Erősen gondolkodtunk rajta, hogy mióta Bálint megszületett, azaz mióta gyerekünk van, voltunk e kettesben bárhol pihenni. S arra jutottunk, hogy nem. Egy-egy éjszakát voltunk távol, mondjuk vidéki esküvő kapcsán, de semmi egyéb. Úgyhogy itt volt az ideje. Nem mindjárt két hónapos föld körüli utat terveztünk, hanem két éjszakára, azaz egy hétvégére hagytuk itt a csapatot a nagyszülőkkel. Mi pedig elmentünk Parádsasvárra. A hirdetett öt csillagot nem adnánk meg a kastélyhotelnek, de ez cseppet se befolyásolta, hogy kiválóan érezzük magunkat. Gyönyörű a környezet és isteni illata van a levegőnek. Tóni szerint egyszerűen csak pormentes. A Mátrára való tekintettel a hétvége fő programja a túrázás volt. Szombaton gondoltuk felsétálunk a szállásról Galyatetőre. A térkép szerint 5 km. Csak azon nincs bejelölve, hogy annak fele sziklamászás. Azért felértünk... :-)
Másnap némi izomlázzal (amiért Galyatető-mászás mellett a délutáni squash is felelős volt) már csak egy könnyű Ilona-vízeséses túrára vállalkoztunk. Itt találkoztunk vele:
Vasárnap délután aztán visszakaptuk gyermekeinket (mindenki kiegyensúlyozva), akik Tatán múlatták az időt nagymamával és nagypapával. Másnap Mami kérdezte a gyerekeket, hol voltak a hétvégén. A válaszok:
Bálint: - Nyaralni voltunk.
Kamilla: - A Balatonon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése