Ezt nem hiszem el...

Ma délután két "ezt nem hiszem el" élményhez is jutottam itthon.

I. Balázsunk ha köhécsel, akkor épp valami oda nem illő dolgot vett a szájába, s a szövődmények elkerülése végett azt sürgősen el kell távolítani (ennek jegyében egyébként folyamatosan monitorozom a földet, hogy mi mindent dobálnak le a nagyok, ami nem babakonform). 

Ma délután köhécselést hallottam a gyerekszobából. Bementem,s közben fennhangon kérdeztem: "Balázs, mit csinálsz?". Balázsunk egy pillanat erejéig rám nézett, majd hirtelen sarkon fordult, s magával cipelve Bálint játékcsavarhúzóját viharos sebességgel bemászott a kuckóba. 10-15 másodperc múlva lassan, óvatosan kidugta a fejét a kuckóból, s kajánul rám vigyorgott. 10 hónapos. Mi lesz itt még? :-)

II. A fenti eset előtt nemsokkal a nagyokkal gyurmáztunk. Bálintnak javasoltam, hogy ne a gyurmát tömködje a szaggató formákba, hanem a formát nyomja rá a gyurmadarabra, úgy könnyebb. Bálint erre így válaszolt: "Igazad van anya." És úgy csinálta. :-) 

Balázs 10 hónapos

Bazsimazsi 10 hónapos, 10,4 kg, 77 cm, 6 foga van és 86-os ruhákat hord. Még mindig csupa mosoly. Mindig, mindenkire nevet, ha pedig meglátja a fényképezőgépet, akkor eképp reagál: 

Így továbbra se nehéz róla teli szájjal  vigyorgó képet készíteni. (Ellentétbe Kamival, akiről pedig lehetetlen.)

Bár új fogacska nincs láthatáron, Az éjszakák mostanában elég programdúsak. Két hónaposan ugyan már átaludta az éjszakát, de fél évesen újra elkezdett ébredni 1x. Aztán mostanában 2x, néha 3x. Mivel a kelés egyben evéssel is jár, ez  adott esetben újszülöttes három óránkénti evést jelent. Az elmúlt egy hét termése, hogy evés után se akar visszaaludni.Aztán meg reggel fél tízkor úgy kell keltenem a fiatalembert.

Már rohamléptékben mászik, s egyre stabilabban, de még kapaszkodva álldogál. A hónap újdonsága, hogy a bútorok mentén oldalazva lépeget. Egyre több mindenben csatlakozik a nagyobbakhoz. A közös fürdés után most már a közös étkezések ideje is eljött. Eddig Balázs az autós babahordozóban ülve figyelt minket, de onnan már nagyon kikívánkozik (sőt magától kimászik). Ezért Kami kiült egy nagyszékre, Balázs pedig az etetőszékből figyeli a vasárnapi reggelit. 

Szóval ámuljuk és bámuljuk Balázs fejlődését, kitartását és érdeklődését. Hozzá kell tennem, hogy a mi viszonyítási alapunk elég extrém: Bálint ennyi idősen még csak hasról hátra forgott és vissza, semmi mást nem tudott. Aztán 10,5 hónaposan jelent meg nála valami kúszásféle. Ehhez képest Balázs most egy expresszvonat, pedig ő se annak indult. Vajon ha nem harmadik gyerek, hanem elsőnek születik, akkor is itt tartana? A nagyok egyértelműen húzzák őt. Szoktunk is rajta nevetni, hogy Balázs azért kezdett el mászni, hogy el tudjon menekülni a nővére elől.

Balázs egyébként unatkozik a testvérei nélkül. Délutánonként, esténként, amikor a nagyobbak is itthon vannak, remekül elvan. A program mindig kell neki. Ha például kézbe veszem és úgy kísérek ki valakit a lakásból, amikor visszamegyünk a lakásba, elkeseredetten sírni kezd. Ugyanis ő arra számított volna, hogy elindulunk sétálni. Mindig mehetnékje van. 

Teli a kád!

No, ez a pillanat is eljött! Balázs soproni kiskádját kiszuperáltuk (nem fért már bele), így Maminál már ő is a nagykádban fürdik. Mivel már nem én fogom fürdés közben, hanem ülve játszik, Kamcsi a minap úgy döntött, bemegy hozzá. Nem lett belőle botrány és másnap már Bálintot sem lehetett lebeszélni a dologról.

Balázs megy be és jön ki elsőnek, többiek meg gondosan vigyáznak rá (de a biztonság kedvéért Bálint van az ütköző zónában...) Kíváncsi vagyok otthon mi lesz, ott eddig még a kiskádban nyomtuk, de lehet feladjuk azt is (a mózeskosarak már lekerūltek a soproni raktárba, első fecskeként a baba "berendezésből"...)

Az újdonság öröme azért látszik rajtuk :-)

- Posted using BlogPress from my iPad

Kami ma 2,5 éves

Két kép hálózsákban, lefekvés előtt. Tavaly októberhez képest, egy év alatt ennyit változott a leány. A növésen túl mintha kikerekedett volna és persze hajzatilag is sokat fejlődött. A számok tekintetében 13,6 kg, 92 cm, 18 fog, 23-as láb a státusz.

Egyébként pedig egy nagyszájú leányka lett Kamiból, akinek természetesen nagyon komoly önálló akarata van, csökönyös mint a szamár (Tóni szerint anyai örökségek ezek). Folyamatosan beszél, mindenkit túlharsogva. A bölcsiben rendezgeti a gyerekeket (ki mit csináljon), állandóan mondja a mondókákat, pedig sokszor nem is tudja rendesen a szövegét, de ez nem zavarja, improvizál (Ági szerint apai örökségek ezek). 

Balázsra még mindig féltékeny. Azt különösen rosszul viseli, ha Tóni kezében van a babánk. Ilyenkor mondja is, hogy Apa tegye le Balázst, és vegye fel őt. Néha Apa nem teszi le Balázst, hanem a másik kezével veszi fel a leánykát. Ekkor persze már Bálint is megjelenik, hogy őt is vegye fel Apa. S valóban, 15 másodperc erejéig három gyereket is kézben lehet tartani, feltéve ha a középen lévő nagyon kapaszkodik. Valahogy így: 

Ha igazán fáradt valaki ...

... evés közben, két kanál főzelék között is el tud aludni.

Ovi és fejlesztés II.

Még egy gondolat az előzőekhez. Attól függetlenül, hogy milyen aktuális óvodapedagógiai elvek vannak, igazából úgyis az óvónő személye dönti el, hogy mi és hogyan zajlik a csoportban. Bízom Ági néni sok évtizedes tapasztalatában. :-)  S igazából pedig úgyis az a lényeg, hogy Bálint örömmel megy be és sokszor nehéz hazaindulni is, mert még játszana.

Most pedig az itthoni foglalkozásról. Nehéz dió, két ok miatt. Egyik, hogy Bálint hazajőve az óvodából tök használhatatlan. Mint akik bolondgombát ettek Kamillával, megy az őrjöngés. Ha ebbe belefáradtak, Bálint mesét akar nézni, semmi mást. Szinte könyörögni kell neki, hogy inkább játsszunk valamit közösen. Itt például kb. 20 perc erejéig sikerült elterelni a gondolatait a mesenézésről, s rávenni egy toronyépítésre. Ez azonban csak úgy valósulhat meg - s ez a kettes számú nehézség -, hogy a kisebbeket fizikailag megakadályozzuk abban, hogy belerondítsanak a játékba.

Bár kis köztük a korkülönbség, most még ez is sok. Balázs csak rágja a kockát, Kamilla rakosgatja össze-vissza, Bálint pedig rekordmagas tornyokat építene. 

Azt sem egyszerű eldönteni, mit is illene tudnia egy négyévesnek. Ezért pár hete elmentünk Bálinttal a Gekko-ba képességfelmérésre. Egy gyógypedagógus próbálta rávenni Bálintot, hogy ezt meg azt játsszanak. Nem volt könnyű dolga a lánynak, Bálint végig azon panaszkodott, hogy itt nincsenek versenyautók és egyébként is milyen kevés a játék. Sok mindent egyszerűen nem is csinált meg, vagy nem úgy, ahogy kérték, hanem ahogy ő gondolta. Így nem volt nehéz beazonosítani a fejlesztendő területetek, úgy mint figyelem, koncentráció, szabálykövetés... A végső fejlesztendő-lista ennél persze hosszabb volt, hiszen nekik is kell az üzlet.

Igazából nagy meglepetés nem ért, hacsak azt nem tekintjük annak, milyen pofátlanul drága egy képességfejlesztő foglalkozás. 6000 Ft / gyerek /óra és ez nem egyéni foglalkozásra értendő, hanem négy fős csoportokban vannak a gyerekek. Az anyagiakon túl is mindenkinek jobb, ha itthon próbálunk meg - a fenti nehézségek ellenére - sort keríteni némi értelmes és közös játékra. Nagyra törő terveim nincsenek, ha napi 20 percet sikerül koncentrálva leültetni a nagyfiút mellém, az már eredmény. Társasozni imád, főleg a "Ki nevet a végén?"-t szereti, mert abban ki lehet ütni a másikat. Mindig a kiütésre hajt, de ha őt ütik ki, az kész tragédia. Múltkor hármasban játszottuk, Tóni, Bálint és én. Amikor először kiütöttük őt, borzasztóan elkeseredett, de folytatta. Amikor másodszor is kiütöttük, akkor már meg is sértődött és kivonult a nappaliba. Hallotta, hogy mi folytatjuk a játékot, úgy hogy Kamilla dobott helyette. Két kör után aztán Bálint is visszajött. Végül Apa nyert, ő lett a második, én a harmadik. 

Summa summarum egyelőre nem látom sok értelmét külön foglalkozásokra járni. Egyrészt csak macera, mert mit csináljak addig a másik kettővel, másrészt ovi után tényleg csak a közös délutánt / estét rondítaná el. Szerencsére azonban oviban van délutánonként külön torna. Heti kétszer egy testnevelőtanár tart játékos tornát az ovi tornatermében a jelentkezőknek. Így nem kell külön elvinni sehova, helyben van, ráadásul pluszban mozoghat is Bálint és talán az odafigyelés, feladatteljesítés terén is ragad rá valami. Az mondjuk már kiderült, hogy fiúnk a szabotálásban nagyon jó. Konkrétan kijön a tornateremből, ha valami miatt nincs kedve tovább tornászni. Leül a padra és megvárja míg odaérek érte.

Egyébként viszik őket heti 1x úszni is, de erre csak jövőre merem majd beíratni. Van rendszeresen bábszínház, zeneiskolások jönnek koncertezni, mennek kirándulni a sas-hegyi természetvédelmi körzetbe stb. Szóval ha az előző bejegyzés alapján szürke árnyék vetődött volna az óvodá(n)kra, akkor most kifehérítem. :-) Van sok szülőkkel közös délutáni program is. Két hete szüreti mulatság volt, préseltünk szőlőt meg ilyenek. Holnap pedig "Kamra kincsei" vásár lesz. Mindenki visz kincseket, adják-veszik őket, pénz az ovié. Mi ezekkel a kincsekkel készülünk:   

A beltartalom természetesen Mamit dicséri. 

Ovi és fejlesztés I.

Bő egy hónapja Bálint középső csoportos ovis. Szereti. Tavaly még el-elhangzott reggelenként, hogy ma ne menjünk oviba, most már szerencsére nincs ilyen. Boldogan megy be a csoportszobába is. Május vége óta sajnos csak egy óvónéni volt  a 26 gyerekre Bálintéknál, mert az ex-waldorfos ovinéni dobbantott. Nyáron mondjuk egyébként sincsenek fejlesztő foglalkozások, de egy óvónéni akkor is kevés. Szerencsére ez megoldódni látszik, mert Ági néni, aki egy kedves tapasztalt óvónéni átjött a középsőbe a kiscsoportból (így most szegények ők szívnak). De remélem így most a tavalyi kálváriák után megnyugtatóan rendeződik nálunk az óvónő kérdés. Ami kevésbé megnyugtató, az a hozzáállás egy-két kérdéshez. A szülői értekezleten felmerült, hogy miként zajlanak a foglalkozások, miért nem volt tavaly semmilyen gyerekek által előadott műsor. Részlet az év eleji ovis szülői értekezlet jegyzőkönyvéből (én követtem el):

"A szülők felvetették az Anyák napi, évzáró stb. műsorok hiányát. Az óvodavezető tájékoztatta a szülőket, hogy az Anyák napi köszöntés továbbra is személyes marad. Az évzáró ünnepség mikéntjéről még egyeztetnek a pedagógusok.

Az óvoda pedagógia elve – összhangban az új törvény által leírt technikákkal, eljárásokkal, eszközökkel – a szabad játék megvalósítása az óvodában, és nem az iskolai módszerek követése. Ezért ilyen jellegű tanítás, számonkérés és egyéni szereplés nem lesz még nagycsoportban sem, hiszen ez stresszhelyzetet teremt mind a gyermek, mind az óvodapedagógus számára. Vannak viszont kedvcsináló, élményszerző, nem kötelező, hanem motivációs alapon működő tevékenységek a csoportban, melyek mindig adott témák köré szerveződnek."

Új törvényre hivatkozás? Miféle rizsa ez? Aztán utánanéztem, s a közoktatási törvény 2009-es változásai között tényleg szerepel ilyesmi: szabad játék elve, nem iskolarendszerű tanítás az ovikban stb. Na de hogy stresszeli a gyereket a szereplés? Igen, sokakat stresszel. Például Bálintot is, aki az Anyák napi verset is csak itthon mondta el nekem, az oviban nem. De egyrészt a stressz nem egyértelműen rossz dolog (motiváló is lehet), másrészt pedig az élet is stresszes. Ahogy egy másik anyuka megfogalmazta: annál nagyobb stresszhelyzetet, mint három gyerekkel reggel időben beérni az oviba-iskolába, ő nem tud elképzelni. Na a reggeli rimánkodás és indulás nálunk is megérne egy külön misét: "vedd fel a nadrágodat - ne vedd le a zoknit, jó lesz az - gyere reggelizni - nem, ma nem gumicsizmában megyünk - na jó, de akkor viszünk váltócipót - de kell pulcsi, mert hideg van reggel - a kardot inkább hagyjuk itthon ..." Pedig mi nem is nyolcra járunk, hanem igyekszünk kilencre beérni.
Visszatérve eredeti témánkhoz, szerintem azért valahol el kellene kezdeni a felkészítést, mert így az iskola és az óvoda közt nagyon nagy lesz a törés. S akkor aztán tényleg jön a stressz, a rossz fajtából. Na persze nem azt mondom, hogy poroszos iskolarendszert kell leképezni az oviban kicsiben, de mégis mire jó ez a nagy alternatívosdi, miért kell átesni a ló túloldalára? Főleg akkor, amikor az iskolarendszerben - legalábbis az államiban - még a régi módszerekkel dolgoznak...

Két dolog zavar engem igazán. Egyik ez a szereplés dolog. Az iskolában majd elvárják, hogy szerepeljen (pl. jelentkezzen az órán), akkor az oviban miért nem lehet csoportosan kiállva egy verset elmondani? Ha nincs kedve, akkor csak suttog majd, vagy nem is mondja, de legalább talán kiáll, s lesz valami szereplésélménye. A másik dolog, hogy a foglalkozásokon való részvétel motivációs jellegű. Persze ha erővel rángatnak valakit oda, annak biztos nem lesz kedve mondjuk festeni, de attól tartok, hogy így Bálint egész nap kiválóan eltologatja majd az autókat a szőnyegen, mert őt az minden egyébnél sokkal jobban érdekli. S talán több dolog ráragadna, ha mindenki, így ő is legalább odaülne az asztalhoz ilyenkor. (Bár azt hozzá kell tennem, hogy az óvónők szerint odaül...)

A hosszúra nyúló szülői értekezletes vita egyébként azzal zárult, hogy a vezetőnő közölte, hogy azért a gyerekkel otthon is kell foglalkozni. Úgy tűnik neki, hogy itt most mindenki az ovitól várja a fejlesztést, felkészítést. Na ja. Az otthoni foglalkozás azonban talán még a fentieknél is nagyobb fejtörést okoz nekem, ezért ebbe a témába majd egy következő bejegyzésben kezdek bele...

Balázs 9 hónapos

Balázs baba pénteken volt 9 hónapos, 10 kg, 76 cm és 6 foga van. Mászik, ül, áll. A mózeskosarat - melyben Kamcsi még egy évesen is aludt - eltehettük. Egyrészt Balázs már el se fér benne, másrészt simán kimászik.
A hónap elején még csak támaszkodva ült és komolyabban nekifeszült valaminek, ha állni próbált:

Visszaülni se tudott még, remegő lábakkal sírt, ha elfáradt. Mostanra azonban megtanult visszahuppanni, s támaszkodás nélkül szögegyenesen üldögél és játszik. 

Minden nap rácsodálkozom, milyen nagy már és kicsit sajnálom is, hogy végérvényesen elmúlt egy korszak. Balázs sem kisbaba többé. Sokan tekintenek az első hónapokra úgy, mint amit túl kell élni, aztán könnyebb lesz. Bennem szépnek élnek a kisbabás, sőt az újszülöttkori időszakok is. Igaz egyikük se volt  hasfájós és nem keltek óránként. (Ellentétben azzal ami most van: Kamcsi és Bálint néha óránként, váltva jelenik meg éjjel a hálónkban. Apjukat szórakoztatják. Én Balázs-felelős vagyok.) 

Szóval jó látni fejlődni a gyerekeket, de azért  már most van bennem egy kis nosztalgia a pici babás korszak iránt. Márpedig ettől most búcsúzunk, s nem, nincsenek újabb ez irányú terveink. Kicsit felelőtlenség is lenne. Szép dolog a nagy család, de az embernek - legalábbis nekünk - korlátos a kapacitása és idegrendszere. Úgy érzem, már most is kevesebbet kapnak belőlünk, mint amennyi figyelmet  és türelmet szánnánk nekik / megérdemelnének / elvárnának stb. egyenként. 

Balázs nemcsak mozgásában fejlődött sokat az utóbbi hetekben, de a viselkedése is változott. Míg  korábban ha elvettünk tőle valamit, egyszerűen új célpont után nézett. Mostanában viszont ha neki nem tetsző dolog történik, iszonyúan dühbe gurul. Ökölbe szorított kézzel, összeszorított fogsorral hangosan méltatlankodik.

Kétszer alszik még, de a késő délutáni alvás már nagyon rövid (20 perc), néha-néha el is marad. Végre eszik rendesen főzeléket is. Már nem csak az édes gyümölcsös csúszik le, hanem a májas-cukkinis is, s a mennyiség is egészen jól alakul. Napi 2x (délben és este) kap kanalasat, s 4x szopizik (reggel, este, kora délután és éjszaka is felkel enni 1x). Emellett iszonyú sok vizet megiszik, akár fél liter is legurít egy nap.  Néha már aggódok is, hogy normális e ez. Na persze sose lehet semmi elég jó: Kaminál azon aggódtunk, hogy nem iszik (Kami semmit nem ivott egy éves koráig, csak szopi volt és főzik), most meg azon, hogy Balázs túl sokat iszik...