Nagy nap volt a mai: 4,5 év után újra elől ültem az autóban, pedig nem is vezettem. Eddig ugyanis vagy azért ültem hátul, mert a babahordozó és tulajdonosa volt az anyósülésen, és /vagy azért hogy a hátul lévő(ke)t pesztráljam. Mostanában tehát az volt a felállás, hogy Mazsola elől a babahordozóban, hátul a két szélén a két gyerek. Egy felnőtt vezet, a másik - jellemzően én - hátul a két gyerek között szórakoztat, enni-és innivalót adagol , kérdésekre válaszol, nyugtatgat, hogy mindjárt odaérünk stb.
A járóka után azonban ma a babahordozótól is könnyes búcsút vettünk és Balázs megkapta Kami ülését, Kami Bálint ülését, Bálint pedig elfoglalta a "főnöki helyet". Ezzel megvettük a hetedik gyerekülésünket. (Minden méretből kettő, egy-egy a két autóba) Így ni:
Én pedig visszakaptam az anyósülést. De úgy is mondhatjuk, hogy kiszorultam hátulról.
Eddig a gyerekek fizikailag távol ültek egymástól, csak Kamilla látta Balázst. Kami rendszeresen azzal szórakozott, hogy amint látta, hogy Balázs szeme kezd lecsukódni, sikoltott egyet. Na most ilyen rálátás nincs, cserébe ott ülnek egymás hegyén-hátán, s megy a piszkálás, ruhacibálás. Balázs már a Budaörs-Budapest útvonalon is osztotta Bálintot. Lehet hogy rájön majd szegény, a középső hely mégse a legtutibb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése