Bálint és a járás

Vagy magától, vagy a bölcsi motiváló hatásától, de Bálint tőle szokatlan vehemenciával vetette bele magát a járás elsajátításába. Mindenhová menni szeretne. Eleinte igényelte a vezetgetést, vagy tolt maga előtt valamit, de most már teljesen önállóan is megindul. Persze vannak kevésbé sikeres próbálkozások is (gyengébb idegzetűek ne nézzék meg, elég nagyot zakózik, de ez persze csak trükkfelvétel, amit a számítógéppel csináltam - a gyámügy kedvéért :-)



Szerencsére egyre több a sikeres próbálkozás! Nem lehet kedvét szegni Bálintnak!



Most már olykor arra eszmélünk, hogy Bálint elhúz a konyhaajtó előtt (a keze kötelezően a magasban, valamibe még kapaszkodik, de egyre stabilabban).

Zsúron

A klubozást ezúttal Dávid első szülinapi zsúrjával kötöttük össze. (Bálint meg azt hitte, hogy a bölcsiben van és más néniket kell molesztálni.)

Ő itt a kis ünnepelt. Most még csak egyig kellett számolni.

És az abszolút favorit: a lufik.

Végig komolyan aggódtam, hogy a nagy rángatásba és harapás-próbálkozásokba mikor fog kidurrani vmelyik. Megúsztuk. És a lufik is.

Hány babakocsi kell két gyerekhez?

Eddig van - 1 fő kiskorúra - három babakocsink. Egy mózes fentre (erkélyen alváshoz), egy mózes lentre (sétához; és hogy a fentit ne kelljen lerángatni mindig) és egy sportkocsi, amit most használunk. Bálint 20-21 hónaposan valszeg nem fog a mózes mellett célirányosan és megfelelő tempóban menetelni, de a testvérfellépő se elég még. Ezért egy kétüléses testvérkocsi indokolt lenne. Aztán eszembe jutott a Lejtő utca, amin keresztül gyalogosan meg szoktuk közelíteni a helyi infrastruktúrát. Nos a Lejtő utca nevéhez hűen lejt, de nagyon. A rossz hír, hogy ellenkező irányban - hazafele - még erősebben emelkedik. Komolyabban gyúrnom kell, ha itt a testvérkocsit fel akarom tolni. Az alternatív megoldások se tűnnek jobbnak:
1. A kicsit tolom a babakocsiban (ha már kifáradt a motorozásban), a még kisebbet pedig magamra kötöm. Ez a hordozás Bálintnál nem vált be. Se ő, se én nem szerettük.
2. A meglévő mózeskosár vázára szerelünk egy - Bauéknál látott - pótülést. Ez nem biztos, hogy kevésbé robosztus, mint testvérkocsi. Ráadásul a cucc szélessége miatt néhány környékbeli járdán el se férünk.
3. Két gyerekkel egyedül sehova. Uhh.

A fenti kérdésre a válasz tehát: 4 babakocsi kell. Mert mégiscsak kelleni fog az a testvérkocsi (meg a kondibérlet). És kell a mózes fentre az erkélyen alváshoz, kell a mózes lentre, ha csak ketten megyünk majd sétálni (mert pl. Bálint a bölcsiben), s kell a sportkocsi, ha pl. Apa legurul Bálinttal vhova, míg a csajok otthon pihiznek.
Na megyek selejtezni a garázsban, hogy elférjenek majd a járgányok.

Alternatív járássegítő

A száguldozás itthon tovább folytatódik, s már alternatív eszközök is bevetésre kerültek. Ha valaki nem akar járássegítőre költeni, ajánlom neki a kerekekkel felszerelt szennyestartó kosarat.

Kanyarodni is sokkal könnyebb vele, így az egész lakás könnyen bejárható.

Utcai használat esetén a bevásárlószatyor belehelyezhető, így a cipekedés kiváltására is kiválóan alkalmas.

Ui.: S miközben ez a bejegyzés megszületett, Bálint életében először felállt (kapaszkodás nélkül). 5-6 lépés pedig már tegnap megvolt a nagyszülőknél. Azért a szennyeskosár még biztos jól jön egy darabig.

Etet

Mióta Bálint bölcsis, itthon nagyon jó étvággyal eszik. A kettő közti összefüggés szerintem az, hogy itthon simán eleszeget a nem túl gyorsan evő anyukájával fél - háromnegyed órákat, a bölcsiben viszont erre nyilván nincs idő. Ott nem kínálják, ha egyszer már nem kért.
Cserébe viszont elleshette, hogyan is esznek a kisasztalnál a már járni tudó nagyfiúk (18-20 hó), mert hirtelen megjelentek az önállósodási törekvések: önálló ivás pohárból, főzi kanalazása. Persze még nagyon nem megy a dolog, főleg mivel inkább pancsolás a célja, nem is az input.
Darabos, kézzel fogható ételekkel pedig előszeretettel etet minket.

Jószívűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szájából kikurkászott dolgokat is szívesen adja.

A harmadik hét a bölcsiben

A 3. hét hétfő reggel a szokott időben betelepedtem Bálinttal a csoportszobába. Majd mondta a gondozónő, hogy ezen a héten más módszerekkel próbálkozunk, mert ez így ugye nem vezet sehova. Még tavasszal is ott ülhetek majd vele. Így hát elbúcsúztam Bálinttól, aki ezt nyilván zokon vette és hangosan tudatta is mindenkivel.
Na gondoltam adunk még egy kis esélyt ennek a dolognak, aztán visszavonulót fújunk. Meglepetésemre azonban jól elvolt a bölcsiben, már hétfőn is ott ebédelt és nem úgy tűnt, mint aki egész délelőtt visított. A kiságyba tevés azonban nagyon nem tetszett még neki. Csütörtökön aztán szokásosan ott strázsáltam, hogy ebéd után hozom haza. Azonban nagy csend volt odabent, csak néha hallottam, hogy magyaráz vmit. Aztán szépen elaludt. Én meg hazajöttem és visszamentem érte kora délután.
A reggeli "zokon-vevés" persze megmaradt, de a 5-10 másodperces ordítás otthon is megvan, ha például elhurcibálom a videótól (és számítógéptől, WC-től, gyógyszeres fióktól és egyéb kedvencektől), amit állandóan piszkál.
Így e héten tényleg szabad délelőttjeim voltak (torna, bevásárlás és főzés formájában), délután pedig egy felpörgött Bálinttal próbáltam dűlőre jutni. Azt gondoltam, hogy a bölcsis délelőttök után majd kifáradt, nyűgös és anyás/apás lesz. Ehelyett délutánonként szaladgált fel-alá, tele volt energiával és vigyorgott, mint a vadalma. Eddig itthon mindig nagyon unta magát, de most mintha élvezné... :-)

Mégiscsak lány?!

Biztosan lány - mondta Hajdú doktornő a genetikai UH-n ma reggel. Mikor látta, hogy mennyire csodálkozom, meg is mutatta, hogy ott bizony semmi nincs. Pontosabban van, csak más alkatrészek, amiket csak az ő szakavatott szeme látott. Mikorra nagyjából végignéztük, betoppant Apuka, akivel közöltem a jó hírt (miután leült a székre). Ő még jobban csodálkozhatott, mert újra kezdte a műsort a dokinéni, hogy őt is meggyőzze.
Szóval úgy néz ki, mégiscsak Alma lesz ő Frodó helyett. S hát az Alma mégiscsak sokkal szebb név, nemde? Az első reakciók családtagoktól:

• Oké, hogy lány. De ki akkor az apja?
• Eddig nem aggódtam. De most már kezdek izgulni.
• Azért még lakhatnak egy szobában.

Így a képen szereplő 3 főből a csajok kerültek többsége. (Apa fotózott, így nem tudott egyenlíteni.)

A legfontosabb azonban, hogy rendben találtak mindent, egyedül a kora tér el a számítottól. Egy héttel kisebb. Az elején nagyobbnak, a 12. héten pont akkorának, most kisebbnek mérték. Remélem azért e tendencia nem folytatódik. Igyekszem nem aggódni emiatt is, így is mindig tök feszült vagyok. Esténként menetrendszerűen rám jön a para.
Itt van pl. az influenza cucc is. Oltás vagy nem oltás? Esténként megnézem a híradót, ahol ijesztgetnek és komolyan elbizonytalanodom. Másnap estére pont megnyugtatom magam, hogy nem kell oltás, amikor is újra megnézem a híradót... Még mindig a nemre hajlok. Hiszen eddig kifejezetten ellenjavallták - és sokan még most se javasolják - a védőoltást a terheseknek Magyarországon. Csak hat az a magzatra is.

Elővettem azt a listát is, amit Bálint születése előtt írtam a beszerzendő dolgokról (100 sor Excelben). Nos Ketteske már sokkal kevésbé beruházásigényes - azaz a mostani lista jóval rövidebb lett (7 sor) - de például egy kiságy neki is fog kelleni. Persze ha a ruhatárat le akarjuk cserélni rózsaszínre...

Blog-hegyek

Mióta megnéztem a Julie&Julia című filmet azóta a babablogok - és a várandós fórumok - mellett a főzőblogok is felkerültek a listámra. Sajnos filmes Julie blogján a receptek nincsenek fent és különben is néha még magyarul se tudok beazonosítani egy-egy hozzávalót. Ráadásul Tóni is szót emelt a francia konyha ellen (akkor inkább legyen valami olasz)...
Persze a nyálcsorgatós blogolvasásig könnyen eljutok, tovább már nehezen. Azért Márton-nap alkalmából egy libasült a hétvégén legyártásra került. Ezúttal nem klasszikusan párolt káposztával. Legnagyobb sikere azonban kétségkívül egy már kidobásra szánt, lerágott libacombcsontnak volt.

Jövés-menés

Bálint kis ideje - és kis ideig - önállóan álldogál, főleg ha van mibe kapaszkodni. Például ez kártyaolvasó jó kapaszkodónak bizonyult.

Mostanra már vészes sebességgel közlekedik a nyuszis tologatóval, irányt változtat, megfordul a szerkezettel együtt.

Ennek a jövés-menés mániának persze vannak hátulütői is. Eddig ugyanis nyugisan elnézegetett a babakocsiban. Most 5 percenként kikéredzkedik és kis ideig ő tolja a babakocsit, majd azt otthagyva sétálni kell vele. De ha én két kézzel vezetgetem őt, akkor már csak pont egy kéz hiányzik, ami tolja utánunk a cuccokkal teli babakocsi. És hát toporzékolós hiszti van ha nem arra megyünk, amerre neki tetszik.

A második hét a bölcsiben

Reggel beviszem Bálintot a bölcsibe, rövid búcsúzkodás után ő rohan játszani. Én pedig a gyerekmentes délelőtt után (némi munkával és egyéb szabadidős tevékenységgel kikapcsolódva) megyek érte a bölcsibe, hogy aztán délután belevessük magunkat a közös játékba... Na ezen a ponton felébresztettek a mély álmomból és rájöttem, hogy a kezem belelóg a bilibe.
Történt ugyanis, hogy a jól induló első hét után a második héten komolyan "visszaestünk". Hétfő reggel - miután valóban örömtelien bevetette magát a játékok és a gyerekek közé - én elmentem és gondoltam egy bevásárlással teszem hasznossá a szabad órákat. Háromnegyed órával később hívtak, hogy SOS menjek vissza, mert Bálint vigasztalhatatlan. Csapot-papot (és a félig tele bevásárlókocsit) otthagyva mentem vissza.
A kis Drágám ezen a szép hétfő reggelen rájött, hogy ő bizony ott marad egyedül. És hát azóta egyfolytában résen van, hogy ilyen bizony meg ne történjen többet! A mélypontunk a kedd volt, amikor itthon is csak egy helyiségben volt hajlandó tartózkodni velünk. Sőt, az se volt jó, ha bár anya a szobában volt vele, de apa kiment (vagy fordítva). Az itthoni depin túljutottunk- aznap még a 15 hónapos oltás utáni hőemelkedés is fokozta a hangulatot -, de bölcsisen nem. Jól eljátszik továbbra is, de csak ha ott vagyok. Ha felállok, máris jön, hogy én bizony ne menjek sehova. És van egy nagyon cuki új szokása: időnként, teljesen spontán odajön és megölelget, megszeretget (és ilyenkor sose harap) vagy beleül az ölembe. Édes kis pofa!
Kaptunk még egy bónusz hetet a beszokásra a bölcsiben. Aztán ha az is passz, akkor jön a B terv.

Bőrönd

Apa síel, kiscsávó nagymamázik Sopronban, anya ugyanott piheg.
Ha csak egy hétvégére is jövünk el otthonról, akkor is annyi cuccot viszek Bálintnak, mintha egy hétre mennénk. Egy pelenkabaleset és egy étkezési baleset, s ki is pipáltuk a három teljes váltás ruhát egy nap. Szóval elkél a bőrönd, amit aztán be is kell pakolni hazaindulás előtt.

Illetve először ki kell pakolni. Vagy hogy?

Az első hét a bölcsiben

Az első hét elvileg arról szól, hogy közösen vagyunk a bölcsiben, de még én foglakozom vele, mintha csak otthon lennénk. Bálint belevetette magát a játékok közé és anyukával nem nagyon foglalkozott, de bölcsitársakkal annál inkább. Lányoknak a haját húzogatta, kisfiúk szájából kirángatta a cumit (de kérésre visszaadta, pontosabban megpróbálta visszatömni szegényke szájába). Na szóval jól elvolt, de iszonyúan elfáradt a sok ingertől. Hazafele menet azonnal elaludt.

Szerdán már nem a csoportszobában, hanem az előtérben ücsörögtem, aztán csütörtökön haza is küldtek. Az elválással nem volt gond (különben is általában csak akkor szokott sírni, amikor apa reggelenként elmegy dolgozni; akkor viszont van nadrágba csimpaszkodás, nekikeseredés).

Csütörtökön ebédre kellett visszamennem. A problémák itt kezdődtek, az evésnél. Itt ölben etetik a kicsiket. Bálint pedig ahhoz volt szokva, hogy az etetőszékben játszva belelapátolom az ebédet. Így se a dadustól, se tőlem nem volt hajlandó elfogadni az egyébként kedvencnek számító paradicsomos cuccot.
Jövő heti feladatok tehát: evés, majd alvás bölcsis módra. Juj.

15

Bár gondoltam egy éves kor felett már csak félévekről, majd évekről emlékezünk majd meg, most ez másként esett. A 15 hónapos kötelező oltás emlékeztetett arra, hogy Bálint tegnap betöltötte a 15 hónapot, 10 kiló és fogainak száma nagyjából megegyezik a kilóival.
Aktív szókincse (és hozzá az értelmező kéziszótár):

• Vu-vu (hosszan vau-vau, azaz kutya és egyébként meg minden szőrös állat)
• Hapci (a virágok és ha tüsszent valaki, akkor is mondja)
• Dá-dá-dá (minden, amire tudja hogy nem szabad neki hozzányúlni, pl. szemüveg)
• Búú (notebúúk, azaz a számítógép)
• Te (telefon)
• Téé (TV)
• Baba
• "Ádn" (a joly joker; a hülye szülők még nem jöttek rá a jelentésére, pedig rengetegszer elhangzik)

Hát egyenlőre nem túl választékosan beszél gyermekünk, de lesz ez még így se. S hát a fontosabb technikai eszközök már megvannak...

Részletek egy naplóból...

... avagy eddig nem publikált blogbejegyzések egy csokra.

Augusztus 17.
Épp Balatonvilágoson voltunk, amikor a házassági évfordulónk volt és hát épp semmi nem volt kéznél, ami ajándék gyanánt szolgált volna. Ezért cetliket írtam - különböző helyekre elrejtve - mely cetlik különböző ajándék ígérvényeket tartalmaztak. 4. évforduló révén 4 cetlit írtam, de a vége felé kezdtem kifogyni az ötletekből, ezért csak annyit írtam rá, hogy meglepi. Na hát ez nagyon izgatta Tónit, egyre csak azt kérdezgette, hogy mi a meglepi, mikor tudja meg, hol tudja meg stb.
Ma este aztán megkapta a meglepit, egy terhességi tesztet két vonallal. Állítása szerint eléggé meglepődött, így már nem kell gondolkodnom további ajándékon. :-)
Tavaszi baba lesz. Bálintnál azt gondoltam, milyen jó lenne majd egy tavaszi baba: nyáron nem kell hatalmas pocakkal küzdeni, de a baba már meleg időben születik, így nem kell az első hónapokat főleg bent kuksolva eltölteni.
Ha időre születik - 2010. április 18. - 20,5 hónap lesz köztük. A korkülönbségről még csak annyit, ahogy múltkor találkoztunk egy családdal a játszón. Nagylány 21 hónapos, a kisfiú 8. 13 hónap korkülönbség, ez az igazán kemény.

Augusztus 25.
Ma elmentem dokihoz. Kicsit meg volt lepődve mit csinálok megint itt, hisz nemrég szültem. Na ja mondom, az már több mint egy éve volt. Azt azért még megkérdezte, hogy ugye akkor már nem szoptatok. (Így utólag most beugrott, miért lehetett az, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra elapadt.)
Az alábbi portré készült:

A számolásom szerint 6, max 6,5 hetes, az UH alapján azonban 8 és van szívhang. Így mehetek vissza két hét múlva pontosítani. Lehet, hogy tényleg idősebb egy kicsit, mert valahogy az összes tünet most előbb jelentkezik, mint Bálintnál. Már az 5. héten hányingerem volt.

Szeptember 8.
A mai UH alapján mozog, 2 cm és 9 hetes ő. Már majdnem stimmelnek a számok. Most már valami munkanevet keresünk neki is (Bálintnál ez Anakin volt).
Az elmúlt két hét eléggé egyhangúan telt: reggeltől estig émelygek és ha Bálint alszik, akkor én is. Így semmire nincs időm, mert a déli két órás alvásidejében megebédelek - érdekes módon csak akkor nincs hányingerem, ha épp eszek -, majd lefekszem. Jellemzően arra ébredek, hogy Bálint óbégat a kiságyban.
Javulás azért van, ez a hét már kevésbé súlyos, mint az előző. Remélem lassan elmúlik a fáradékonyság meg az émelygés is. A farmeromat sokszor már nem kényelmes begombolni és néha többször átöltözök, mert azt gondolom, hogy látszik a hasam. Persze nem csoda. Hasizmom nincs sok, az is jól megnyúlt.

Szeptember 16.
Ma voltam a védőnőnél. A gyerekhez kijön, de terhestanácsadásra be kell menni. Ezt a hülyeséget. Különben is, az egész védőnői szolgálatot nem látom olyan átütően hasznosnak. Bár kétségtelen, hogy a legelső védőnőnk - mert most már a harmadikat fogyasztjuk - még sok hasznosat mondott az újszülött ápolással kapcsolatban. Megjegyzem neki voltak gyerekei, de a 2. és 3. számú védőnőnknek nem. Nem akarom bántani őket, de néha tankönyvszagú.
És hogy a terhestanácsadás mire jó? Nem tudom. Az addig elkészült leleteimet beadminisztrálja, súlymérés, vérnyomás aztán csókolom. Na mindegy. Novemberben megint megyek.

Lassan már kezd elegem lenni a koraterhességi tünetekből. A minap másfél napig egy darab kiflin éltem. Bálintnál nem volt ilyen rossz a helyzet. Vagy a memóriám rossz. Tóni azt mondja, biztos lány lesz, mert a csajok nem bírják egymást (és okoznak több terhességi rosszullétet). Persze ő azért fiúra vágyik ismét. Én pedig arra vágyom, hogy leteljen az első trimeszter.

Szeptember 29.
Biztos minden szakember hülyének nézne, de én ha fekszem (esténként, ébredés után vagy elalvás előtt) érzek már valamit. Persze nem rúgást, csak valami kaparászást. És hát hogy most se maradjon ki az összehasonlítás: Bálintot kb. félidősen éreztem először, hogy mozgolódik.
Délutánonként még mindig alszom, de a hányinger és gyomortémák egész jól alakulnak. Lekopogom.

Részletek egy naplóból... II.

Szeptember 30.
Az utóbbi időben azon gondolkoztunk, hogy is lesz az új szobakiosztás. Jelen álláspontok szerint lesz egy "gyerekháló", ami összes kritikus tulajdonsággal bír (redőny, nem utcára néző ablak, távol a nappalitól, TV-től). De ez pont a legkisebb háló, így kell egy dühöngő, azaz játszószoba is. Játszószoba eddig is volt, csak más játékok voltak benne, másnak.

S eddig dolgozónak hívtuk.

Október 8.
Ultrahangos napok voltak az utóbbiak. Ahogy múltkor is, a két UH (saját doki és Istenhegyi Klinika) közt volt némi különbség. Adatokban - egyik pl. 2 mm, a másik 1,2 mm tarkóredőt mért, ami mondjuk százalékban elég nagy különbség - és minőségben is. A klinika hiperszuper gépén és az óriáskijelzőjén csomó minden látszott. Ugyanahhoz a dokihoz kerültem, aki Bálintról a 12. héten megmondta, hogy fütyis (pedig akkor nem is kérdeztem). Most viszont direkt rákérdeztem, amire rutinból azt mondta, hogy majd a 18. héten, a genetikai UH-n meglátjuk. A bajsza alatt aztán hozzátette, hogy inkább fiúnak nézi.
De akkor most lehet, hogy nem "Alma"-nak kellene hívni az új babót. (Alma az egyik kedvenc keresztnevem. De csak munkanév lehetne, mert hát Kerekes Alma névvel szegény lányzót nemcsak az iskolában, de már a kórház újszülött osztályán is csúfolnák.) Szóval új név kell. Tóni a Frodóra szavaz.

És hogy Bálint mit szól a kistesóhoz? Az első UH képet összegyűrte. A mai UH-n se érdekelte nagyon a babamozi, megkértem az asszisztenst, hogy a vizsgálat alatt ütemesen adagolja neki a kekszeket. Így túlélte mindenki a 6,5 percet, amíg az UH tartott.
Egyébként hasonlítanak egymásra. Mármint Bálint és a Kisbabó:

Legalábbis a mostanihoz nagyon hasonló arcképet kaptunk anno Bálintról is. :-)

Október 11.
Tóni ismét öregedett egy évet.

Tóni 30. szülinapján az eljegyzést, az én 30. szülinapomon Bálint érkezését, ez alkalommal pedig az Kisbabó érkezését osztottuk meg az egybegyűltekkel. Valami műsort majd még ki kell találni az én 35. szülinapomra is.

Október 18.
A pocakfotó sorozatot ma elindítottuk. Bálintos pocakfotókból tanulva - hogy a végén az összedolgozásnál kevesebb utómunka legyen - szigorúan ugyanott, ugyanolyan pozícióban és ruházatban megy majd fotózkodás (és nem fürdés után, pizsiben, elnyűtt fejjel :-)). Ez itt az első példány, 14 hetes (esti) pocakról:

Október 23.
Szörnyű napok voltak az utóbbiak. Félretájékoztatás, egyre növekvő aggódás, majd internetes önképzés. Olvasottak hatására még komolyabb aggódás, sőt kétségbeesés. Rohanás a magyar egészségügybe, ami köszöni jól van, csak a betegek ne jöjjenek. A TB-t mégiscsak fizető állampolgárt egy recepttel azért megdobják, de idő és türelem nincs, információ pedig még kevésbé. Aztán a remélt megnyugvás érdekében az ember kinyitja a pénztárcáját és az állami gépezeten kívül eső intézményben kap némi időt, türelmet és információt. Uhh, de meg lehetett volna úszni mindezt ha korábban ébredek.

November 2.
Mikor Bálintot vártam, ügyeltem, hogy ne emeljek nehezet. Éreztem, hogy húzódik tőle a hasam. Most is ügyelnék erre, de van egy szinte állandó plusz csomagom: Bálint, aki egyre nehezebb, legalábbis én annak érzem. Ha sokat emelgetem, estére bizony nemcsak húzódik, de fáj a hasam. Ezért most pl. arra próbálom rávenni, hogy jöjjön fel a második emeletre a saját lábán. Két kézzel vezetve már egész jó tempóban megy (jön is mindig, hogy akkor most gyalogoljunk, sőt az új hobbija, hogy menés közben rugdos maga előtt valamit és így azt kergetve körbejárjuk a lakást). Na szóval a lépcsőmászás (két lábon) az új projekt. Lép is szépen föl, de kinyomni már nem teljesen tudja magát. Az első emeleten pedig úgy érzi, hogy megérkeztünk.

November 3.
Éhes vagyok. Szinte mindig. Három óránként ennem kell, mint egy újszülöttnek. Csak az adagok jóval nagyobbak. Most is épp vacsora közben írok. Pontosabban: a mai második vacsi közben.