Ovi és fejlesztés I.

Bő egy hónapja Bálint középső csoportos ovis. Szereti. Tavaly még el-elhangzott reggelenként, hogy ma ne menjünk oviba, most már szerencsére nincs ilyen. Boldogan megy be a csoportszobába is. Május vége óta sajnos csak egy óvónéni volt  a 26 gyerekre Bálintéknál, mert az ex-waldorfos ovinéni dobbantott. Nyáron mondjuk egyébként sincsenek fejlesztő foglalkozások, de egy óvónéni akkor is kevés. Szerencsére ez megoldódni látszik, mert Ági néni, aki egy kedves tapasztalt óvónéni átjött a középsőbe a kiscsoportból (így most szegények ők szívnak). De remélem így most a tavalyi kálváriák után megnyugtatóan rendeződik nálunk az óvónő kérdés. Ami kevésbé megnyugtató, az a hozzáállás egy-két kérdéshez. A szülői értekezleten felmerült, hogy miként zajlanak a foglalkozások, miért nem volt tavaly semmilyen gyerekek által előadott műsor. Részlet az év eleji ovis szülői értekezlet jegyzőkönyvéből (én követtem el):

"A szülők felvetették az Anyák napi, évzáró stb. műsorok hiányát. Az óvodavezető tájékoztatta a szülőket, hogy az Anyák napi köszöntés továbbra is személyes marad. Az évzáró ünnepség mikéntjéről még egyeztetnek a pedagógusok.

Az óvoda pedagógia elve – összhangban az új törvény által leírt technikákkal, eljárásokkal, eszközökkel – a szabad játék megvalósítása az óvodában, és nem az iskolai módszerek követése. Ezért ilyen jellegű tanítás, számonkérés és egyéni szereplés nem lesz még nagycsoportban sem, hiszen ez stresszhelyzetet teremt mind a gyermek, mind az óvodapedagógus számára. Vannak viszont kedvcsináló, élményszerző, nem kötelező, hanem motivációs alapon működő tevékenységek a csoportban, melyek mindig adott témák köré szerveződnek."

Új törvényre hivatkozás? Miféle rizsa ez? Aztán utánanéztem, s a közoktatási törvény 2009-es változásai között tényleg szerepel ilyesmi: szabad játék elve, nem iskolarendszerű tanítás az ovikban stb. Na de hogy stresszeli a gyereket a szereplés? Igen, sokakat stresszel. Például Bálintot is, aki az Anyák napi verset is csak itthon mondta el nekem, az oviban nem. De egyrészt a stressz nem egyértelműen rossz dolog (motiváló is lehet), másrészt pedig az élet is stresszes. Ahogy egy másik anyuka megfogalmazta: annál nagyobb stresszhelyzetet, mint három gyerekkel reggel időben beérni az oviba-iskolába, ő nem tud elképzelni. Na a reggeli rimánkodás és indulás nálunk is megérne egy külön misét: "vedd fel a nadrágodat - ne vedd le a zoknit, jó lesz az - gyere reggelizni - nem, ma nem gumicsizmában megyünk - na jó, de akkor viszünk váltócipót - de kell pulcsi, mert hideg van reggel - a kardot inkább hagyjuk itthon ..." Pedig mi nem is nyolcra járunk, hanem igyekszünk kilencre beérni.
Visszatérve eredeti témánkhoz, szerintem azért valahol el kellene kezdeni a felkészítést, mert így az iskola és az óvoda közt nagyon nagy lesz a törés. S akkor aztán tényleg jön a stressz, a rossz fajtából. Na persze nem azt mondom, hogy poroszos iskolarendszert kell leképezni az oviban kicsiben, de mégis mire jó ez a nagy alternatívosdi, miért kell átesni a ló túloldalára? Főleg akkor, amikor az iskolarendszerben - legalábbis az államiban - még a régi módszerekkel dolgoznak...

Két dolog zavar engem igazán. Egyik ez a szereplés dolog. Az iskolában majd elvárják, hogy szerepeljen (pl. jelentkezzen az órán), akkor az oviban miért nem lehet csoportosan kiállva egy verset elmondani? Ha nincs kedve, akkor csak suttog majd, vagy nem is mondja, de legalább talán kiáll, s lesz valami szereplésélménye. A másik dolog, hogy a foglalkozásokon való részvétel motivációs jellegű. Persze ha erővel rángatnak valakit oda, annak biztos nem lesz kedve mondjuk festeni, de attól tartok, hogy így Bálint egész nap kiválóan eltologatja majd az autókat a szőnyegen, mert őt az minden egyébnél sokkal jobban érdekli. S talán több dolog ráragadna, ha mindenki, így ő is legalább odaülne az asztalhoz ilyenkor. (Bár azt hozzá kell tennem, hogy az óvónők szerint odaül...)

A hosszúra nyúló szülői értekezletes vita egyébként azzal zárult, hogy a vezetőnő közölte, hogy azért a gyerekkel otthon is kell foglalkozni. Úgy tűnik neki, hogy itt most mindenki az ovitól várja a fejlesztést, felkészítést. Na ja. Az otthoni foglalkozás azonban talán még a fentieknél is nagyobb fejtörést okoz nekem, ezért ebbe a témába majd egy következő bejegyzésben kezdek bele...