Az első napok itthon

December 31-én búcsút intettünk a kórháznak. Apropó kórház. Az elmúlt 3,5 évben – mióta törzsvendégek vagyunk az ÁEK-ban :-) - egyre romlik a szolgáltatási szint. Anno Bálintnál nem szerették ha valaki saját ruhát adott a gyerekre a kórházban, mert csak elkeveredett, pelus pedig csak akkor kellett, ha az anyuka maga rakta tisztába a babát. Most szívesen vették, ha valaki vitt ruhát, pelust és popsitörlőt pedig mindig a gyerekhez kellett mellékelni, ha elvitték fürdetni vagy vizsgálatra...
Balázs – mivel anyukája felkészületlen volt - végig kórházi szerkóban feszített. Szó szerint feszített, mert babóka szép hosszú legény és teljesen végigéri az 56-os kollekció darabjait. Sőt Bálintról van olyan ruha, ami egyáltalán nem jó rá.

Szóval az év utolsó napján délben jött értünk Apuka. A gyerekek (mármint a régiek :-) ) itthon vártak minket irtó ramaty állapotban. Még a kórházban voltunk, amikor a doki megállapította, hogy mindkettőnek mandulagyulladása van, abból a nagyon fertőző fajtából. Na ez utóbbit én is megtapasztalhattam, mert a szülés utáni napon elkezdtem köhögni, ami friss gátsebbel külön felemelő élmény.

Tegnap újra kihívtuk a gyerekdokit. Kezdem a jó hírrel. Balázzsal nagyon elégedett volt. „Bivalyerős”. Reméljük olyannyira, hogy a betegséget se kapja el. Bálintnál gennyes középfülgyulladás, hörghurut, Kamillánál kezdődő tüdőgyulladás lett a diagnózis. Na és hát a logikus javaslat: kicsit elkülöníteni a nagyoktól. Mindezt úgy, hogy ne érezzék magukat kirekesztve. Ez valami olyan feladatnak tűnik most, mint hogy „lépjél hátra úgy, hogy közben előre haladsz”.

Na de visszatérve a hazaérkezéshez. Mindketten intenzíven érdeklődtek az új jövevény iránt. Bálint irtó cuki volt, mindjárt megajándékozta Balázst egy banánnal (mert éppen arról volt szó, hogy ki mit eszik ebédre). Azóta is sokat kéri, hogy hadd simogassa meg, és tényleg nagyon finoman simogatja. Kamcsi ilyen bánásmódot nem kapott tőle. Balázs hozott Bálintnak egy autót. Következő percben Bálint megjelent egy dobozzal: „Ez az én ajándékom kisBalázsnak.” Irtó édes volt.

Kamilla reakciója kevésbé volt pozitív. Amikor a délutáni alvásból felébredve látta, hogy a baba még mindig itt van és Apa kezéből figyelget, Kamilla állt csak szomorúan a szőnyeg közepén és néma csendben elkezdtek folyni a könnyei. A betegsége miatt azonban nehéz megítélni, mi miatt van, de biztos hogy megérintette a dolog. Ugyanakkor mindig keresi a babát, kérdezi hogy hol van és megy simogatni ő is.