Miután a kihevertem a szülés fáradalmait és szorgosan látogattam Ágit és Bálintot a kórházba, hétfő délután tejfakasztó parti szervezésébe kezdtem kedd estére.
Nem bonyolítottam túl a dolgot, oda szerveztem, ahonnan gyakorlatilag szülni mentünk. VB megadta a számot, és az érintettek többsége telefonon már a szervezés kezdete előtt érdeklődött, hogy akkor mire is számítson.
A keddi napom elég zsúfolt lett, miután továbbra is látogattam a családot, de közben jártam a bevásárló központokat a megfelelő házassági évfordulós ajándék megtalálása és a családegyesítés megfelelő díszítésének beszerzése érdekében (kösz Edinának az Andrássy úti boltért), majd elmentem a gyerekdokihoz, aki felírta a megfelelő pakkot, ami egy újszülött ellátásához kell. (Mint kiderült a teljesen kezdő szülőknek nem kielégítő a pakk, mert pl. steril vatta, cumis üveg, olaj, gézlap meg ilyenek nincsenek benne, amiket aztán egyesével a következő napokban szereztünk be :-).
Mire hazaértem már jött is Kovács Laci, Vida Gabesszal és indultunk is a tett helyszínére, a jól ismert Pasaréti úti Sport kocsmába. Petangot persze gondosan előkészítettem, azt vittem magammal, most már harmadszor.
Szerencsére nagyon sokan eljöttek (voltunk szerintem 30-40-en), amire nagy szükség is volt, mivel Bálint babánk egyáltalán nem tudott szopizni se hétfőn, se kedden és csak fogyott szegénykém.
Én mindenkivel megittam a magamét, aminek eredményeként nem tudom, hogyan is lett vége a partinak, de az biztos, hogy jól sikerült, amit még a közeli bokrokkal is alaposan megbeszélgettem (itt valaki támogatott a tárgyalásokban, de nem tudom ki volt az).
Reggel Ági SMS-ére keltem (Pizsiben, fogmosva, ahogyan kell), miszerint jöhetnek haza (ez valamikor nagyon korán volt, mert a kórházban korábban kel a nap) így a küldetés teljesítésének kellemes tudatával (még kedden este jött a hír, hogy végre evett valamit a gyerek, de sajnos, azt már nem tudtam elolvasni kedden, így ezt is szerda reggel kaptam meg) tovább pihegtem. Később kiderült, hogy a Kovács, Vida páros szállítmányozott haza is, akinek ezúton is köszönet...
Később rájöttem, hogy nem vagyok azért olyan jól, ezért megnéztem alaposabban mi is van a WC-ben. Próbáltam hidratálni, de nem sok sikerrel így lassan felmerült bennem a gondolat, hogy nem fogom tudni hazaozni a családot délután. Pedig még rengeteg tennivaló volt előttem. Na ezek java része kimaradt, cserébe 11-körül bepróbáloztam egy felkeléssel, sétával egybekötve (patikába kellett mennem, Bálintnak valami kenceficéért).
Séta jót tett, lassan rendeződött a kép, így felnőttem a feladathoz, feldíszítettem a lakást és megindultam a kórházba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése