Balázsunk egy hónapos

Pont négy hete hoztuk haza Balázs babát. A négy hét alatt 1200 grammot szedett magára, így most 4,6kg-mal és 57cm-rel kinőtte - a mindig is kicsi - 56-os ruhákat és lassan le fogok menni a garázsba a 68-asokért.
Továbbra is 6x eszik, ebből egyszer éjszaka, pontosabban sokszor csak hajnalban ébred, 5-6 fele. Balázs egyébként egy kisbagoly. Az esti etetés után kipattannak a kis szemei és tágra nyílt szemekkel akár 11-ig is elfigyelget. Persze szigorúan csak kézből és akkor is csak ha járkálunk vele. Lehet, hogy a nappali fények zavarják, azért szeret este nézelődni. :-) A másik gondolatom, hogy ekkor már Bálint és Kamilla alszanak, s megérzi hogy most van idő rá koncentrálni, ezért időzíti ekkorra a dolgot.
Nagypapával nézelődve... Bár előfordul pocakfájás, főleg kora este szokott gázos lenni a helyzet (szó szerint), de szerencsére a többiekhez hasonlóan ő se az a kimondottan hasfájós baba. A minap kétszer is rám mosolygott. Immár nem álmában, s talán nem is reflexesen, hanem amolyan jóllakott elégedettséggel.

Először öten

Hétfőn - négy hét szünet után - Bálint ismét ment oviba. Itthonléte alatt nem emlegette az ovit és nem volt feldobva a gondolattól, hogy ismét menjen. Megszeppenve és visszafogottan telt az első nap az oviban. (óvónői értelmezésben: "jó napja volt") Hazaérve Kamillával ölelgették egymást az előszobában a hosszú távollét után. Rövid aklimatizáció után aztán Bálint itthon szokás szerint kieresztett és egész estés kergetőzés-bunyózás lett belőle.

Aktuálisan most épp fényképet kell vinnünk az oviba. Olyant, amin az egész család rajta van. Nem egy nagy kérés, mégis gondban voltunk vele. Hiszen még nincs is olyan képünk, amin mind az öten rajta vagyunk! Gyorsan pótoltunk.
Bálintot nem volt könnyű rábeszélni az ügyre,majd mikor "önként" beállt a sorba, a TV műsort nem tévesztette szem elől.

Kiscsaládos vasárnap

Vasárnap reggel Tóni átvitte a "nagyokat" a szüleihez és estig nem is terveztünk értük menni. Egy egész nap hármasban Balázzsal! Kamillánál valahogy még meg tudtuk oldani, hogy nyugodtan babázzunk, mondjuk pl. amíg Bálint aludt. De most nagyon zavart, hogy Balázst én megetetem, ha nyűgös, akkor valaki, aki épp ráér felveszi, de igazából Bálint és Kamilla köti le a figyelmünket és energiánkat. Sose vagyunk Balázzsal közösen együtt. Ez valószínűleg őt egyáltalán nem zavarja. Amíg a szükségletei ki vannak elégítve addig minden oké. Nekem viszont hiányzott ez a fajta együttlét. Csak egy babával, teljesen rá figyelve.

Szombaton kitoltam Balázst levegőzni az erkélyre - mintegy bemelegítésként, hogy aztán vasárnap ki tudjunk mozdulni. Eddig ugyanis nem vittük még ki. Vasárnap aztán felkerekedtünk és elmentünk hármasban ebédelni. Balázs mellettünk aludt az étteremben a mózesében (a Remízben egyébként van gyerekmenü és egy külön terem gyerekjátszónak berendezve óvónővel, így nagyobb gyerekekkel se rossz).
A kiruccanás élményei hatására Balázs itthon délután hatalmasat aludt. Mire mi is kialudtuk magunkat és megnéztünk egy házimozit is, este volt és mehettünk a gyerekekért...

Zabagép

A fenti jelzőt nem Bálint érdemelte ki az utóbbi napokban. Még csak nem is Balázs. Hanem a mindig - azaz eddig - vékonykának számító leányunk. Mióta Kamcsi kigyógyult a lázas-szájhólyagos betegségből - ami miatt 4-5 napig semmit, de tényleg semmit nem tudott enni, csak inni -, azóta szó szerint zabál. Mindig, mindenkivel eszik, s az étkezések között is állandóan kunyizik. Nagyjából mindegy mit adunk neki, megeszi. Pár napig azt hittem, most csak bepótolja a kimaradt kalóriákat, de azon jócskán túl vagyunk. Kamilla így másfél hét alatt láthatóan kigömbölyödött (bár így is csak 10,6 kg-ot mutatott a mérleg), komoly pocakot és nyuszifüleket növesztett...


Ui.: Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nem alszik mindegyik gyermekünk egy időben délután. Három szobában három gyerek: Bálint a gyerekszobában a saját ágyában, Kamcsi a kisszobában Mami ágyában, Balázs a hálónkban a rácsoságyban. Én a nappaliban... :-)

Három hetes

...és végre egy közös fotó kisBalázzsal.

Napirendünk

Van ám már ilyenünk is. Mármint napirend. Persze nem percre pontos, de azért van. Kezdjük a nap végén. Mert az esti fürdés a biztos pont.

Fél kilenc magasságában megy a csapat fürdeni. Kamilla botrányos viselkedésének eredményeként fürdőjátékot nem kapnak, ezért Bálint és Kamcsi nagy unatkozások közepette ücsörög a kádban. A botrányos viselkedés egyébként azt jelenti, hogy állandóan kidobálta az összes játékot a kádból (Bálint meg szépen adogatta neki), elúsztatva ezzel a fürdőszobát. Ráadásként utána fogta magát, kimászott kádból, hogy összeszedje őket (pl. amíg Tóni kiment a kiskádért).
Na szóval a nagyok ücsörögnek a vízben, Balázst közben megfürdeti Tóni, aztán valamilyen felállásban felöltöztetjük őket.

Bálint mostanában nem hajlandó mesét hallgatni esténként. Hiába soroljuk fel, mit is mesélhetnék neki, ő pár hete csak a "tablettáról" akar mesét nézni. Így ő néz egy kis mesét, addig Kamilla issza a tejét és flangál a nappaliban a cumisüveggel, néha beül Bálint mellé az ágyba. Egy idő után aztán Tóni véget vet a mesenézésnek és a flangálásnak, Bálintot betakarja és befekszik Kamcsi mellé az ágyba. Így előbb-utóbb, de inkább utóbb elalszanak.
Közben én megetetem Balázst, ami után ő ideális esetben elalszik. Az utóbbi napokban azonban 5 perc turbóalvás után feltámad és sokszor fél 11-kor is kukorékol még. Éjjel egyszer kel, olyan 4.30 magasságában, majd reggel 8.30 körül.
Aztán napközben 11.30, 14.30, 18 óra körül éhezik meg a fiatalúr. A rendszeres energiabevitel eredményeként az első itthon töltött két hétben 600 grammot sikerült híznia, így megcsaptuk a 4 kg-ot a hétvégén. Az eszem-alszom üzemmódnak azonban vége. Amikor éber és jóllakott, szemlélődik, füleli a zajokat. A zajokról Bálint és Kamcsi gondoskodik.A járókából szemlélődést akár percekig is tudja művelni Balázs. :-) Tovább azonban nem nagyon bírja, keserves panaszkodásba kezd, míg fel nem veszi valaki. Ölben aztán kiválóan elvan órákon keresztül.4 kg elsőre könnyűnek tűnik, de hosszú távon komoly bicepszépítő hatása van.

Betegség 3.0

No amikor már azt hiszi az ember végre beáll a normál mûködés, akkor jön a meglepi...

Doktor bácsi péntek reggel mind a két beteg gyermekünket gyógyultnak nyilvánította, kiadta az igazolást meg minden. Én már lélekben készültem Bálint oviba szállítására (ami jó fél órával korábbi indulást feltételez és +15 perc késést :-), Ági is Ikea-ról meg mozgásról álmodozott, de mire hazaértem Bálintunk már lázas is volt!
Nem tudtuk mire vélni a dolgot, nem volt sehol, nem jár közösségbe, nem érte impulzus...

Szerencsére tegnap délután már elevenen szaladgált és estére sem ment fel a láza és ma reggelre az is kiderült mi a baja:





Kamcsikával is végig toltuk ezt, így legalább tudjuk mi a pálya. Nem tudom mi a jobb, ha egyszerre vagy, ha egymas után betegszenek meg, de most már lassan túl kellene lépnünk ezen az évkezdésen...

- Posted using BlogPress from my iPad

Location:Budapest

Simogatják

Kamcsi szeret babázni. Kedvenc játéka, hogy levetkőzteti őket és aztán hozza, hogy öltöztessük fel. Ezt a játékot elég sokáig bírja űzni. Balázshoz továbbra is kedves. Finoman simogatja, és mindig nagyon érdeklődik, hogy hol van a "baba". Az egyszerűség kedvéért ugyanis így hívja. "Baba ide!" felkiáltásokkal vezényli, hogy hova tegyük a babát (pl. a mérlegre, a járókába, a babakocsiba...).

Kamcsi és Bálint rendszeresítettek egy széket a rácsoságy mellé, s vonulnak be a hálóba megnézni a babát. Néha visznek valami játékot is neki. Itt épp Kamilla egy hajgumival gondolta megajándékozni Balázst, aki álmában vigyorog.

Kamcsi sokszor beszökik Balázshoz sutyiban. Látogatását onnan veszem észre, hogy Balázs takaró nélkül fekszik, a takarót ugyanis Kamilla előszeretettel lerántja róla és ledobja a földre. Ennél jobban már csak Balázs szennyestartóban tárolt ruháinak széthordása szórakoztatja jobban.

Bálint is nagyon kedvesen bánik öccsével. Mindig jelentkezik simogatni ő is. De hiába mondtuk neki, hogy a babák azt szeretik, ha a lábukat és a pocakjukat simogatják, ő mindig a fejét szeretné simogatni. Meg is mondta miért: mert a feje kemény, a pocakja pedig puha.
A simogatással azonban nem mindig elégszik meg Bálint, néha megpróbálja kivenni Balázst a helyéről. Gyakran szagolgatja is, s megállapította, hogy babaillata van.Meg azt is, hogy néha büdös. :-)

Rajzok

A minap rajzoltunk. E tevékenységet általában én vagy Kamilla kezdeményezi. Leül a kisasztalhoz és mutogat felfelé, ahol a ceruzák és zsírkréták vannak. Aztán becsatlakozik Bálint is. A rajzolásnak általában az vet véget, hogy Bálint megunja és elkezd ceruzákkal dobálózni vagy - tudván hogy nem szabad - falat / bútort firkálni. Ez utóbbira Kamilla is vevő.
A legutóbbi alkotásuk annyira tipikus volt, hogy muszáj volt megörökítenem. A színválasztás és formavilág jól azonosítja az alkotót. További elemzésbe nem bocsátkozom...:-)

Megy a hasonlítgatás

Bálint 5 napos 2008.08.08.

Kamilla 14 napos 2010.05.01.

Balázs 11 napos 2012.01.08.

Konklúzió: Balázs Bálintra hasonlít csak világos kivitelben.

Három kisegér

A lakásajtó kilincsén egy kis szatyorban találtunk három kisegeret, mellyel Boldizsár (a Kamillával egykorú alsó szomszéd) köszöntötte a ház új lakóját. Édesek! És tök jól gurulnak.
A leosztás mindjárt megkezdődött: kék egér Bálintté, a rózsaszín Kamilláé, a zöld Balázsé. A fogkefék - és minden amiből több kell - színkódolása már úgyis ezt követi. Bár Balázs eddig még hanyagolta a fogmosást...

Doboz a fejen

Gondoltam a "régi gyerekekről" is hírt kellene adni. Főleg most, hogy lassan már kerek két hete, hogy felütötte a fejét a betegség nálunk, s bár határozottan javulunk, a gyerekek még jövő héten is teljes létszámban itthon szerepelnek, azaz Bálint még nem mehet oviba. Pedig már nagyon eleven, nem könnyű lekötni. Kivinni nem tudom, mert én nemrég kezdtem meg az antiobio kúrámat (elég csúnya tüdőhangokat hallott a háziorvos) és Balázs se mehet még ki. Kamcsi most kezd feltámadni poraiból, miután 5 napon keresztül sírt, aludt és nem evett. Az alapbaján túl tele volt szegénynek a szája hólyagokkal, ami borzasztóan fájt neki.

Holnaptól Tóni dolgozik, Mami Sopronban kúrálja magát (hiszen ő se maradhatott ki a fertőzésből). Bár Nagymama és Julcsi is be lesz vonva napi pár órában, felkészültem a túlélésre. :-)

Mondjuk pl. a mesenézéssel Bálintot sokáig le lehet kötni, de mégse ülhet egész nap a TV előtt. A reggeli mesenézős program így is elmaradthatatlan. Az érdekesebb darabokat teljes koncentrációban nézi és fennhangon nevet az aktuális kedvenceken.
A legnagyobb kedvenceket aztán napközben el is játssza. Hónapok óta megy pl. a lovagbácsis szerepjáték. Melyben sisakot és kardot ragad a lovag (=Bálint), hogy megküzdjön a hétfejű sárkánnyal (=Apa), aki elrabolta királykisasszonyt (=Kamilla). Amikor a lovag bácsi leküzdötte a sárkányt, megkapja a királykisasszonyt. Ekkor Tóni sárkányból átváltozik pap bácsivá és összeesketi Bálintot és Kamillát.

Bálint fején a doboz az utóbbi napokban azonban új értelmet nyert. Mióta karácsonyra kapott egy "Tűzoltó Sam" című meseDVD-t, azóta naponta számtalan tűzeset keletkezik és menni kell oltani, természetesen tűzoltó sisakban.
Kamilla nem teljesen van képben, miért is rohangál Bálint álló nap dobozzal a fején, de minap ő is kerített magának egyet és fejébe húzta. Pechére ennek a doboznak nem átlátszó az eleje.

9 napos státusz

Balázs 9 naposan:
- elérte születési súlyát,
- elhagyta a köldökcsonkját,
- napi 6 evéssel megelégszik, igaz egy alkalommal akár 100 gramm is eltűnik,
- éjszakát így egy keléssel teljesíti
- és kényeztet minket az eszem-alszom üzemmóddal nappal is.
Sírás akkor van, ha hideg éri. A popsitörlő kendő érintése és a fürdetés mindig kicsapja a biztosítékot, s egész testében remegve azonnal meg akar fagyni a fiatalember.

Az első napok itthon

December 31-én búcsút intettünk a kórháznak. Apropó kórház. Az elmúlt 3,5 évben – mióta törzsvendégek vagyunk az ÁEK-ban :-) - egyre romlik a szolgáltatási szint. Anno Bálintnál nem szerették ha valaki saját ruhát adott a gyerekre a kórházban, mert csak elkeveredett, pelus pedig csak akkor kellett, ha az anyuka maga rakta tisztába a babát. Most szívesen vették, ha valaki vitt ruhát, pelust és popsitörlőt pedig mindig a gyerekhez kellett mellékelni, ha elvitték fürdetni vagy vizsgálatra...
Balázs – mivel anyukája felkészületlen volt - végig kórházi szerkóban feszített. Szó szerint feszített, mert babóka szép hosszú legény és teljesen végigéri az 56-os kollekció darabjait. Sőt Bálintról van olyan ruha, ami egyáltalán nem jó rá.

Szóval az év utolsó napján délben jött értünk Apuka. A gyerekek (mármint a régiek :-) ) itthon vártak minket irtó ramaty állapotban. Még a kórházban voltunk, amikor a doki megállapította, hogy mindkettőnek mandulagyulladása van, abból a nagyon fertőző fajtából. Na ez utóbbit én is megtapasztalhattam, mert a szülés utáni napon elkezdtem köhögni, ami friss gátsebbel külön felemelő élmény.

Tegnap újra kihívtuk a gyerekdokit. Kezdem a jó hírrel. Balázzsal nagyon elégedett volt. „Bivalyerős”. Reméljük olyannyira, hogy a betegséget se kapja el. Bálintnál gennyes középfülgyulladás, hörghurut, Kamillánál kezdődő tüdőgyulladás lett a diagnózis. Na és hát a logikus javaslat: kicsit elkülöníteni a nagyoktól. Mindezt úgy, hogy ne érezzék magukat kirekesztve. Ez valami olyan feladatnak tűnik most, mint hogy „lépjél hátra úgy, hogy közben előre haladsz”.

Na de visszatérve a hazaérkezéshez. Mindketten intenzíven érdeklődtek az új jövevény iránt. Bálint irtó cuki volt, mindjárt megajándékozta Balázst egy banánnal (mert éppen arról volt szó, hogy ki mit eszik ebédre). Azóta is sokat kéri, hogy hadd simogassa meg, és tényleg nagyon finoman simogatja. Kamcsi ilyen bánásmódot nem kapott tőle. Balázs hozott Bálintnak egy autót. Következő percben Bálint megjelent egy dobozzal: „Ez az én ajándékom kisBalázsnak.” Irtó édes volt.

Kamilla reakciója kevésbé volt pozitív. Amikor a délutáni alvásból felébredve látta, hogy a baba még mindig itt van és Apa kezéből figyelget, Kamilla állt csak szomorúan a szőnyeg közepén és néma csendben elkezdtek folyni a könnyei. A betegsége miatt azonban nehéz megítélni, mi miatt van, de biztos hogy megérintette a dolog. Ugyanakkor mindig keresi a babát, kérdezi hogy hol van és megy simogatni ő is.

Születésem története...

26-án este Bálint belázasodott. Ez biztosabb jele a közelgő szülésnek, mint a jóslófájások, hiszen akkor is lebetegedtünk, amikor Kamilla született. Most se lehetett ez másként. A 27-e reggeli CTG azonban semmit nem mutatott, sőt a doki megállapította hogy a méhszáj bár puha, de zárt. Ez főleg annak tükrében volt érdekes, hogy előző héten már „gyenge egy ujjnyi” volt a státusz. Ezután a nap teljes nyugiban telt, a hasam is kevesebbet keményedett az átlagosnál, ezért másnapra komolyabb programot terveztem. Gondoltam elmegyek szóbelizni – a januári időpontom helyett – Üzleti közgazdaságtanból, aztán szőnyeget kellene vágatni a gyerekek kuckójába, mert mindig a hideg parkettán ücsörgünk odabent stb.

Azonban 28-án hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy fáj a hasam. Egy órás várakozás után megállapítottam, hogy ez most valszeg nem fog elmúlni, ebből alvás már nem lesz. Tóninak mondtam, menjen át Kamillához aludni a gyerekszobába, én majd addig kezelem Bálintot, aki ott hánykolódott mellettünk tűzforrón és iszonyúan köhögve. Adtam Bálintnak lázcsillapítót, majd reggel 6-ig elbeszélgettünk arról, hogy ő bizony milyen rosszul van, mikor lesz már reggel és mikor ihat végre tápit (a tejet továbbra se issza meg).

6-kor aztán bealudt, én pedig felkeltem, mert már nagyon kényelmetlen volt feküdni. Ettem egy kicsit (gondoltam később már úgy sem tudok), sétálgattam a lakásban. Kamcsi 8-kor felkelt, őt Mami gondjaira bíztam, mert ekkor már 7-8 perceknél jártunk, s bementem Kamilla ágyába ücsörögni. A fiúk még aludtak. Aztán 10-kor szóltam Tóninak, hogy ideje felkelni, változott a mai program. A kocsi órája 10.51-et mutatott induláskor. 12.40-kor született Balázs.

A kórházi forgatókönyv kísértetiesen hasonlít a 2. szüléshez. Odaérve ráraktak a CTG-re, ami ezúttal se jelzett különösebben semmit. De mivel bő 2 ujjnyi méhszájnál jártunk, behívták a dokimat. Szerencsére pont az a szülésznő volt ügyeletben, akinél anno Bálint is született és akihez az utolsó hónapban most is bejártam a kórházba. Az ÁEK-ban ugyanis továbbra sincs szülésznő választás.

Röviddel 12 előtt bementünk az egyes szülőszobába, ahol Kamcsi is született. Megjött a doki, burkot repesztett, ami ezúttal nem ment túl könnyen, nem akart az még megrepedni. Utána aztán felgyorsultak az események. Olyannyira, hogy a kezembe a kanült (amin az infúzió folyik, ha valami miatt kell) a tolófájások alatt tették be, ami hálás dolog („lazítsa el a kezét, így nem tudom betenni”).

A megelőző másfél hét sok jósló fájása és a nem alvás miatt azonban úgy éreztem, mire oda kerültem elfáradtam, elfáradt a méhizomzat is. Így például babóka már szinte kibújt, amikor egyszercsak egy időre leálltak az események. Aztán persze a következő fájásra megszületett kisfiúnk… De hiszen ez a baba szőke! Szőke haj, szőke szempillák és szőke szemöldök...

A szülés utáni plasztika ezúttal kevésbé volt sokkoló, főleg mivel ezúttal sikerült rendesen beadni a helyi érzéstelenítőt. Cserébe kaptam egy jó kis oxitocin infúziót, mondván harmadik szülés után a méh már "néha elfelejt dolgozni", segítsünk hát összehúzódni neki. Szuper. Így várakoztunk a szülőszobán egy ideig, aztán másfél óra múlva mondtam Tóninak, kerítse elő Irént, szedje ki ezeket a csövet belőlem, mert én most felkelek. Szülés alatt végig iszonyú szomjas voltam, rengeteget ittam, ki kellett hát menni...

Babóka a szülőszobán még nem kapott rá a szopizás ízére, de aztán belejöttünk. 2,5 nap után enni is volt mit. A kórházi napok most egy fokkal „kellemesebben” teltek. Talán mert fáradtabb voltam, nem volt annyira sürgős mehetnékem. Első éjszaka nem volt velem Balázs, utána a szokásos bevásárlókocsiban tengette napjait mellettem.

Azt hiszem nagyon jó döntés volt Balázs (aki inkább olyan Jácintosan néz ki szerintem :-) ) részéről, hogy inkább a két ünnep közti időpontot választotta. Márcsak a későbbi születésnapi ünneplések szempontjából is nézve a dolgot. Maximum Kamcsika neheztelhet majd rá egy kicsit, amiért pont az ő névnapjára esett a választása...