Világra jött Kerekes Balázs Jácint

Ma 12.40-kor, némileg megkésve a kiíráshoz képest (2011.12.24), de jóval az orvosi véghatáridő előtt (2012.01.02) világra jött kisBalázs. A fontosabb adatok: 3640 gramm, 56 cm, 36-os fej. A szülés rendben (és apai szemmel gyorsan) zajlott Ági és Balázs is nagyon ūgyesek voltak.
Ilyen volt közvetlen szūletését követően:

És ilyen majd egy órásan...

Bár Balázs a harmadik gyermekünk és a második fiúnk, van pár dolog amiben első:
1. Ő az első páratlan évjáratú gyerekünk (bár majdnem 2012-es lett...)
2. Ő volt eddig a legnagyobb (súly és valszeg hosszra is mert Bálintot elmérték).
3. Neki volt születéskor a legnagyobb feje (36cm, eddig 35 és 34 volt).
4. További érdekesség, hogy Kamilla névnapján született,
5. és anyukája és Kerekes nagypapa is 28-ai.

Várjuk haza őket, ha minden jól megy 2012-őt már teljes létszámmal kezdjük idehaza!

Apa, Bálint és Kamilla (bár ő explicit ezt nem mondta), meg Mami is, aki itthon terelgette a gyerekeket amíg mi Balázskával foglalkoztunk

Itthoni bábszínház

Még nyáron, amikor a gyerekszobát terveztük és ihletmerítés céljából megnéztem pár (száz) szobabelsőt a neten, találtam egy jópofa otthoni "bábszínházat". Ezt itt ni.

Aztán most elkészítettem a varrónővel a mi verziónkat a maradék anyagokból. (Fehér-piros-drappban, mint minden mást a gyerekek szobájában. A drapp mint fiús, a piros pedig mint lányos szín. Aztán kicsit a piros felé csúsztunk... A gyerekeknek végül is tökmindegy.)
A Jézuska hozta a bábszínházat, de nehéz az ilyesmit igazán felavatni Szenteste az egyéb ajándékok árnyékában. Hosszú téli estékre viszont ideális.
Az oviban is minden hónapban van bábelőadás, valamelyik társulat kivonul, mind a 4 csoport kis körpárnákra kiül az ovi belső lépcsőjére. Az a nézőtér. Nálunk pedig a kanapé.

Bálint már jó közönség,de Kamcsit még jobban érdekli, hogy átrohangál a lefüggönyözött ajtón.
Az előadás végével aztán Bálint is felfedte a kulisszatitkokat és ő maga újra elbábozta a sztorit, ami - nagy fantáziára vallva - arról szólt, hogy kinek mit hozott a Jézuska. Fárasztó mesterség egyébként a bábszínészeké, legalábbis nekem pár perc után kezdett leszakadni a kezem.

Nagycsaládi karácsony

Tóni szüleinél minden karácsonykor van "szűkebb" családi összejövetel, unokatestvéri, sőt a gyerekeket tekintve már másod-unokatestvéri körben.
Kamcsi a nagybácsival.

A miénken kívül nem sokat nevet tud a lány, de a Bence természetesen már jól megy neki. Bence pedig Cukorkának hívja őt.
Bálint pedig a csajokkal...

aztán pedig Maximmal fényképezkedik

két rohangászás között.

Pocakos szenteste

Fel voltunk rá készülve, hogy egy újszülöttel karácsonyozunk. Arra is fel voltunk készülve, hogy szenteste hiányos lesz a létszám. De arra nem is gondoltunk, hogy pocakosan fogunk karácsonyozni. Biztos ami biztos, 23-án este már feldíszítettem a fát, így reggelre már megérkezett hozzánk a Jézuska. De egyszerre nem bírta el a fát és az ajándékokat is, úgyhogy első körben csak a fát hozta. Egy ramaty éjszaka - erről még majd később - után nyugis nappal következett, Balázs a jelek szerint nagyon jól érzi magát odabent. Így közös ebéd után a nagyszülőknél énekeltünk a Jézuskának (Bálint végig szoros ölelésben tartott egy doboz még fel nem akasztott szaloncukrot).

Aztán a délutáni alvás után visszajött hozzánk a Jézuska, immár az ajándékokkal. Minden ajándékot Bálint osztott ki, átadáskor boldog karácsonyt kívánva.

Aztán este jött az ünnepi vacsora itthon,

és egy nyugodt éjszaka. Ez megy egyébként már egy hete. Egy rossz nap, sok keményedéssel és nem alvással, aztán egy jó nap. Álmomban se gondoltam volna hogy pont a harmadik babát fogom túlhordani. És hogy pont a harmadiknál lesz ilyen nagy "rákészülés". Bálintnál és Kamillánál is - na persze így utólag - egyértelmű volt, hogy készülődik és 3-4 nap múlva meg is születtek.
Pedig a 23-ai vizsgálat (1 ujjnyi méhszáj, baba feje lent) alapján nem jósoltak túl sok időt. Balázs viszont úgy gondolta, engedélyez nekünk egy nyugis és közös karácsonyt.

Várjuk a kistesót

Épp a babahordozók és mózeskosarak tisztogatása volt napirenden. Kamcsi az összeset végigpróbálta, majd mondtam neki, hogy ez itt a babáé lesz. Értett ő a szóból, hozta is mindjárt a babát, hogy beültesse.

Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fogják fogadni. Bálint mindenkinek elmondja, hogy Balázs lesz (néha Gergőt mond, szabadon az Anna, Peti és Gergő-s mese nyomán) és hogy nem szabad majd bántani.
Kamcsi nincs képben a témával kapcsolatban. Nem lesz egyszerű az évkezdés a leánykának az már biztos. Kamillát ugyanis felvették a bölcsibe - ismét -, mert rejtélyes okoknál fogva visszabővítették a létszámot. Közös megegyezéssel a kistesó érkezése után egy hónapot még itthon lesz, aztán január 30-án kezdünk beszokni.

Ui.: A hétvégén leányka betöltötte a 20 hónapot. Bőszen növeszti a szemfogait és ha épp nincs valami nyavalyája, jó étvággyal eszik. A vaspótlás jót tett neki. Azt hiszem ez az (egyik) legédesebb kor. Már jön-megy, ügyesen csinálja a dolgait, elkezdett dumálni is, megérteti magát. De még viszonylag könnyen terelhető a figyelme, egy földön fetrengős hisztiből pár másodperc alatt lesz földön csiklandozós nevetés. S hát nem utolsósorban őt még könnyen arrébb lehet vinni, ha épp más nem használ. Alkudozni (még) nem kell.
A legédesebb, ahogy azt mondja "Anya, gyeje" és mutatja mit akar. Napról napra bővül a szókincse, 20-25 szó már felismerhetően mond. És egész nap énekelget. :-)

Ui.2: Balázs úgy tűnik hű lesz a testvéreihez és kitölti a neki előírt időt a pocakban. A tegnap reggeli CTG-n mondta is a szülésznő, hogy délig meg kellene születnie, hogy 24-én hazaengedjenek. Na erről már bőven lecsúsztunk.

Csomagosztás

Az ovi a bölcsihez képest elég szülőintenzív intézmény. Szülői segítség ehhez, ahhoz, programok a szülőkkel közösen - de sajnos tesók nélkül, így mi ezeket passzoljuk. Néha a popsitörlő fogy el, néha az A4-es nyomtatópapír. Minden hónapban más tematikájú kiállítás van a folyóson, ahhoz kell esernyő, vagy épp hímzett csipketerítő. A csoportfoglalkozásokhoz is kell input: doboz vagy éppen kakaópor és tej. Szerdánként gyümölcsfelelősök vagyunk. Egy szó mi száz, minden nap viszünk valamit, s általában hozunk is.
Így karácsony tájékán különösen nagy a forgás. A minap kókuszgolyót gyártottak. Mindenki hármat. Egyet megehettek, kettőt becsomagoltak ajándékba Anyukának és Apukának. Mikor délután mentem Bálintért, ő ott ült a becsomagolt kókuszgolyók mellett. Évi néni - az új óvónéni, aki szuper - mondta, hogy Bálint őrzi a cuccost. És valóban. Közölte, hogy ezek itt az ő kókuszgolyói és mind a kettőt ő eszi meg. (Hazaérve azért az egyiket Kamcsinak adta.)
Itt éppen Sacival, egy ovistárssal tartunk hazafele bal kézben kókuszgolyókkal, jobb kézben a Luca-napi búzafűvel, amit Bálint csak csiklandozónak hív (ugyanis jól lehet vele csikizni; végül is igaza van, másra úgysem jó :-) )

Karácsony hete révén mi is elkezdtük a csomagok kihordását, óvónéniknek, dadusoknak, szomszéd néninek stb. jut egy-egy csomagnyi a hétvégén végre sikeresen becukormázazott mézeskalácsokból.

EVK Karácsony Bálintéknál

Így utólag nézve simán bevállalhattuk volna, hogy idén is mi látjuk vendégül az EVK-s csapatot a karácsonyi összejövetel alkalmából. De hát nem voltunk ilyen bevállalósak, cserébe így legalább meg tudtuk látogatni Bálintékat, akiknél számos érdekes dolog volt.
Két nagy fekete kutya fogadott minket a kertben, na ők nem arattak akkora sikert. Ellentétben az előszobában lakó "cicával", aki biológiai eredetét tekintve inkább nyúl, de Kamillát több óra alatt se sikerült meggyőzni arról, hogy ne cicának hívja (ami azért is érdekes, mert a macskákat viszont "máu"-nak szokta szólítani). Na szóval "cica" olyannyira érdekelte Kamillát, hogy állandóan ott lebzselt körülötte. Tóni ezért kinyitotta a ketrecet, hadd ismerkedjenek meg közelebbről. Kamcsi élve a lehetőséggel meghúzkodta a nyuszi fülét, majd amikor meg akarta mutatni, hogy hol is van a nyuszi a szeme, akkor szegény nyúlcica megelégelte a dolgot és megharapta a leányka kezét.

Kamcsi eléggé megijedt, még másnap is azt magyarázta és mutatta, hogy a "cica" megharapta. Ez persze nem tántorította el attól, hogy azért később is visszamenjen haverkodni.
A másik visszatérő motívum a gyerekasztal volt. Itt még saját tányérból falatozik, de később vissza-visszatért az asztalhoz a többi, már gazdátlan tányéron lévő maradékot is megkóstolni.

Bálintot nem sokat láttuk ez idő alatt, mert ő a megérkezésünk utáni percben transzba esett a Házigazda autóparkjától. Amikor sikerült lecsalni az emeletről, még akkor is az autókat szorongatta.

Házigazda Bálinttal egyébként remekül egymásra találtak. Így esett, hogy megbeszélték, hogy a mi Bálintunk ott alszik. Ebből aztán nem lett persze semmi, csak a búcsúzásnál egy nagy ölelkezés.
Másnap reggel aztán gyermekünk emígyen szólt: "Ma nem megyünk oviba, hanem Bálintékhoz megyünk vendégségbe." Reméljük így lesz, csak kicsit később.