Balázs 1+1

Mazsola 1 éves és 1 hónapos: 78 cm, 10,8 kg, 7 fog. Az első önálló lépések hónapja volt ez. Már január elején megkezdődött a gyakorlatozás 2-3 lépéssel. A hónap közepére még jobban belelendült, s a sok baleset sem szegte kedvét a fiatalúrnak. Azt hiszem ezt hívják pofára esésnek...

Aztán múlt héten Balázst elhagyta ereje, mert egy - összességében a második - betegsége, no meg a nemevés ledöntötte a lábáról és visszatért a mászáshoz. A napokban aztán újra erőre kapott és nehezített megoldásként már kardozik is járás közben, ahogy azt a bátyjától látta:

Bálint meg is dicséri: "Belőled is egy nagy kardozó lesz Balázs."

Az akarata ha lehet még jobban fejlődik, mint a mozgása. Ha ő akar valamit, akkor azt a szomszéd házban is tudják, úgyhogy általában nagyon hatásosan eléri, amit akar. Ha mégsem, akkor a hason fekvős eznemtetsziknekem sírás (hívhatjuk hisztinek is) szintén jól megy... :-)

Az akarat nagyrészt az étkezések alatt nyilvánul meg. Szinte kiugrik az etetőszékből, úgy mutogatja mi kell neki. Mégse mindig találom ki, ezért sokszor odanyújtom neki a tányéromat, hogy vegye le, amire vágyik. Reakció: fogja a villámat, ráböki a legnagyobb darab valamit és maga elé teszi. Evőeszköz-használatban  elég profi. Villára bök, betol a szájába bármit. Aztán megcsócsálja és kiköpi, vagy kiveszi a szájából és amilyen messze csak lehet, elhajítja. Becsületére legyen mondva, hogy ha később visszatéved a konyhába - és még nem söpörtem fel - akkor ismét hasznosítja a megcsócsált darabokat... 

Újra a jobb egyesen

Nagy nap volt a mai: 4,5 év után újra elől ültem az autóban, pedig nem is vezettem. Eddig ugyanis vagy azért ültem hátul, mert a babahordozó és tulajdonosa volt az anyósülésen, és /vagy azért hogy a hátul lévő(ke)t pesztráljam. Mostanában tehát az volt a felállás, hogy Mazsola elől a babahordozóban, hátul a két szélén a két gyerek. Egy felnőtt vezet, a másik - jellemzően én - hátul a két gyerek között szórakoztat, enni-és innivalót adagol , kérdésekre válaszol, nyugtatgat, hogy mindjárt odaérünk stb.

A járóka után azonban ma a babahordozótól is könnyes búcsút vettünk és Balázs megkapta Kami ülését, Kami Bálint ülését, Bálint pedig elfoglalta a "főnöki helyet". Ezzel megvettük a hetedik gyerekülésünket. (Minden méretből kettő, egy-egy a két autóba) Így ni:

Én pedig visszakaptam az anyósülést. De úgy is mondhatjuk, hogy kiszorultam hátulról.

Eddig a gyerekek fizikailag távol ültek egymástól, csak Kamilla látta Balázst. Kami rendszeresen azzal szórakozott, hogy amint látta, hogy Balázs szeme kezd lecsukódni, sikoltott egyet. Na most ilyen rálátás nincs, cserébe ott ülnek egymás hegyén-hátán, s megy a piszkálás, ruhacibálás. Balázs már a Budaörs-Budapest útvonalon is osztotta Bálintot. Lehet hogy rájön majd szegény, a középső hely mégse a legtutibb...

Ovis zsúrok - Olivér szülinapján

Bálint számára két gyerek létezik az oviban: Olivér és Csanád. S néha még egy-két másik gyerek bekerül a látókörébe, de a többiek teljesen az ő világán kívül esnek. Főleg a lányok. Meg is mondta, hogy ő aztán lányokkal nem... 

Tavaly, a kiscsoportban még nem volt divat az ovin kívüli szülinapozás, de idén aztán beindult a zsúr-business. A múlt pénteken délután egyszerre két csapat is szülinapi zsúrozott. Az egyik partit Bálint kisbarátja, Olivér adta, aki 5 éves lett. Ovistársakkal, anyukákkal és testvérekkel együtt ünnepelve.

Itt még nem sejtettem, hogy nekem most nem kellene fényképeznem, hanem inkább Bálintot sakkban tartani. 

Bálint ugyanis nagyon otthon érezte magát, s elfújta Oli helyett a gyertyát a nagy pillanatban. Aztán még ő volt megsértődve... :-) Majd azt is kifejtette, hogy neki is legyen inkább télen a szülinapja. Na igen, az augusztusi születés ilyen ünneplés szempontjából nem kedvező.

Ez volt egyébként az első ovis zsúrunk. Bizony nem egyszerű házigazdának lenni. A következő kérdések jutottak eszembe: Először is kit hívjunk meg? Akinek az anyukájával jóban vagyok, szívesen beszélgetek vele vagy azt, akit a gyerek akar hívni? Első blikkre nyilván az utóbbi, de mi van ha nem értek egyet a választással. Ez mondjuk Bálint esetében teoretikus kérdés, mert egyet értek... Meg persze az is kérdés, hogy szülővel vagy anélkül legyen az ünneplés. A házigazda úgyse ér rá trécselni az anyukákkal (mondjuk mi jól elbeszélgettünk), cserébe őket is vendégül kell látni. Másrészt Bálint akármennyire is vágyott Oliékhoz, arra is vágyott, hogy én is ott legyek. Meg így azért mindenki kiszolgálta a saját csemetéjét, nem maradt a háziakra a gyereksereg. Aztán kérdés, hogy hányan legyünk? Egyszer azt olvastam, hogy annyian, ahány éves a gyerek. Ez elég jó fogódzó. Most 12 gyerek volt, volt is nagy rohangálás. Apropó rohangászás. Kell valami szervezett játék is, hogy mederbe tereljük az eseményeket.... Meg kaja. Amit mindenki szeret, nem maszatol, gyorsan elkészíthető és kevés E betűt tartalmaz.... Hirtelen ennyi.

Várom az ötleteket, tapasztalatokat! :-)

Alsóneműk és azok használata

Karácsonykor még arról tudósítottam, Kamilla nem igazán érdeklődik a szobatisztaság iránt. Azonban januárban visszatérve a bölcsibe, a gondozónők arról számoltak be, hogy Kamikának száraz a pelusa és Sárival együtt ő is kimegy a WC-re. A lányok már ebben a korban is ketten járnak... Kérésükre vittem be bugyikat, de nem igazán hittem benne, mert itthon a dolgok változatlanul zajlottak. Nem is foglalkoztam vele, gondoltam majd ha jó idő lesz, akkor. Egyik délután aztán, miután hazaértünk az intézményekből, Kamika leszaggatta magáról a pelust, s felvett egy bugyit. Azóta is az van rajta. No nem ugyanaz a partikuláris darab... Alváshoz persze pelus van, de bugyizás másfél hete tartja magát, úgyhogy most bizakodunk. Lehet, hogy már csak egy popsit kell nappalra pelenkázni? 

Balesetek persze vannak, főleg abból eredően, hogy későn szól és az eleje becsurog. De Bálinttal ellentétben ő ilyenkor a javát bent tartja és rohanunk a rózsaszín bilire.

A változásokhoz alkalmazkodva elmentünk bugyit vásárolni, s egy csomag durván rózsaszín hercegnős bugyira esett a leány választása. Bálint is kapott egy adag alsógatyát, ha már arra jártunk. S legnagyobb meglepetésemre Bálint olyan lelkes lett ettől, hogy hazaérve komoly programot jelentett azok elrendezése, alapos megtekintése.

Azóta is külön reggeli program, hogy mindketten alsóneműt választanak maguknak. Amit aztán a pólóválasztás követ...

Antal napi festegetés

Ma oviból hazafele mondtam Bálintnak, hogy ma van Apa névnapja (no meg mellesleg az övé is, hisz neki is Antal az első neve). S javasoltam, hogy otthon majd készítsünk neki ajándékot: fessünk kézlenyomatot. Erre Bálint:

- Ne fessünk. Inkább rajzoljunk egy számítógépet neki.

- Miért?

- Mert annak biztosan nagyon örül. Annyira örül, hogy kék lesz a szeme.

Na ez utolsó gondolatot nem értettem, mindenesetre jót derültem rajta, hogy már a 4,5 éves is számítógép-mániásnak tartja az Apját. :-)

Itthon aztán mindkét projekt megvalósult. Ezek itt a kézlenyomatok:

 Ez pedig itt egy számítógép három (óriás)billentyűvel.

Ui.: Erre a rajzolás-festés témakörre egyébként is jobban rá kell feküdnünk. Minap ismertette velem az óvó néni Bálint fejlődési naplóját. Mindjárt mentegetőzéssel kezdte, mondván hogy úgyis négy évet fog Bálint oviba járni és ez még csak a második (mondjuk a jelenlegi szabályozás szerint ő nem lenne évvesztes). Aztán végigmentünk a területeken és két fő fejlesztendő pontot találtunk. Egyik a zenei rész, magas és mély hangok megkülönböztetése, ritmus stb. Na ezt passzoltam, ezt biztosan nem tőlem fogja megtanulni. A másik a rajzolás. Pontosabban a nem rajzolás. Ha javaslom, hogy rajzoljunk pl. autót, akkor az válasz, hogy ő azt nem tud. És hát nem is rajzol. Bár mostanában a színezésben előre léptünk. Irtó lassan, de a vonalat elég jól megtartva színez ki egy ábrát. Teljes odakoncentrálással tényleg kitölti az egészet. A másik új kedvenc, ami leköti, az a matricás füzet. Apró matricákat kell ragasztgatni, színre-színt, mintára mintát. Egy füzetet Kamival 20 perc alatt kivégeznek.

Téli outdoor

A minap rendezgettem a képeket, s rájöttem, hogy a képeink döntő részét itthon készítjük (de legalábbis beltéren, főleg így télvíz idején). Olyan volt, mintha mindig itthon lennének ezek a gyerekek. Bár hozzá kell tennem, hogy ha Bálinton múlna, akkor ez így is lenne. Talán nem túlzás lusta jelzővel illetni őt. Indulásra bírni bármely esetben borzasztó nehéz. Hétvégente nem egyszer így vezeti fel aznapi terveit: "Ma inkább  ne menjünk sehova. Maradjunk itthon egész nap." Szökőévente egyszer gyalog megyek értük az oviba / bölcsibe. Na ennél nagyobb drámát elképzelni is nehéz. Csak úgy lehet túlélni a hazafele vezető utat, hogy egyrészt buszra szállunk, másrészt a buszmegállókban lévő kisboltokba (le-és felszállásnál is) betérünk. 

A tegnap reggeli indulás előtt is megkérdezte Bálint: Ugye autóval megyünk? Persze, legalábbis a parkolóig, ahonnan elindulunk majd gyalog... Bálinttal egyébként már egész jó tempót lehet diktálni, ha egyszer sikerült kimozdítani. Kamika ezzel ellenben könnyen indul, de hamar elfogy a lendület.

Miután szombat délelőtt tapasztaltuk, hogy az erdőben megmaradt a hó és kismotorok helyett szánkó lett volna az adekvát felszerelés, vasárnap visszatértünk. Bálint rettentően élvezte a szánkózást is. Sík terepen ő húzta a szánkót, dombon lefele száguldozott Apával. Kamika lábáról sajnos hiányzott az a plusz egy zokni, ami a két órányi sírás elkerüléséhez kellett volna. Balázs drága múmiának csomagolva látta, hogy neki jobb lesz, ha alszik inkább egyet.

Balázs első szülinapja - 2. felvonás

Vasárnap másodszor is megünnepeltük, hogy legkisebbikünk egy éves lett. Ezúttal már nem volt széttúrandó torta, csak fogyasztandó...

Még szilveszter délután voltunk Béláéknál az ikrek szülinapi zsúrján, ahol Bálint és Kamilla belelkesedett a marcipánbevonatú tortákra, főleg hogy azok telis-tele voltak szórva marcipánvirágokkal, almákkal, sünikkel stb. Így a jól megszokott Daubneres torta most nálunk is ilyen külsőt kaptak. Balázst se a marcipán-katicabogár, se a tűzijáték nem hozta lázba, de 2-5 évig mindenki más nagyon lelkes volt. 

Ui.: Bencének a Facebookra :-)

Búcsú a járókától

Karácsonykor volt négy éve, hogy beköltözött hozzánk. Azóta uralta a nappalit, a lakás központja volt e bútordarab: a járóka. Négy év alatt három kislakót szolgált ki. De mostanra már a legkisebb kislakó sem tartott rá igényt, sőt borzasztóan el volt keseredve, ha rácson belül találta magát.  

Kivéve, ha a korábbi lakók valamelyike bemászott mellé.

A címke szerint 15 kilóig terhelhető, de 30-at is kibírt. Szóval az elégtelen kihasználtság és a csökkenő népszerűség  miatt úgy döntöttünk, hogy a járókától könnyes búcsút veszünk. Amit négy éve összeszereltek a fiúk, az most szétszedésre került.

S mivel a garázsnak hívott raktárhelyiségünkbe már nemhogy egy autó, de egy matchbox sem fér be, ezért a járókának mennie kell. Várjuk a kedves érdeklődők leveleit! Ugyanitt eladó babahordozós autósülés, pelenkatartó vödör és minden egyéb kellék, ami a babakelengyelistákon valaha is szerepelt... :-)

Boldog 2013-at...

 ... kívánunk kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Kőbüfé, 2013.01.01. 02:03