2012. október 28., vasárnap

Balázs 10 hónapos

Bazsimazsi 10 hónapos, 10,4 kg, 77 cm, 6 foga van és 86-os ruhákat hord. Még mindig csupa mosoly. Mindig, mindenkire nevet, ha pedig meglátja a fényképezőgépet, akkor eképp reagál: 
Így továbbra se nehéz róla teli szájjal  vigyorgó képet készíteni. (Ellentétbe Kamival, akiről pedig lehetetlen.)
Bár új fogacska nincs láthatáron, Az éjszakák mostanában elég programdúsak. Két hónaposan ugyan már átaludta az éjszakát, de fél évesen újra elkezdett ébredni 1x. Aztán mostanában 2x, néha 3x. Mivel a kelés egyben evéssel is jár, ez  adott esetben újszülöttes három óránkénti evést jelent. Az elmúlt egy hét termése, hogy evés után se akar visszaaludni.Aztán meg reggel fél tízkor úgy kell keltenem a fiatalembert.

Már rohamléptékben mászik, s egyre stabilabban, de még kapaszkodva álldogál. A hónap újdonsága, hogy a bútorok mentén oldalazva lépeget. Egyre több mindenben csatlakozik a nagyobbakhoz. A közös fürdés után most már a közös étkezések ideje is eljött. Eddig Balázs az autós babahordozóban ülve figyelt minket, de onnan már nagyon kikívánkozik (sőt magától kimászik). Ezért Kami kiült egy nagyszékre, Balázs pedig az etetőszékből figyeli a vasárnapi reggelit. 

Szóval ámuljuk és bámuljuk Balázs fejlődését, kitartását és érdeklődését. Hozzá kell tennem, hogy a mi viszonyítási alapunk elég extrém: Bálint ennyi idősen még csak hasról hátra forgott és vissza, semmi mást nem tudott. Aztán 10,5 hónaposan jelent meg nála valami kúszásféle. Ehhez képest Balázs most egy expresszvonat, pedig ő se annak indult. Vajon ha nem harmadik gyerek, hanem elsőnek születik, akkor is itt tartana? A nagyok egyértelműen húzzák őt. Szoktunk is rajta nevetni, hogy Balázs azért kezdett el mászni, hogy el tudjon menekülni a nővére elől.
Balázs egyébként unatkozik a testvérei nélkül. Délutánonként, esténként, amikor a nagyobbak is itthon vannak, remekül elvan. A program mindig kell neki. Ha például kézbe veszem és úgy kísérek ki valakit a lakásból, amikor visszamegyünk a lakásba, elkeseredetten sírni kezd. Ugyanis ő arra számított volna, hogy elindulunk sétálni. Mindig mehetnékje van. 

Nincsenek megjegyzések: