2008. augusztus 18., hétfő

Az első napok itthon: hízunk

Bálint 3040 grammal született augusztus 3-án. 6-án este itthon megmértük: 2690 gramm. Ez több mint 10%, ami elvileg még elfogadható lett volna. Meg is látszott szegénykémen: a babákra jellemző hurkácskák helyett neki csontos volt a feneke és lötyögött már a lábán a bőr. Másnap délelőtt jött a gyerekdoki és ő is kiadta a parancsot: etetni és hízlalni. Rövid szopi után pótlást kell adni. A szopi azért kell, hogy rövid ideig tartson, mert abban annyira kifárad, hogy bealszik, holott nem evett eleget.
Az első héten nagyon jól teljesítettük a fenti utasítást: 430 grammot hízott. Utána kedden, augusztus 12-én este ugyanis 3120 grammot mértünk. Ezzel a születési súlyt meg is ütöttük. Doki bácsi meg is dícsért minket, de továbbra is hangsúlyozta elveit - ami minden egyes ponton ellent mond a Kismama újságban és egyéb ma divatos fórumokon hangoztatott elveknek. A doki szerint ugyanis:
  • hason fektessük Bálintot (szerinte ugyanis mindig balra hatja a fejét és ez háton fekvésnél gond, mert deformálódhat a koponya, mert hátul még nem olyan szilárd; s egyébként is az emlősök csecsemői hason fekszenek, a csecsemőhalál - hason fekvés összefüggés pedig hülyeség)
  • külön szobába altassuk (most együtt alszunk), de legkésőbb az 1. hónap végén tegyük át
  • ne igény szerint szoptassam, hanem 3 óránként, de akkor ne csak 40-50 grammokat egyen, hanem lakjon jól.
  • rövid ideig szoptassam és megadott idő alatt nem szopizik eleget, adjunk neki pótlást (lefejt anyatejet vagy ha nincs akkor tápszert), hogy megkapja a megfelelő mennyiségű kaját és hízzon.
Gyerekdokink egyébként a Kerekes családban másik 4 gyereket már istápol mindenki nagy megelégedésére. Végülis azt mondja, hogy másképp is lehet, de a gyereknek mindegy. Ha pedig neki mindegy akkor végülis tényleg jobb lehet a szülőbarát megoldás.

Nincsenek megjegyzések: