A kép csalóka, mivel a fenti módon - azaz Bálint a babakocsiban, lelkes szülők tolják - csak az út felét sikerült megtenni. A szűnni nem akaró sírás miatt az út számottevő részét Tóni ölében töltötte. Ez a 2. sétánál sem volt másképp.
A sírás dolog itthon is jól megy. Ha éppen nem éhes, nem feszül a hasa, de mégis dráma van, akkor a legváltozatosabb eszközöket szoktuk bevetni:
- plüssállatka ami zenél ha meghúzzák a farkát. Erre elég jól figyel, hallgatja.
- furulya. Apa furulyázik. Ez is jó, de fárasztó (nem a bébinek).
- zenélő-forgó akármi. Ezt tegnap szereztük be. Annak ellenére hogy kb 20 cm-re van tőle, ma sikerült észrevennie, kb 2 percre
- játszószőnyeg feje felett logó lényekkel. Ehhez még kiskorú. Pár hét múlva újra próbálkozunk.
- ölben hordozás.
Sajnos hosszabb távon csak az 5. pontban megnevezett eszköz hatásos. Az is legjobban Tóninál. Már többször megfigyeltem, hogy ha az én ölemben van, akkor előbb utóbb kaját kér. Még akkor is, ha fél órája evett utoljára.
Holnaptól kettesben leszek itthon a bébivel. Anya hazautazott, Tóni megy dolgozni. Hát kíváncsi leszek. Igazából nem a napközbennel van a baj (most is már 4 órája alszik), hanem a hajnali szopizás utáni nyűgös órákkal, amikor is eddig Tóni volt szolgálatban. Én aludtam. :-)
1 megjegyzés:
Hi-hi. Mi holnaptól nyomjuk hármasban. Az ingerdús nyaralás után ezt nem is vállalom be, rögtön elmegyünk inkább Tatára.
Engem bármikor felhívhatsz, és ha már nagyobbak lesztek kicsit, akkor ki is jöhettek hozzánk. Tapasztalatom szerint egymást szórakoztatják legjobban a gyerkők.
Megjegyzés küldése