Még egy gondolat az előzőekhez. Attól függetlenül, hogy milyen aktuális óvodapedagógiai elvek vannak, igazából úgyis az óvónő személye dönti el, hogy mi és hogyan zajlik a csoportban. Bízom Ági néni sok évtizedes tapasztalatában. :-) S igazából pedig úgyis az a lényeg, hogy Bálint örömmel megy be és sokszor nehéz hazaindulni is, mert még játszana.
Most pedig az itthoni foglalkozásról. Nehéz dió, két ok miatt. Egyik, hogy Bálint hazajőve az óvodából tök használhatatlan. Mint akik bolondgombát ettek Kamillával, megy az őrjöngés. Ha ebbe belefáradtak, Bálint mesét akar nézni, semmi mást. Szinte könyörögni kell neki, hogy inkább játsszunk valamit közösen. Itt például kb. 20 perc erejéig sikerült elterelni a gondolatait a mesenézésről, s rávenni egy toronyépítésre. Ez azonban csak úgy valósulhat meg - s ez a kettes számú nehézség -, hogy a kisebbeket fizikailag megakadályozzuk abban, hogy belerondítsanak a játékba.
Bár kis köztük a korkülönbség, most még ez is sok. Balázs csak rágja a kockát, Kamilla rakosgatja össze-vissza, Bálint pedig rekordmagas tornyokat építene.
Azt sem egyszerű eldönteni, mit is illene tudnia egy négyévesnek. Ezért pár hete elmentünk Bálinttal a Gekko-ba képességfelmérésre. Egy gyógypedagógus próbálta rávenni Bálintot, hogy ezt meg azt játsszanak. Nem volt könnyű dolga a lánynak, Bálint végig azon panaszkodott, hogy itt nincsenek versenyautók és egyébként is milyen kevés a játék. Sok mindent egyszerűen nem is csinált meg, vagy nem úgy, ahogy kérték, hanem ahogy ő gondolta. Így nem volt nehéz beazonosítani a fejlesztendő területetek, úgy mint figyelem, koncentráció, szabálykövetés... A végső fejlesztendő-lista ennél persze hosszabb volt, hiszen nekik is kell az üzlet.
Igazából nagy meglepetés nem ért, hacsak azt nem tekintjük annak, milyen pofátlanul drága egy képességfejlesztő foglalkozás. 6000 Ft / gyerek /óra és ez nem egyéni foglalkozásra értendő, hanem négy fős csoportokban vannak a gyerekek. Az anyagiakon túl is mindenkinek jobb, ha itthon próbálunk meg - a fenti nehézségek ellenére - sort keríteni némi értelmes és közös játékra. Nagyra törő terveim nincsenek, ha napi 20 percet sikerül koncentrálva leültetni a nagyfiút mellém, az már eredmény. Társasozni imád, főleg a "Ki nevet a végén?"-t szereti, mert abban ki lehet ütni a másikat. Mindig a kiütésre hajt, de ha őt ütik ki, az kész tragédia. Múltkor hármasban játszottuk, Tóni, Bálint és én. Amikor először kiütöttük őt, borzasztóan elkeseredett, de folytatta. Amikor másodszor is kiütöttük, akkor már meg is sértődött és kivonult a nappaliba. Hallotta, hogy mi folytatjuk a játékot, úgy hogy Kamilla dobott helyette. Két kör után aztán Bálint is visszajött. Végül Apa nyert, ő lett a második, én a harmadik.
Summa summarum egyelőre nem látom sok értelmét külön foglalkozásokra járni. Egyrészt csak macera, mert mit csináljak addig a másik kettővel, másrészt ovi után tényleg csak a közös délutánt / estét rondítaná el. Szerencsére azonban oviban van délutánonként külön torna. Heti kétszer egy testnevelőtanár tart játékos tornát az ovi tornatermében a jelentkezőknek. Így nem kell külön elvinni sehova, helyben van, ráadásul pluszban mozoghat is Bálint és talán az odafigyelés, feladatteljesítés terén is ragad rá valami. Az mondjuk már kiderült, hogy fiúnk a szabotálásban nagyon jó. Konkrétan kijön a tornateremből, ha valami miatt nincs kedve tovább tornászni. Leül a padra és megvárja míg odaérek érte.
Egyébként viszik őket heti 1x úszni is, de erre csak jövőre merem majd beíratni. Van rendszeresen bábszínház, zeneiskolások jönnek koncertezni, mennek kirándulni a sas-hegyi természetvédelmi körzetbe stb. Szóval ha az előző bejegyzés alapján szürke árnyék vetődött volna az óvodá(n)kra, akkor most kifehérítem. :-) Van sok szülőkkel közös délutáni program is. Két hete szüreti mulatság volt, préseltünk szőlőt meg ilyenek. Holnap pedig "Kamra kincsei" vásár lesz. Mindenki visz kincseket, adják-veszik őket, pénz az ovié. Mi ezekkel a kincsekkel készülünk:
A beltartalom természetesen Mamit dicséri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése