A 3. hét hétfő reggel a szokott időben betelepedtem Bálinttal a csoportszobába. Majd mondta a gondozónő, hogy ezen a héten más módszerekkel próbálkozunk, mert ez így ugye nem vezet sehova. Még tavasszal is ott ülhetek majd vele. Így hát elbúcsúztam Bálinttól, aki ezt nyilván zokon vette és hangosan tudatta is mindenkivel.
Na gondoltam adunk még egy kis esélyt ennek a dolognak, aztán visszavonulót fújunk. Meglepetésemre azonban jól elvolt a bölcsiben, már hétfőn is ott ebédelt és nem úgy tűnt, mint aki egész délelőtt visított. A kiságyba tevés azonban nagyon nem tetszett még neki. Csütörtökön aztán szokásosan ott strázsáltam, hogy ebéd után hozom haza. Azonban nagy csend volt odabent, csak néha hallottam, hogy magyaráz vmit. Aztán szépen elaludt. Én meg hazajöttem és visszamentem érte kora délután.
A reggeli "zokon-vevés" persze megmaradt, de a 5-10 másodperces ordítás otthon is megvan, ha például elhurcibálom a videótól (és számítógéptől, WC-től, gyógyszeres fióktól és egyéb kedvencektől), amit állandóan piszkál.
Így e héten tényleg szabad délelőttjeim voltak (torna, bevásárlás és főzés formájában), délután pedig egy felpörgött Bálinttal próbáltam dűlőre jutni. Azt gondoltam, hogy a bölcsis délelőttök után majd kifáradt, nyűgös és anyás/apás lesz. Ehelyett délutánonként szaladgált fel-alá, tele volt energiával és vigyorgott, mint a vadalma. Eddig itthon mindig nagyon unta magát, de most mintha élvezné... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése