Részletek egy naplóból...

... avagy eddig nem publikált blogbejegyzések egy csokra.

Augusztus 17.
Épp Balatonvilágoson voltunk, amikor a házassági évfordulónk volt és hát épp semmi nem volt kéznél, ami ajándék gyanánt szolgált volna. Ezért cetliket írtam - különböző helyekre elrejtve - mely cetlik különböző ajándék ígérvényeket tartalmaztak. 4. évforduló révén 4 cetlit írtam, de a vége felé kezdtem kifogyni az ötletekből, ezért csak annyit írtam rá, hogy meglepi. Na hát ez nagyon izgatta Tónit, egyre csak azt kérdezgette, hogy mi a meglepi, mikor tudja meg, hol tudja meg stb.
Ma este aztán megkapta a meglepit, egy terhességi tesztet két vonallal. Állítása szerint eléggé meglepődött, így már nem kell gondolkodnom további ajándékon. :-)
Tavaszi baba lesz. Bálintnál azt gondoltam, milyen jó lenne majd egy tavaszi baba: nyáron nem kell hatalmas pocakkal küzdeni, de a baba már meleg időben születik, így nem kell az első hónapokat főleg bent kuksolva eltölteni.
Ha időre születik - 2010. április 18. - 20,5 hónap lesz köztük. A korkülönbségről még csak annyit, ahogy múltkor találkoztunk egy családdal a játszón. Nagylány 21 hónapos, a kisfiú 8. 13 hónap korkülönbség, ez az igazán kemény.

Augusztus 25.
Ma elmentem dokihoz. Kicsit meg volt lepődve mit csinálok megint itt, hisz nemrég szültem. Na ja mondom, az már több mint egy éve volt. Azt azért még megkérdezte, hogy ugye akkor már nem szoptatok. (Így utólag most beugrott, miért lehetett az, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra elapadt.)
Az alábbi portré készült:

A számolásom szerint 6, max 6,5 hetes, az UH alapján azonban 8 és van szívhang. Így mehetek vissza két hét múlva pontosítani. Lehet, hogy tényleg idősebb egy kicsit, mert valahogy az összes tünet most előbb jelentkezik, mint Bálintnál. Már az 5. héten hányingerem volt.

Szeptember 8.
A mai UH alapján mozog, 2 cm és 9 hetes ő. Már majdnem stimmelnek a számok. Most már valami munkanevet keresünk neki is (Bálintnál ez Anakin volt).
Az elmúlt két hét eléggé egyhangúan telt: reggeltől estig émelygek és ha Bálint alszik, akkor én is. Így semmire nincs időm, mert a déli két órás alvásidejében megebédelek - érdekes módon csak akkor nincs hányingerem, ha épp eszek -, majd lefekszem. Jellemzően arra ébredek, hogy Bálint óbégat a kiságyban.
Javulás azért van, ez a hét már kevésbé súlyos, mint az előző. Remélem lassan elmúlik a fáradékonyság meg az émelygés is. A farmeromat sokszor már nem kényelmes begombolni és néha többször átöltözök, mert azt gondolom, hogy látszik a hasam. Persze nem csoda. Hasizmom nincs sok, az is jól megnyúlt.

Szeptember 16.
Ma voltam a védőnőnél. A gyerekhez kijön, de terhestanácsadásra be kell menni. Ezt a hülyeséget. Különben is, az egész védőnői szolgálatot nem látom olyan átütően hasznosnak. Bár kétségtelen, hogy a legelső védőnőnk - mert most már a harmadikat fogyasztjuk - még sok hasznosat mondott az újszülött ápolással kapcsolatban. Megjegyzem neki voltak gyerekei, de a 2. és 3. számú védőnőnknek nem. Nem akarom bántani őket, de néha tankönyvszagú.
És hogy a terhestanácsadás mire jó? Nem tudom. Az addig elkészült leleteimet beadminisztrálja, súlymérés, vérnyomás aztán csókolom. Na mindegy. Novemberben megint megyek.

Lassan már kezd elegem lenni a koraterhességi tünetekből. A minap másfél napig egy darab kiflin éltem. Bálintnál nem volt ilyen rossz a helyzet. Vagy a memóriám rossz. Tóni azt mondja, biztos lány lesz, mert a csajok nem bírják egymást (és okoznak több terhességi rosszullétet). Persze ő azért fiúra vágyik ismét. Én pedig arra vágyom, hogy leteljen az első trimeszter.

Szeptember 29.
Biztos minden szakember hülyének nézne, de én ha fekszem (esténként, ébredés után vagy elalvás előtt) érzek már valamit. Persze nem rúgást, csak valami kaparászást. És hát hogy most se maradjon ki az összehasonlítás: Bálintot kb. félidősen éreztem először, hogy mozgolódik.
Délutánonként még mindig alszom, de a hányinger és gyomortémák egész jól alakulnak. Lekopogom.