem ezért, de Kamcsi érezhetően meghízott a tatai napok alatt... (Mondjuk volt hova híznia, mert előtte két hétig nem evett és megint hasmenése volt.) 
S mi mit csináltunk ez idő alatt? Ismét hármasban pihentünk. Bár Balázs már nagyon belejött a haladásba, a maga érdekes kúszó-mászó technikájával egész messzire eljut már, azért még nem kellett sokat rohangálni utána. 
Mi is messzebbre jutottunk a háztól, mint eddig: egészen az északi partig. Füreden találkoztunk Edináékkal és Zsófiékkal. Balázs első kompútja:
A hét második felében pedig Mami is visszajött, így aztán "ránkszakadt" a nagy szabadság Tónival kettesben. Nagyokat bicikliztünk, fürödtünk együtt a Balatonban, voltunk szabadtéri színházban, a siófoki Palace-ban (igaz ez utóbbiba csak véletlenül tévedtünk be, azt is délután 3-kor)...
Hazaérve aztán borzasztó stresszhelyzetbe kerültünk. Egyrészt vége lett a nyaralásnak, s vissza kellett zökkenni a pesti mindennapokba. Fizikai fájdalmat okozott, hogy vasárnap reggel nem biciklivel mentünk a közeli pékségbe reggeliért, hanem kocsiba kellett szállni, hogy keressünk egy nyitvatartó bevásárlóközpontot. Másrészt visszanyertük hiányzó gyermekeinket is, akikről kiderült, hogy borzasztóan hangosak. Vagy eddig is ilyen hangosak voltak csak 5 nap alatt sikerült totálisan elszoknunk ettől a zajszinttől?

Nincsenek megjegyzések: