Grado hármasban

Miután minden gyerek meggyógyult, leadtuk a nagyokat Szentgotthárdon unokatesóméknak és elindultunk Balázzsal Olaszországba. Már mindenki nagyon várta ezt a pillanatot, de Bálint a legjobban. Az oviban mindenki tudta, hogy ő Szentgotthárdra megy, s számolta a napokat, hogy hányat kell még aludni. Minden nap ecsetelte, hogy mit fog ott csinálni (Star wars-os legóval játszani, ez most a sláger nála). 

Így aztán nagyon könnyedén ment a búcsúvétel. Érdekes módon azt egyáltalán nem firtatták, hogy mi hova megyünk. Azt azért többször elmondtam, hogy Balázs is nagyon szeretne Szentgotthárdon maradni, de ő még túl pici. Ezen sem akadtak fent.

Így aztán öt éjszakát nélkülünk teljesítettek, mi pedig süttettük a hasunkat Gradoban. Az olaszok három jelzővel illették Balázst: piccolo, bellissima, bianco. Mivel 50-es krémmel kentük a kicsi bianco-t, bianco is maradt.
Balázs egyébként imádta a tengert. Bár végig fogni kellett a kezét, de nyakig érő vízben is töretlenül ment befelé. Néha kinyújtotta a nyelvét és belenyalt. Egyáltalán nem akadt fent azon, hogy sós. Ha pedig kimentünk a vízből, illően elköszönt: "pá-pá víz".

Kiélvezte, hogy végre teljes figyelmet kap, s mi is kiélveztük, hogy a teljes figyelmünket neki tudjuk szentelni. Nagy reggeli után délelőtt strandoltunk, délben komolyabb sziesztát kezdtünk, e, majd 5 órától újra strand. Esti fürdés után ezúttal nem tejci és alvás következett, hanem pizza, pasta és esti séta. 

Utolsó napon, a vacsora utáni levezető sétánk során megtaláltuk ezt:

Kár, hogy egy halétterem volt, mert Tóninál a hal nem szerepel az ehető dolgok listáján. Ez Olaszországban kifejezetten hátrányos tulajdonságnak bizonyult. 

Hazaérve Kamilla és Bálint kiegyensúlyozódva, élményekkel tele vártak minket. Jövőre pedig már Balázs is belenő a külön nyaralós korba. :-) Bár Tóninak - látva a sok homokozó gyereket a tengerparton - pont ellentétes gondolatai támadtak: azaz jövőre három gyerekkel menjünk...

Balázs 19 hónapos

Kukoricaevés 19 hónapos Balázs módra, kezeket tisztán tartva:

Ha befejezi az evést, elköszön ("pá-pá") és integet a tányérnak/ az etetőszéknek. Ha kimegyünk a boltból, integet és elköszön: pá-pá néni... "Pá-pá"-val holtversenyben leggyakrabban elhangzó kifejezés az "énis". Ő is akar ugyanazt és ugyanabból inni, enni, csinálni, játszani, mint a többiek. Valószínűleg elleste az "énis"-t, látta, hogy így kell "kérni". Ami viszont meglepő, hogy Balázs ismeri és használja azt a szót, hogy "jó". A többieknél két (de inkább három) éves kor alatt csak a "nem" létezett. Balázs azonban gyakran helyesel. Közli, hogy "jó" és tényleg együttműködik. Ha viszont más az elképzelése vmiről, annak egyre gyakrabban hisztiroham a vége. Szó szerint toporzékol is hozzá, ahogy azt a nagykönyvben is megírták. Ilyenkor ellök, vagy épp ellenkezőleg jön és csíp, rúg, harap. Amikor kicsit lenyugszik és már csak a sírás marad, akkor pedig szintén jön, hogy vigasztaljam meg. :-) Édes pofa, sokszor megölel csak úgy.

A kedvenc játék továbbra is a foci. Legyen szó nagy focilabdáról vagy kicsi teniszlabdáról, iszonyú erővel, nyíl egyenesen rúgja a labdákat. Egymásnak passzolgatva focizunk kertben és lakásban egyaránt...  

Lábadozás a Fertő tó partján

Idén még nem is strandoltunk. Erre csak akkor döbbentünk rá, amikor soproni hétvégénken lementünk a Fertőre lángosozni. A gyerekek úgy vetették bele magukat a vízbe, mint akik még soha nem voltak tóban. Bálintot úgy kellett kikönyörögni az akkor még nem túl meleg, de annál iszaposabb vízből.

Balázs ekkor hivatalosan még lábadozott, ezért ennél beljebb nem engedtük. Szerencsére a kavicsozás pont elegendően érdekesnek bizonyult számára.

Kamilla elbúcsúzott a bölcsiből

Bálint óta tudjuk, hogy a bölcsiben is van ballagás. Csak anno mi akkor épp nyaraltunk, ezért Bálint lemaradt az ünnepségről. Mivel hétfőn Kamilla is lebetegedett, mindenki nagyon izgult, hogy péntekre, a ballagásra meggyógyuljon. Legjobban talán a gondozónők izgultak, annyira szerették volna, hogy Kami ott legyen. Kamcsi úgy látszik, nem csak a gyerekek körében volt népszerű... Leányka jól időzített, csütörtök délutánra összeszedte magát, így mehettünk a ballagásra.

Már nyár eleje óta az öltöző falán lógott a "tablójuk", melyen a "végzős" bölcsisek képe szerepelt.

 Kamilla és szerelme, Jakab bölcsibe kerüléskori képei:

A "végzősök" ajándék-egyenpólóban (rajta a csoportképpel) vonultak be a gondozónőkkel. Lekuporodtak a szőnyegre, s két dalt illetve egy bölcsitől-búcsúzós, oviba-készülős verset mondtak el. Ügyesek voltak. Kaptak batyut hamuban sült pogácsával, ajándékokkal, s az összegyűjtött bölcsis alkotásaikat szépen bekötve, CD-re írt képeket stb. Nagyon sokat készültek a gondozónők. Az ovis évzárók messze elbújhatnak e mögött.

Mi is elköszöntünk, de csak a nyárra. Hiszen augusztus 21-én újra indulnak az intézmények. Még pár napot megy Kami is bölcsibe, aztán szeptember 2-től ovi! Szerencsére felvették a szomszédba, ahova Bálint is jár. S pont abban a szobában lesz a kiscsoport, ahol eddig Bálinték voltak. Így igazán ismerős lesz a környezet. No meg a társaság is, mert sokan jönnek át a bölcsis csoportjából. 

Jakab, a nagy szerelem máshova megy oviba. Búcsúzásul Kamilla kapott tőle egy nyakláncot, amit ő készített az anyukájával: piros szív alakú medál volt rajta égethető gyurmából. Íme:

S mindezt azért írom múlt időben, mert leányunk már a ballagás végére elhagyta az ajándékát. Talán még megtaláljuk...

Ótvar ez az ótvar

Bálint a legnagyobb melegben elkapott egy köhögős vírusfélét, amit elsőként Balázsnak adott tovább. Balázsunk múlt hét szerdára belázasodott, köhögött és taknyos volt. Egyre nehezebben vette a levegőt is, három napig 39 fok feletti láza volt. Mindeközben a bőrén érdekes elváltozások keletkeztek. Először azt hittem a láz miatt. De visszagondolva, már hétfőn úgy hoztam el Balázst a bölcsiből, hogy egy kipukkadt vízhólyagra hasonlító seb volt a csuklóján belül. Hogy miként keletkezett, senki se tudta. Reggel semmi, délutánra egy régi 2 Ft-os nagyságú seb. Ami napról napra csúnyább lett. Péntek estére aztán a sebek hirtelen megsokszorozódtak. A szombati ügyeleten megállapították, hogy sebeit bakteriális bőrfertőzésnek köszönheti. Ecthyma, nem a klasszikus ótvar, hanem egy kicsit durvább, de legalább nem nedvedzik. S mindemellett tüdőgyulladás gyanús, de legalábbis csúnyán hörghurutos. Tüdőröntgenre is el akartak küldeni, de arról sikeresen lebeszéltem a doktornőt. Hiszen ha tüdőgyuszi, ha nem, akkor is ugyanazt az antibiot kapja, akkor meg minek. Bálinttal egyszer ezt már megjártuk, mikor fél éves volt. 

Az ótvarról eddig csak hallomásból hallottam. Balázson jelentkező verzió szörnyen ronda, nagy, mély  sebeket jelentett. Egy seb pár óra alatt a semmiből kifejlődött. Frissiben ilyesmi volt:

Egy hét után estek le a hegek, de alatta a bőr piros sebhelyes maradt. Remélem elmúlik, főleg az arcáról...

A tüdeje még ennél is lassabban javul. 5 nap antibio után is még tüdőgyulladással fenyegetőzött a háziorvos, holott ekkor már nagyon eleven volt. Mindenesetre kicsit átszerveztük a nyaralást. Ebben pillanatban ugyanis az eredeti tervek szerint épp Olaszország felé kellene haladnunk. Indulás pár nappal eltolva.

Testvérkocsi reloaded

Van egy testvérkocsink, még Vikiéktől szereztük be. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor használtuk. Ennek egyik oka, hogy Tóni szükségtelennek tartotta, ezért mindent megtett, hogy ezt bizonyítsa is. Amint Kamillának kellett a sportkocsi, Bálint gyalogolt Apával. S amint Balázsnak kellett a sportkocsi, Kamilla is sétált. Kami azonban - mint sok minden másban is - sokszor ellenszegül Apa elképzeléseinek. Sokszor az a felállás mostanában, hogy a fiúk sétálnak, Kamilla hercegnő pedig trónol a babakocsiban. 

Most azonban, hogy Balázs beteg, nem akartuk sokat sétáltatni. Bár a testvérkocsi még ott figyel a garázsban (eladni nem sikerült, ha vkinek mégis kell, ne habozzon szólni!), nem ez lett a megoldás. Hanem ez: 

Először aggódva figyeltem a helyzetet. De Balázs teljesen jól elvolt a csomagtartóban, ami szerencsére jól bírta a súlyt és nem adta meg magát.

Hazafele pedig Bálint kifejtette, hogyan is kellene továbbfejleszteni ezt: Balázs a sportkocsiban ül, Anya tolja. Kamilla a testvérkocsiban hátul, Bálint a testvérkocsiban elől, Apa tolja.

Ismét zsúrozunk

Bálint barátjának, Olivérnek az öccse, Barni 4 éves lett. Eme alkalomból volt focimeccs (ahol inkább az apukák játszottak), evés-ivás, csokifondue és játék. Körbeültek a gyerekek és zenére körbeadogattak csomagokat, s ha megállt a zene, akinek a kezében volt egy csomag, az kibontotta. Pontosabban lebontott egy réteg csomagolópapírt, mert egy-egy tárgy kb. 6-7 rétegbe volt becsomagolva. Aki az utolsó réteget lehámozta, az megtarthatta, ami benne volt. 

Egy ideig Bálint is játszott, aztán persze megunta és elment várazni és sárkányozni.

De már az is nagy szó, hogy B. egyáltalán csatlakozott a közös játékhoz és nem ő hagyta ott elsőként. Kami gyakorlatilag a végéig kitartott, nyert is egy rózsaszín tollat. Aztán jöhetett a fagyitorta:

Az ünnepelt ovis csoporttársait (kiscsoport, szeptembertől középső) elnézve megállapítottam, hogy Bálint alighanem a legmagasabb gyerek lesz az új csoportjában. Az óvodavezető javaslatára ugyanis Bálint ismét középsős lesz. Eddigi szereplése alapján úgy látják, hogy jövőre nem mehet iskolába, mindenkinek jobb hát, ha a középsőt ismétli - szólt a mondás. Ezzel egyet is értek. Már pont azon gondolkodtam, hogy jövőre hogyan intézem majd el, hogy ne küldjék el iskolába. De ez így megoldódott. Továbbá azért is örülök, mert helyes, ügyes óvónénik vannak az új csoportban. A miénk meg szülni megy, tehát így is, úgy is új óvónénit kapott volna B. 

Parádsasvár kettesben

Erősen gondolkodtunk rajta, hogy mióta Bálint megszületett, azaz mióta gyerekünk van, voltunk e kettesben bárhol pihenni. S arra jutottunk, hogy nem. Egy-egy éjszakát voltunk távol, mondjuk vidéki esküvő kapcsán, de semmi egyéb. Úgyhogy itt volt az ideje. Nem mindjárt két hónapos föld körüli utat terveztünk, hanem két éjszakára, azaz egy hétvégére hagytuk itt a csapatot a nagyszülőkkel. Mi pedig elmentünk Parádsasvárra. A hirdetett öt csillagot nem adnánk meg a kastélyhotelnek, de ez cseppet se befolyásolta, hogy kiválóan érezzük magunkat. Gyönyörű a környezet és isteni illata van a levegőnek. Tóni szerint egyszerűen csak pormentes. A Mátrára való tekintettel a hétvége fő programja a túrázás volt. Szombaton gondoltuk felsétálunk a szállásról Galyatetőre. A térkép szerint 5 km. Csak azon nincs bejelölve, hogy annak fele sziklamászás. Azért felértünk... :-)

Másnap némi izomlázzal (amiért Galyatető-mászás mellett a délutáni squash is felelős volt) már csak egy könnyű Ilona-vízeséses túrára vállalkoztunk. Itt találkoztunk vele:  

Vasárnap délután aztán visszakaptuk gyermekeinket (mindenki kiegyensúlyozva), akik Tatán múlatták az időt nagymamával és nagypapával. Másnap Mami kérdezte a gyerekeket, hol voltak a hétvégén. A válaszok:
Bálint: - Nyaralni voltunk.
Kamilla: - A Balatonon.

Lucával a Citadellán

Luca a héten ismét nálunk volt. Reggel elvittük a gyerekeket intézményekbe, délután értük mentünk, a kettő között pedig Luca megismerte Budapest nevezetességeit, úgy mint MOM, Mammut és Allee. Némi kultúrjellegű programot is csempészve az itt tartózkodásba, várost is néztünk, főleg felülről. Felültünk az Erzsébet téri óriáskerékre és felmentünk a Citadellához, ahol én már sok-sok éve nem jártam. A gyerekek pedig egyáltalán nem. 

Bálintnak leginkább a kiállított harcászati eszközök jöttek be (a népszerűségi listán ez szerepelt rögtön a jégkrém után), Kamillának pedig az olyan helyeken való mászkálás, ahonnan jó nagyot lehet esni. 

Nehéz volt őket hazaterelgetni innen. Rögtön meg kellett ígérni, hogy máskor is jövünk...

Cseresznyézés

A cseresznye a kedvenc gyümölcsöm. Balázs és Kamilla is nagyon szereti. Vasárnap kimentünk hát cseresznyét szedni nagypapa agostyáni birtokára. Nagypapa tüzet csiholt, s főzött nekünk bográcsban paprikás krumplit. Mi pedig cserébe próbáltunk némi hasznos segítséget nyújtani, például borsót szedni. Ebéd után aztán cipős dobozokkal felszerelkezve felmentünk a hatalmas cseresznyefához. Idén annyi gyümölcs termett, hogy még Bálint és Kamilla által elérhető helyeken is több volt, mint amennyi dobozt vittünk.

A nagy szedési lelkesedés persze hamar elmúlt. Konkrétan addig tartott amíg teleették magukat cseresznyével... 

Tele a bevásárlókocsi

...pedig még nem is vettünk semmit.

Csak svéd húsgolyót az étteremben.

Ui.: Bár a kék-sárga áruházhoz csak marginálisan kapcsolódik, erről jutott eszembe: megint bútortervezésben vagyok. Balázs ugyanis még mindig nálunk alszik a rácsos ágyban. Bálint és Kamilla kb. ennyi idősen kerültek át nagyágyba, mert kellett a rácsos ágy a soron következőnek. Most nagy sürgősség nincsen, de azért lassan Balázst átpateroljuk a gyerekszobába. Harmadik ágyat azonban elég nehéz lenne elhelyezni a földön, ezért emeletes ágyban gondolkodunk. A kedvenceim egy csokorban itt.

Bálintnak már korábban is egyik kedvenc meséje volt a "Galériát építünk" (Anna, Peti és Gergő sorozat: Nagycsalád lettünk). Megígértük neki, hogy kedvenc meséje az ötödik szülinapjára - részben - valósággá válik...