Az ovi a bölcsihez képest elég szülőintenzív intézmény. Szülői segítség ehhez, ahhoz, programok a szülőkkel közösen - de sajnos tesók nélkül, így mi ezeket passzoljuk. Néha a popsitörlő fogy el, néha az A4-es nyomtatópapír. Minden hónapban más tematikájú kiállítás van a folyóson, ahhoz kell esernyő, vagy épp hímzett csipketerítő. A csoportfoglalkozásokhoz is kell input: doboz vagy éppen kakaópor és tej. Szerdánként gyümölcsfelelősök vagyunk. Egy szó mi száz, minden nap viszünk valamit, s általában hozunk is.
Így karácsony tájékán különösen nagy a forgás. A minap kókuszgolyót gyártottak. Mindenki hármat. Egyet megehettek, kettőt becsomagoltak ajándékba Anyukának és Apukának. Mikor délután mentem Bálintért, ő ott ült a becsomagolt kókuszgolyók mellett. Évi néni - az új óvónéni, aki szuper - mondta, hogy Bálint őrzi a cuccost. És valóban. Közölte, hogy ezek itt az ő kókuszgolyói és mind a kettőt ő eszi meg. (Hazaérve azért az egyiket Kamcsinak adta.)
Itt éppen Sacival, egy ovistárssal tartunk hazafele bal kézben kókuszgolyókkal, jobb kézben a Luca-napi búzafűvel, amit Bálint csak csiklandozónak hív (ugyanis jól lehet vele csikizni; végül is igaza van, másra úgysem jó :-) )
Karácsony hete révén mi is elkezdtük a csomagok kihordását, óvónéniknek, dadusoknak, szomszéd néninek stb. jut egy-egy csomagnyi a hétvégén végre sikeresen becukormázazott mézeskalácsokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése