EVK Karácsony Bálintéknál

Így utólag nézve simán bevállalhattuk volna, hogy idén is mi látjuk vendégül az EVK-s csapatot a karácsonyi összejövetel alkalmából. De hát nem voltunk ilyen bevállalósak, cserébe így legalább meg tudtuk látogatni Bálintékat, akiknél számos érdekes dolog volt.
Két nagy fekete kutya fogadott minket a kertben, na ők nem arattak akkora sikert. Ellentétben az előszobában lakó "cicával", aki biológiai eredetét tekintve inkább nyúl, de Kamillát több óra alatt se sikerült meggyőzni arról, hogy ne cicának hívja (ami azért is érdekes, mert a macskákat viszont "máu"-nak szokta szólítani). Na szóval "cica" olyannyira érdekelte Kamillát, hogy állandóan ott lebzselt körülötte. Tóni ezért kinyitotta a ketrecet, hadd ismerkedjenek meg közelebbről. Kamcsi élve a lehetőséggel meghúzkodta a nyuszi fülét, majd amikor meg akarta mutatni, hogy hol is van a nyuszi a szeme, akkor szegény nyúlcica megelégelte a dolgot és megharapta a leányka kezét.

Kamcsi eléggé megijedt, még másnap is azt magyarázta és mutatta, hogy a "cica" megharapta. Ez persze nem tántorította el attól, hogy azért később is visszamenjen haverkodni.
A másik visszatérő motívum a gyerekasztal volt. Itt még saját tányérból falatozik, de később vissza-visszatért az asztalhoz a többi, már gazdátlan tányéron lévő maradékot is megkóstolni.

Bálintot nem sokat láttuk ez idő alatt, mert ő a megérkezésünk utáni percben transzba esett a Házigazda autóparkjától. Amikor sikerült lecsalni az emeletről, még akkor is az autókat szorongatta.

Házigazda Bálinttal egyébként remekül egymásra találtak. Így esett, hogy megbeszélték, hogy a mi Bálintunk ott alszik. Ebből aztán nem lett persze semmi, csak a búcsúzásnál egy nagy ölelkezés.
Másnap reggel aztán gyermekünk emígyen szólt: "Ma nem megyünk oviba, hanem Bálintékhoz megyünk vendégségbe." Reméljük így lesz, csak kicsit később.