Balázsunk másfél éves

Kispasi 18 hónapos lett. 86 cm-es, 12,5 kg-os vasgyúró, 12 foggal és 21-es lábbal.

Balázs - természetesen - az egész család szerint szuper okos és ügyes, s a leggyorsabban fejlődik az unokák közül. Tényleg rengeteg számít, hogy vannak e tesók, illetve azok milyen korúak. A nagyok húzzák magukkal Balázst, mint a madzagot. Bálint meg néha elkezd gagyogni... :-)
Balázs gyakorlatilag mindent megért. Azt is amit a többieknek mondok, illetve amit ők mondanak nekem. Ha Kamilla pl. csokigolyót (kakaós cornflakes) kér tőlem, Balázs is azonnal sorban áll. Egyre több mindent mond ő is. Az utóbbi hetekben naphosszat mondogatja nővére nevét: "Kancsita" (Kamcsika). Saját magát és Bálintot még nem nevezi meg jól felismerhetően. De vannak egyéb fontos szavak is: tejci, inni, panta (palacsinta), jájó (nem jó), vau-vau és hát ilyenek, hogy ka (kanál), go (golyó) stb.

A jó idő beköszöntével popsi-szellőztetés céljából néha lekerült Balázsról a pelus. Ennek mindig csúnya (barna) vége lett. Került belőle a frissen felfújt medence vizébe, a kanapéra, kerti párnákra. Azóta leszoktunk a felelőtlen pelenkalevételről. 

Egyéb balesetünk is volt a hónapban. Tóni kézen fogva sétált Balázzsal. Tóni gondolta, hogy felemeli őt egy emelvényre, ahol a nagyok is mentek. Balázs azonban pont ekkor elbotlott, ezért az emelésből rántás lett. Balázs elkezdett sírni, de azt hittük csak megijedt. Amikor azonban fél óra múlva is sírdogált, s nem használta a jobb kezét, akkor már elkezdtünk gyanakodni. Mivel nem dagadt be, nem volt lila / piros és egyéb gyanús elváltozást sem láttunk, nem is tudtuk, hogy pontosan hol fáj neki. Vasárnap este révén gondoltuk meglátjuk mi lesz, hátha kialussza. De nem ez történt. Szegény szárnyaszegett verébként csak ült: egy kézzel játszani, felállni, kanapéra mászni sem tudott. 

Bevittem hát a gyereksebészetre, amit előző hónapban Kamillával háromszor is meglátogattunk. Ott egy morcos dokibácsi legorombított, hogy kificamítottuk a gyerek könyökét. Két mozdulattal helyre rakta (semmi sírás), s Balázs 1 perc múlva már ismét a régi volt. Az épületbe lépéstől számított 5 perc múlva már a kezelési lapot aláírva távoztunk. Annyit azért még kaptunk útravalóul, hogy a gyereket ne emeljük kezénél fogva, mert a többedik ficam után már csak műteni lehet. Azóta nem érti Kamilla és Bálint, hogy Apa miért nem játssza velük a régi repülős játékokat... 

Kosztümben

Nincs farsang, csak megihlette őket a reggeli mese...

Tündérke a Tündérfesztiválon

Mióta a kiskorúak abba a korba értek, hogy szórakoztatni kell őket (különben ők foglalkoztatnak minket), megyünk ide meg oda. Általában nem tetszettek és ezért az utóbbi időben kerültük a tömegrendezvényeket. Azt hiszem a Gyereksziget volt a mélypont. A csúcspont pedig a hétvégi Tündérfesztivál Sopronban. Már évek óta minden júniusban megrendezik, de eddig még nem mentünk. Most is csak azért, mert pont ezen a hétvégén voltunk Maminál. 

Készülni nem készültünk. Azaz sem manó, de tündér jelmez nem volt senkin. Kamillának azért beszereztünk a helyszínen egy tündérszárnyat, amiben fel-alá lehetett vonulni. 

Voltak családok, akik komolyabban vették ezt a dolgot. A kisfiúk és apukák tetőtől talpig manónak öltözve, lányok és anyukák egyaránt tündérnek. 

A szervezők és játékmesterek is csupa tündérek vagy manók voltak. A nagy park telis tele volt játékállomásokkal. Rengeteg, eddig máshol nem látott, de ötletesen és természetes anyagokból kivitelezett ügyességi játék volt. Labirintus, dobozvárépítés, falmászás, csőmászás stb. Nem lehúzóban, hanem for free. A fiúknak persze a "Tündérharcászat" tetszett a legjobban. Ügyet sem vetve a harcművészetek oktatójára, B. és B. egymással kardoztak.

Ui.: Látszik, hogy vége a félévnek. Nemcsak több időnk van jönni-menni, hanem arra is marad, hogy meg is írjam...

Csani, a főnök

Bálint, Olivér és Csanád a triumvirátus néven híresült el az oviban. Ők hárman, kiegészülve Oli és Csani kiscsoportos öccseivel bandát is alkottak. Ők a "rossz" csapat. S vannak a jók (más ovistársak), akikkel harcolnak. Hogy miért ők a rossz csapat, arra elég egyszerű volt a válasz: a másik csapat a "jó", s nekik nem engedték, hogy jók legyenek. A csapaton belül is megvan a szerepek leosztása. Bálint teljes elfogadással szokta közölni: "Csani a főnök. Azt csináljuk, amit Csani mond." (Hú, én is szeretnék itthon főnök lenni. Hogy a gyerekek azt csinálják, amit mondok...)

Csani egyébként egyáltalán nem az a főnök típus. Cserébe Bálint legjobb barátja, s épp ezért Bálint meghívta hozzánk egy ovi utáni játékra. A fiúk szépen eljátszottak egymással, rájuk se kellett nézni. Csak Kami és Abigél, a szomszéd kislány nehezményezte, hogy (megint) nem figyelnek rájuk a fiúk...

Teniszező leszek!

Bálinttal szeretnénk jövőre elkezdeni valami sportot az ovis külön tornán túl. A jó labdaérzéke miatt a foci és tenisz szerepel a listán. Elméletben a fociban és a teniszben is nagyon képzett. Egy-egy Bundes Liga vagy Grand Slam döntőt kitartóan néz Tónival.

Hétvégén Tóni teniszversenyen indult, s kivételesen családbarát volt szervezés. Azaz gyerekek is mehettek, s volt nekik teniszoktatás, gyerekütővel (rövid nyél) és gyereklabdával (nem olyan kemény). Beérvén a teniszklubba, Bálint hangos megjegyzésekkel szórakoztatta az ott lévőket. Elsőként hangosan megjegyezte, hogy itt van Federer bácsi (s valóban ott volt egy óriásplakáton), majd kommentálta a pályán történteket (lazít a bácsi stb.), s Kamillával kórusban szurkoltak (Hajrá Apa!).

Mikor szóltak, hogy mehetünk a kemény borítású pályára gyakorolni, mindkét gyerek hozta a formáját. Azaz Kamilla az első szóra lelkesen jött, kergette az ütővel a labdát. De még túl kicsi hozzá, sok babér nem termett neki. Állítólag legkorábban 5 éves kortól érdemes elkezdeni.

A majdnem ötévesünk mindeközben végig duzzogott, hogy ő nem akar teniszezni. Nagy nehezen odajött a pályára, s leült a padra. Nézte a többieket, majd a neki szükséges 15-20 perces lelki ráhangolódás után már le se lehetett vakarni a pályáról. Ügyesen csinálta a gyakorlatokat, ügyesen és nagyokat ütött (egyszer a pályáról is kiütötte a labdát). 

Lángoló piros arccal, leizzadva ment Bálint ebédelni (közben Tóni megnyerte az első meccset). Borzasztóan csalódott volt, hogy utána már nem mentünk vissza, s azt hajtogatta, hogy ő bizony teniszező lesz. S nem focista. Este azért lelkesen focizott Bencével az udvaron nagymamáéknál, akik mindeközben Balázsra vigyáztak. 

Kamilla hercegnő uzsonnázik

...full rózsaszinben és felékszerezve az asztalfőn (mindig ő ül ott, le vannak ám osztva a helyek...).

Kopasztás - Balázsnak az első

Bálintot utolérte a szokásos nyáreleji kopasztás. A művelettel kiköltöztünk az erkélyre, a könnyebb takaríthatóság jegyében. 

Aztán Balázs első hajvágására került sor: tarkótáji göndörödő szőke fürtök felnyírása kisfiús formára.

Kamillára nem került sor, ő illegálisan kimászott a fürdőkádból, hogy megnézze mi is zajlik odakint.

Vidámpark last minute

Egy májusi vasárnap épp reggeliztünk, azon gondolkodtunk, hova is menjünk. A szép idő miatt szabadtérre, az én május-júniusi pokoli pollenallergiám miatt viszont pollenszegény környezetbe vágytunk. Így jött az ötlet, hogy a hamarosan bezáró vidámparkot kipróbáljuk a gyerekekkel. Nyitás után negyed órával már a helyszínen sorakoztunk. Másnak is támadt aznap hasonló ötlete.

Hamar kiderült, hogy 90 cm, azaz kb. három év alatti gyereket nem érdemes vinni, mert bár fizetnie nem kell a belépésért, karszalag hiányába semmire nem ülhet fel még szülővel sem. Azaz egy felnőtt a kicsivel full time az oldalpartról nézi az eseményeket. Így esett meg, hogy én végül semmire nem szálltam fel / be. Balázsunk pedig hol több, hol kevesebb türelemmel szemlélődött.

További fontos szempont, hogy minden karszalagos gyerekre jusson egy felnőtt. A legtöbb játékon ugyanis egy felnőtt egy gyereket kísérhet. Így esett meg, hogy én általában két gyerekkel vártam, míg Tóni Kamillát és Bálintot felváltva kísérte. Persze voltak olyan játékok is, amire már egyedül is mehettek.

Három óra alatt mindenki teljesen kész lett. Mi is. :-)

Bálint ítélkezik

#1:
Átlag hetente egyszer Orsi, a bébiszitterünk hozza el Kamillát és Bálintot az intézményekből (Balázst pedig Mami). Bálint szereti, ha Orsi megy értük, főleg mivel hazafele a kisboltban megállnak finomságot venni.
Egyik nap hazafele arról beszéltünk, hogy másnap Orsi megy majd érte az oviba. Bálint rövid gondolkodás után a következő kérdéssel állt elő:
- Anya, Orsi miért nem mérges, ha rosszaságot csinálunk?
- ...ööö... Orsi türelmesebb, mint én.
- Mi az a türelmes?

#2:
Ha nem tetszik Bálintnak amit hall, előszeretettel lebutázza a másikat. Mostanában más válasz is előfordul:
Bálint: - Anya, kampózhatok? (kampó=iPad)
Én: - Most nem. / Majd vacsora után / Ha rendet raktál stb.
Bálint: - Jó Anya, nem szeretlek.

#3:
- Bálint gyere!
... (Bálint 5 cm-t mozdul előre, közben valamit bütyköl)
-  Bálint gyere!
- Jó Anya, jövök már. Nem kellett volna még egyszer hangosan rám szólnod.

A vizezős játék története: 2009-2013

2009.07.30.

Bálint első szülinapjára kapott Nagypapától egy vizezős játékot. Csak akkor Bálint még nem tudott gyakorlatilag ülni se. És a kert sem volt használható állapotban. 

2010.06.10. 

A kert megszépült, Bálint megtanult járni. Kamilla pedig megszületett és feküdt a mózeskosárban.

2011.06.22. 

Balázs is a képen : a pocakban

2012.08.27.

Balázs megszületett és már be is szállt a játékba.

 2013.06.09.

Már mindenki lábon állva és némileg több hajjal ugyanott. 

Árvízturizmus

A hétvégét fél Budapest a Duna-parton töltötte. No nem (csak) a gátat erősíteni jöttek a népek, hanem bámészkodni. Az igazi árvízturista gumicsizmával a lábán és fényképezőgéppel a nyakában érkezett. Augusztus 20-át megszégyenítő módon hömpölygött a tömeg a  hidakon és a parton. Az üzleti lehetőséget felismerő mozgó és nem mozgó árusok pedig hűtött vízzel és pereccel kínálták a jónépet. Mondom, hogy tiszta augusztus 20. Persze mindezt csak azért tudjuk, mert mi is ott voltunk. A Lánchíd közepén Kamilla  - az összes cókmókjával együtt - felkérezkedett Tóni nyakába, hogy jobban lásson. A magasság vagy a hömpölygő víz azonban némileg megrémisztette, úgyhogy kapaszkodott ahogy bírt.

Pécsett

Június első hétvégéje Pécsett ért minket. Mami ugyanis 50 évvel ezelőtt diplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskolán, s ez alkalommal aranydiplomát kapott a helyi erőktől. Míg én Mamival az ünnepségen voltam, addig Apuka a játszótéren legeltette, majd megebédeltette a három gyereket a McDonaldsban (utána egész este az ott kapott műanyagjátékkal játszottak). Délután pedig a kulturális program jegyében elmentünk a Zsolnay-negyedbe. Mivel a gyerekeket itt is a játszótér érdekelte leginkább, ezért a legtöbb időt ott töltöttük. További helyszín, amit alaposabban meg tudtunk nézni, az a csokibolt volt. Itt találtunk két padlóvázát, amiről kiderült, hogy Harrer (egy soproni cukrász) a Zsolnay kiöntő formában készítette fehér csokiból. Majd színezett csokiból és ehető 23 karátos arányból a Zsolnay porcelánfestői ráfestették a klasszikus mintákat. Dupla példányban, mert az egyik visszakerül Sopronba.

Vasárnap reggel a Mecsek oldalában lévő szállásunkból nézte a csapat, hogyan tűnik elő a város a ködből (és hogy mikor ér vissza Apa a futásból és mikor sikerül már végre összepakolnia anyának, hogy indulhassunk az állatkertbe). 

Azt hiszem itt láttuk az eddig legnagyobb állatokat (két víziló formájában) és a legközelebbről az oroszlánokat (az egyiket épp nagydolog végzése közben).

Bortúra három kiskorúval

Tavaly ősszel csak Balázzsal voltunk, idén mind a három gyereket elvittük az EVK-s bortúrára. Edina szervezésében Badacsonyba mentünk, szuper helyekre. A legtöbb problémánk a szállás körül szokott lenni. Sima szállodai szoba esélytelen. A reggeli-esti tejek melegítése miatt ugyanis kell saját kiskonyha. Kell egy háló a gyerekeknek, kell még egy, mert öten egy légtérben aludni nem szuper, s jó ha van egy nappali is, mert Tóni egy éjjeli bagoly, aki hajnalig nyomogatja a kütyüjeit. Nappali-2 háló kombinációjú apartmant pedig nem sok szállodában talál az ember, na itt volt.

Pénteken megnéztük - idén először - a Balatont. Balázs egész közelről is megnézte, konkrétan beleesett. Szerencsére azon a részen, ahol az öt centis vízbe dobálták a kavicsokat. Szombat délelőtt elmentünk kirándulni, délben pedig az Istvándy Pincészetbe mentünk. Ide biztosan visszamegyünk egyszer. Jó borok, gyönyörű helyszín és szuper játszótér. Ezek itt mind mi vagyunk.

A gyerekeket kevésbé a borok, mint inkább a játszótér izgatta, azon belül is a kötélen csúszás volt a nyerő. 

Aki épp nem csúszott, az a partvonalról szurkolt. Vagy focizott.

.   

 Vagy épp evett-ivott.

Épp hogy leülepedett az ebéd, este a hotelben borvacsora várt ránk. Az étterem közvetlen szomszédságában lévő játszószobában megvacsoráztak a gyerekek, majd két óvónéni szórakoztatta őket. 

 Voltak kétségeink, hány fogást bírnak ki a gyerekek, s meddig ülünk mi ilyen szép rendezett sorokban.

Az óvónénik - és a gyerekek - végül nagyon jól teljesítettek. Kamilla és Bálint felváltva hozták ki megmutatni az alkotásaikat (rajzoltak, ragasztottak), Balázs pedig az egyik óvónénit teljes időben foglalkoztatva szintén szuperül elvolt.

Másnap zárásként az állítólag híres (általunk most megismert) káptalantóti termelői piacot néztük meg. Nagy bevásárlást nem csaptunk, csak egy langallóra és a bio-öko kézihajtású körhintára fizettünk be.

Szuper volt, várjuk a következő túrát!

Boribon kirándul. Meg mi is

Van egy Boribon kirándul c. mesekönyvünk, ami nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében. Egy szikla tetejére mászik fel Annipani és Boribon. Hátukon egy hátiszák tele elemózsiával, amit a csúcs meghódítása után elfogyasztanak. 

Szikla helyett mi a badacsonyi tanúhegyet vettük célba a múlt hétvégén. Bálint nagy lelkesen vette fel a hátizsákot, mely szendvicsek helyett pelenkával és popsitörlővel volt megtöltve. 

Aztán elindultunk felfele a kilátóhoz.  

Hamar kiderült, hogy Bálint tud és akar jönni, Kamilla tud, de nem akar, Balázs pedig akar, de nem tud. Így hát megpihentünk.

Újra nekiindulva Bálint már árkon-bokron túl járt, Tóni nyakba vette Balázst, én pedig Kamillának tartottam motivációs tréninget minden lépés előtt. Így végül nem értünk el a kilátóig, de kineveztünk egy helyet célnak, ahol a gyerekek elfogyasztották a hátiszákba rejtett aszaltgyümölcsös szeletet. 

Még pár év és kirándulóképes korba ér mindenki.

Ui.: Utána átnéztük a gyerekeket kullancsügyileg. A természet lágy ölén nem szereztünk kullancsot, cserébe Budapest közepén igen. Pár nappal előtte ugyanis Balázsba a bölcsi kertjében furakodott be egy kullancs.