Az ÁEK gyermekágyas osztálya nem egy wellness hotel, de nem is ezért van ott az ember lánya, fia. Bébik az első éjszakát bent töltik az újszülött osztályon (megfigyelik hogy mennyire jól tudtak alkalmazkodni a méhen kívüli élethez), egyébként pedig rooming-in van, azaz 24 órában kint vannak mamákkal . Napi 2x - orvosi vizsgálatra és fürödni - viszik el őket.
A 0. napunk elég nyugis és rövid volt, mert a baba csendes volt és egyébként is csak rövid ideig volt velem. A szülés után külön transzportíroztak minket át az új szobába, de a bébi útközben valahol lemaradt és csak 2 órával később kerültünk össze. Este pedig fürdés után - az említett első éjszakára - bent tartották az újszülött részlegen.
A pokoli zaj - a Dózsa György út forgalmának zaja eltörpült a csecsemősírás és az éjszakás nővérek által bömböltetett Juventus rádió mellett - ellenére én aludtam, mint a bunda. Nemcsoda, hiszen előtte röpke 40 órát voltam fent. Másnap, hétfőn hajnali 5.40-kor hozták a bébit egy Tesco-s bevásárlókocsihoz hasonlító szerkezetben.
A hétfő nyugisan indult. Lassan már le tudtam ülni is és farkas éhes voltam. Ettem egész nap. Bálint baba jó volt délelőtt, nézegetett kicsit, de főleg aludt. Délután aztán megváltozott a helyzet. Egész délután és este vigasztalhatatlanul sírt. Mint utólag - a súlyvesztésből következtetve - nagy okosan rájöttem, szegény gyerek iszonyú éhes volt. Mivel nem tudtam vele mit kezdeni és még mindig nagyon fáradt voltam, szégyen szemre úgy döntöttem, hogy jobb lesz neki éjszaka ismét a nővérek kezében, mint a béna anyukájával. Így este 10-től reggel fél hatig bent volt az újszülött osztályon, ahol kapott életmentő vizet, persze cukrosat. Kedden már sárga volt a drágám. De szerencsére minden délelőtt azt riportálta az újszülött gyógyász, hogy minden rendben a gyerekkel.
A csecsemős nővérektől többször kértem segítséget, és általában tényleg jöttek és segítettek. Így lassan megvolt az első önálló pelenka csere (magzatszurkos kakit baromi nehéz lesikálni a gyerek fenekéről), köldökcsonk ápolás és mellre tétel is. Ez utóbbi volt persze a legnehezebb.
A gyermekágyas szobák 3 személyesek, azaz 3 anyuka, 3 gyerek (kivéve persze ha valakinek ikrei vannak ... :-) ). A mellettem lévő ágyon egy Ági nevű lány volt a második babájával, aki Bálinthoz képest óriásbébinek tűnt a maga 4 kilójával. Szóval Ági az első perctől kezdve lelkesen próbálta szopiztatni a babáját. Az, hogy ő kitartóan próbálkozott, hangsúlyozta ennek fontosságát és közben ő is bénázott a 2.babájával is, azt erősítette bennem, hogy ez tényleg csak idő kérdése. És tényleg az volt.
Bari doki is nagyon lelkiismeretesen minden nap bejött hozzám. A hazajövetel előtt mondtam neki, hogy minden rendben van, kivéve hogy a jobb oldalam gémberedett (nem igazán zsibbadt, hanem mintha elaludtam volna). Na erre ő egy kicsit megijedt. Ezt abból gondolom, hogy egyébként elég laza, de most egyből utánajárt kivizsgálási lehetőségeknek és jobb híján írt beutalót a neurológiára és mondta, hogy még aznap menjek el. Ödémát emlegetett az EDA miatt.
A bébivel azonban nem akartunk elmenni a Honvéd Kórházba (oda szólt a beutaló), így őt hazahoztuk (erről még később részletesen). Na de a kórházi bepakolásba és hazajövetelbe én úgy elfáradtam, hogy aznap már nem bírtam menni sehova. Summa summarum végül nem mentem azóta se el neurológiára, csökkenő módon de azóta is érzem a jobb oldalam. A gyerekdokink is megerősítette: ödéma keletkezett a szúrás miatt és pár hét a felszívódási ideje. Remélem így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése