Keményen dolgoztunk a héten

A héten mindenki nagyon keményen dolgozott nálunk. Főleg ők itt ketten és főleg napnyugta után.

A jobb oldali szereplő kinövesztette az első két tejfogát. A kép bal oldali szereplője pedig épp az utolsó két tejfogát növeszti. Nála a fognövekedési státuszt nehéz megítélni, mert a hátsó őrlők kitapintása életveszélyes mutatvány lenne (egy leharapott ujj/ kísérlet). Ha szerencsénk van, akkor viszont enged bepillantást. Így megállapítottam, hogy sikeres volt az e heti munka: már csak egy fogacska hiányzik és teljes lesz a tejfogsor. Hogy aztán pár év nyugi után elkezdje lecserélni őket...

Evés, bölcsi és a varázsküszöb

Mivel a bekrepált derekam miatt ismét emelési tilalom van érvényben, kifejlesztettem pár módszert, hogy Bálintot egyáltalán ne kelljen emelnem, s mégis haladjunk a napi dolgokkal. A földön pelenkázás és öltöztetés eddig se volt ritka, csak nagy a szökésveszély meztelen fenékkel. Az autósülésbe önálló bemászást is lelkesen (és sikeresen) gyakorolja Bálint. Az üléskárpit színe azóta némileg megváltozott, de autóbelső-higiéniában úgysem vagyok túl erős. Az etetőszékbe való bevarázsolást viszont nem tudtuk még megoldani, ezért mellőzzük. Igazából a nagyasztalt is elég jól feléri már (felmászik a székre).

Ennél azonban jobban bevált, hogy a rajzolós kisasztal és a kisszék most a konyhában teljesít szolgálatot, s úgy mint a bölcsiben, Bálint a kisasztalnál eszik.

Evés előtt pedig az utóbbi időben egy "Jó étvágyat kívánok!" felszólítással biztatja magát. Ha végzett ("Elég volt"- mondja), feláll, fogja pl. a megevett TR csomagolását, odamegy a szemeteshez, beledobja, majd a széket beigazítja az asztal alá. Dolga végeztével sarkon fordul és visszamegy a szobába játszani. Itt kell megjegyeznem, hogy e nyilvánvalóan bölcsis minta otthoni kivetülése egész jól neveltnek mutatja gyermekünket! De hogy nehogy elbízzam magam, a következő alkalommal elrohan egy teli tányér kajával, hogy aztán azt a szoba közepére öntse (amit eddig ugyebár nem tudott megtenni, mert az etetőszékben evett)...
S ha már a bölcsinél tartunk: pár hetes újra beszokás után Bálint már jó ideje ismét lelkes bölcsis. Voltak félelmeim az újrakezdés kapcsán, de szerencsére eddig alaptalannak bizonyultak. Reggel szívesen megy, a gondozónők elégedettek vele, s ő is teljesen kiegyensúlyozott mikor megyek érte... Csak ne lenne ott az a varázsküszöb! A varázsküszöb lényege, hogy amint átlépi Bálint (és szinte minden gyerek) a bölcsi küszöbét, elkezd folyni az orra. A varázsküszöböt csak két dologgal lehet hatástalanítani: a nyári meleggel és a távolmaradással. Már egy hétvégi itthonlét is jelentősen gyengíti a hatását, hogy aztán a hét elején újult erővel lehessen átlépni. Mármint a küszöböt.

Nyomok egy puszit...

Gyere Kata...

...adok egy puszit!

Feje tetejére

Minap játszunk Bálinttal. Legóból építünk (én építem, ő szétszedi) egy szép piramist. Ezt Bálint megpróbálja betenni a dobozba, de nem fér be. Mondom neki, állítsad a feje tetejére, úgy belefér. Bálint kicsit gondolkodik, majd felteszi a legó piramist a feje tetejére (mármint a saját fejére) és elkezd belehajolni a dobozba. Így is lehet érteni a dolgot :-)

Kamilla keresztelője

Annak idején az ökumenikus esküvőnket celebráló katolikus pap és református lelkész is változó intenzitással, de mindketten a leendő gyermekek vallását szerette volna velünk előre lerögzíteni. Természetesen mindenkinek saját maga felé hajlott a keze. Valahogy sikerült megúszni, hogy a katolikus pap - aki a maga nemében nagyon is liberális felfogású volt - aláírasson velünk egy papírt. Mi azért azt gondoltuk, hogy ha már egyszer így esett a dolog, akkor ha fiúnk lesz, akkor az református legyen az apja után (az is lett), és ha lányunk, akkor pedig katolikus, mint az anyja.

Kamillát vasárnap - pont félévesen - megkeresztelték. Mivel a keresztelő személye egy és ugyanaz, gyanítható, hogy Kamcsika is református lett.

Legalább járhatnak együtt hittanra. :-)
Kíváncsian vártam, hogy Kamilla milyen igét kap majd Miklóstól (a lelkésztől), mert Bálintra nagyon jellemző az, amit ő kapott a keresztelőjén. Bár Kamilla igéje kevésbé kézzelfogható és könnyen értelmezhető számomra, mint Bálinté volt, de a magam módján - azaz szó szerint - ezt is értelmeztem. S most kíváncsian várom, hogy Kamcsi valóban egy nagy akarattal rendelkező, fiús lányka lesz e. (Talán önmagában az, hogy ezt le is írtam, nem bír önbeteljesítő erővel.)

A keresztelőn- ami az istentisztelet elején volt - még Bálint is részt vett Mami szoros felügyelete mellett. Mami elmesélése szerint Bálint az ének alatt a "Boldog, boldog születésnapot ..." kezdetű dalt énekelte (és persze tapsolt hozzá). Nemhiába, mostanában a sok szülinap miatt itthon ez volt a sláger és nem a 329-es ének 2. versszaka.

Az istentisztelet után - amit a gyerekek a szomszédos játszószobában vártak végig Mamival - jelentős számban átvonultunk hozzánk megenni azt a jelentős mennyiségű ételt, amit apósom és anyukám két nap alatt sütöttek és főztek. (Nagyon igyekeztünk, de nem sikerült mindent elfogyasztani, így az e heti menü is megoldva...)
A nagy fogyasztás közepette arra lettem figyelmes, hogy hirtelen jelentősen csökkent az alapzaj. Utánanéztem:

Bence összegyűjtötte a 18 alattiakat, elvonult velük egy csukott ajtó mögé, hogy elmondja nekik a soron következő Activity játékszabályait.
A mi két 18 év alattink erről a részről lemaradt, mert egyik az ágyában, másik meg még lent az autóban aludt.

Mézeskalács klub Etyeken

Vikiéknél kluboztunk pénteken. Mióta megszületett Kamilla, azóta Bálint lemaradt ezen összejövetelekről, mert az anyukája úgy ítélte meg, hogy elég lesz, ha ő csak egy gyerekkel szerepel. Most azonban kivételt tett és kettőt markolt fel:

Így Bálint szünetet kapott aznapra a bölcsiből, hogy részt vehessen a házigazda által szervezett mézeskalács sütésben. Pontosabban a szaggatásban, amiből inkább gyurmázás és a gyurmaanyag módszeres megkóstolása lett. Pedig kisütve mennyivel finomabb volt! (Eddig azt hittem nem annyira szeretem a mézeskalácsot. Mostantól ez változik.)

Utolsó távozóként hátráltattuk még egy kicsit a háziakat, cserébe szemtanúja lehettem, ahogy Bálint és Áron együtt játszanak. Nagyobb csoportban még mindig csak egymás mellett sertepertélnek, de úgy látszik párosával már más a helyzet. Áron: "Gyere Bálint autózzunk! Meg vonatozzunk! Vonatozás után aztán ... vonatozzunk!" Ebből persze nagy ágyon ugrálás lett, amit Kamilla hangosan nevetve kísért.

Kamilla félszülinapos

Ma fél éves Kamilka (7,14 kg, 65 cm, 43-as fejecske, 0 fog).

Kamilla apja lánya. Gesztenyebarna szemek és egyre sűrűsödő sötét hajacska.

Kamilla másrészt anyja lánya is. Míg Bálintnak nem volt igazán kritikus, hogy ki ringatja, addig Kamillának korántsem mindegy. Főleg eleinte fordult elő gyakran, hogy csak nálam nyugodott meg. Ennek valszeg az is az oka, hogy Bálint kevés időt engedélyez Apának arra, hogy babázzon. Este, ha hazajön Tóni, le se lehet vakarni róla Bálintot.
Kamilla mindenekelőtt azonban környezetére érzékenyen reagáló leányka. Mosolyog, ha mosolyognak rá. És szomorú, ha más is az. A számára idegen hangokra, ingerekre nagyon intenzíven reagál. A Bálint-féle macera természetesen nem számít idegennek, így tőle bármit eltűr. De a botmixer zúgása, egy másik baba sírása stb. nagyon megijeszti és ő is keserves sírásba kezd. Amint a zaj megszűnik, ő is megnyugszik.
Igazából mi is sokkal érzékenyebben reagálunk Kamilla sírására, mint tettük azt első babásan. Az ok elég praktikus: nehogy felébressze a másikat! Egy síróssal mégiscsak könnyebb mint kettővel. Így a délutáni alvás idején és éjjel Kamilla egyet nyekken és már kézben van. Ki is fejlesztett egy "mindjárt sírok, ha most nem vesztek fel" jelentésű szájbiggyesztést.
De hogy mégse legyen olyan jó dolga, a napirendjét sokszor nem ő maga alakítja. Például délután akárhogy is van, el kell menni Bálintért a bölcsibe. S mivel nem szeretném, hogy Bálint az egész napját ott töltse, így legkésőbb fél négykor (uzsonna után) érte megyünk. Sokszor ennek Kamilla ébresztése és későbbre tolódott evés az ára.
Azért igyekszem, hogy mindenki jól járjon... Ha lehet, akkor még én is. :-)

Nagyosodik

Bálint nagyosodik. Egyrészt fizikailag. Két hónap alatt nőtt négy centit, hízott egy kilót. Mondjuk nem csoda, mert mostanában nagyon emberesen fogyaszt. Nézzük például a délutáni fogyasztást: a bölcsiben repetázik uzsonnából (mert most már ott is uzsonnázik), aztán elmegyünk sétálni (a kisbolt mindig útba esik, tehát egy Túró Rudi és némi kifli lecsúszik), majd itthon mazsola és egy kis ez meg az, hogy a vacsoráig kihúzza valahogy...

A nagyosodás másik jele, hogy mostanában egyre inkább eljátszik önállóan, elszórakoztatja magát. Autótologatás, garázsépítés, garázsrombolás, autók felsorakoztatása (és kapcsolódó örömtánc)...

Amin viszont a minap igencsak meglepődtem: fogott egy könyvet, felmászott a kanapéra, kerített egy párnát a háta mögé és egy kis körtenasit kézközelbe készített.

Utolsó pillanat

Sikerült elkapni a kanapén ülés utolsó pillanatát, mielőtt Bálint elegánsan maga mellé segíti Kamcsit.

Valamiért ritkák a közös képek.

Utánoz

Habár még csak a hozzátáplálás első próbálkozásainál tartunk, Kamcsi imádja az étkezéseket. Mármint ha mi eszünk. Ekkor sok esetben ő is ott csücsül az asztalnál, lelkesen kapaszkodik a tányérba és nézeget. Minap aztán rákapott az ízére.

Nyomban akadt egy követő.

Az eset nem egyedi. Mondhatni mindennapos az utánzás. Ha Kamilla elaludt, akkor betakargatom. Ilyenkor Bálint megy és ő is befekszik az ágyba, ugyanis őt is be kell takargatni. Ha Kamilla ül az autósülésében (egyben etetőszék) a konyha közepén, akkor előbb-utóbb neki is be kell ülni. "Bálint kisbaba" - hangzik ilyenkor a magyarázat. Kedvencem mégis az, amikor Bálint lehasal a földre, rúgkapál, látványosan szenved és közben azt mondogatja, hogy "felveszlek, felveszlek". Hiszen a kisbabát fel kell venni, ha már nem bírja tartani a kis fejét hason. Bálint pedig ugyebár kisbaba.

Ui: Ez a bejegyzés az első - és remélem utolsó - olyan éjszakán született, amikor Kamilla másfél óra alvással (azt is három részletben) kipihente magát. Most épp egy órája jól eljátszik egy plüsscuccal. Hajnali 4 óra van .

Újra indul a turmix-biznisz

Bálinttal egy ideje már abban a kényelmes helyzetben voltunk, hogy azt eszi amit mi. Semmi külön főzőcske. Na de most újra indulhat a turmixolás-biznisz Kamillának! Kezdjük mondjuk almalével. Ez egész jól megy, egy-egy kanál után ugyan meg-megborzong a kisasszony, de azért lecsúszik. Úgyhogy ne is bohóckodjunk az almalével, jöjjön inkább mindjárt az almapép. Úgyis az a nehezebb, hogy a pépeset megtanulja megenni.
Mi ez?

Ja, almás cuccos. Persze bio meg ilyenek. Oké, megkóstolom.

Köszi, ennyi elég volt mára.

Pár napig a próbálkozások öklendezésbe fordultak, de aztán csak lecsúszott egy kis almának a fele. Azonban hamar viszont is láttuk almapépet: nagyjából változatlan formában áthaladt a leányon. Egyenesen a pelusba is lapátolhattam volna.
Egyébként szerencse, hogy ezúttal a megmaradt anyag nem vész kárba: Bálint belapátolja.

Bálint és a cápa

Bálinttal egy esős nap elmentünk a tropicariumba (lányok a szombat esti bulit heverték ki).

A kötelező programon viszonylag hamar túljutottunk, óriáskígyók, hatalmas pókok, kisebb rágcsálók, színes halak... Ezeket mind megnéztük, majd eljutottunk a fő attrakcióhoz, a cápás medencéhez, amit alulról is meg lehet nézni egy üvegcsőben végighaladva. Na itt elért minket a vég. Bálint fölé beúszott a rája (az állatkertes, zsiráfos tapasztalatokból okulva itt már eleve kézben volt), amit egy cápa követett, amitől kisebb pánik alakult ki (Neeeem kell félni, Neeem bánt, aranyos a cápa felkiáltásokkal övezve), cserébe el sem lehetett menni, mert akkor még nagyobb volt az pánik.

Ennek megfelelően nézegettük a cápákat, rájákat, egyéb állatokat és vártuk, mikor úszik át valami a fejünk felett, amitől szemlátomást nagyon féltünk, de elmenni sem lehetett olyan érdekes volt.

Végül a szülői akarat érvényesült sok perc és cápaátúszás után továbbálltunk (levezetésnek oldalról is megnéztük a cápákat, de a piszkok itt is szembe jönnek). A rájasimogatást gyorsan elpasszoltuk, amikor Bálint meglátta, hogy ebben a vízben valamik vannak, akkor lecsökkent a lelkesedése, hogy feltétlen fröcskölni akar.

A helyi étterembe már sokkal kevésbé döbbent arccal Bálint kiegyensúlyozottan fogyasztotta el a pizzát, az élmények feldolgozása este kezdődött meg, amikor is háromszor jött át a szobánkba és kopogtatta meg a hátamat jelezve, hogy az álmába felé úszó cápákat is mellettem szeretné átvészelni.

Ezek a programok egyelőre nem pihentetőek, kérdés, hogy kell-e erőlködni vagy jobb lenne Bálintnak, ha inkább óvnánk az ilyen élményektől. Most ezen gondolkozunk...

ui. a kép nem túl jó, de a figyelmesek az összes fontosabb szereplőt felfedezhetik, bal középen a cápa, alul a rája, még lejjebb Bálint látható, kellően döbbent arccal :-)

Vigyorgok

Van okom vigyorogni: ismét sikerült elcsennem Kamilla szekrényéből a cumit (amit Anya azóta kidobott, mert megunta ezt a dolgot) és megtaláltam Apa asztalán az alkoholos filcet.

Szándékosan se lehetett volna ennél szebb és szabályosabb csíkokkal díszíteni az arcomat. Ráadásul munkám nagyon tartósnak bizonyult, a szappan se fogott ki a sminkemen, így szerencsére még két nap után is látszik.

Ajtók, kilincsek, kulcsok

Nyáron új időszak köszöntött kis családunk életébe. Az újdonságot pedig az jelenti, hogy Bálint egy ideje már eléri kilincseket és ki is tudja nyitni az ajtót. Nincs többé akadály a lakáson belül! Legyen az a szerencsés szülő délutáni alvásának nyugalmát őrző hálószobaajtó, avagy a magányos elvonulást biztosítani hivatott mellékhelyiség ajtaja, többé nem számít. Kilincs lenyom, ajtó kitárul. Sőt, kicsapódik! Mivel a bejárati ajtónk kicsit nagyobb, így picivel a kilincs is feljebb van, annak meghódítása csak pár hete történt meg. S hát így még inkább kitárult a világ: cipő és táska fel, Bálint pedig önállóan útnak indul. Tetszőleges időpontokban.

Mondanom sem kell, a kulcshasználat gyakorisága jelentősen megnőtt.