Balázs 22 hónapos

Azaz 2 hónap múlva 2 éves. 

A homlokán a seb szerintem maradós. Persze azóta gyűjtjük az újabb szépségfoltokat. A képen nemcsak a gyűrődés miatt akkora az alsó ajka, hanem az bizony egy újabb baleset következménye. Minap épp indulóban voltam Balázsért, amikor hívnak a bölcsiből, hogy Balázs elesett, átharapta a száját és - már megint - ömlik belőle a vér. Ezúttal is rejtély, hogy mi és hogy történt. Több helyen mély lyukak voltak a száján, de szájat nem varrnak / ragasztanak, ezért nem is vittem be sehova. Itt már egész szép...

Balázs irtó nehéz, s mindig cipeltetni szeretné magát. Mivel azonban nem bírta a strapát a vállam (konkrétan begyulladt vagy ilyesmi), Bali az elmúlt hetekben gyaloglásra lett fogva. Kis trenírozás után most már magától feljön a második emeletre. Ha meg épp nem akar, akkor hát lent marad. Aztán Bálint visszamegy érte és előbb-utóbb felérnek együtt.

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy folyamatosan beszél, de a fontosabb témakörökben már lehet vele eszmét cserélni.

Én: - Balázs, kérsz kakaós palacsintát?

B.: - Nem. Nutellás.

Én: - Balázs, gyere elpakoljuk az autókat!

B.: - Nem akarok.

Beszédfejlődésére Kamilla van a legnagyobb hatással. Eddig ha valaki vagy valami nem tetszett neki, akkor Kamillát utánozva a "kaka, kaka" felkiáltásokkal adta ezt tudtunkra. Majd Kami egy következő szintre lépett. Konkrétan a béna és hülye az új szitokszó, s Bali ezt azonnal átvette.

Körülmények: Autóban utazunk mindnyájan. Balázs épp hisztizik.

Én:- Balázs, elfogyott az innivaló. 

Balázs: - Nem. Anya hülye. (kis szünet) Apa is.
Na erre mi a jó válasz?

Kami fodrásznál

Kaminak nagyon megnőtt a haja, de fésülni továbbra se nagyon engedi. Mivel kicsit göndör, annyira talán nem volt feltűnő, hogy hetente csak 2x fésülködtünk. De mondtam neki, hogy ha ez így megy tovább, akkor hajvágás lesz. Nem nagyon tiltakozott, megbeszéltük hát, hogy elől nem, csak hátul vágatjuk le. Frufru igazításon már voltunk, de ilyen "komoly" beavatkozáson még nem.
Hajmosással kezdtünk (4 párnával alápolcolva, hogy felérjen ameddig kell), majd Kami helyet foglalt a 70-es, 80-as évekből származó gyerekhajvágószékben.  

Végig apatikus arccal, néma csendben bambult előre. Így legalább nem volt nehéz dolga a fodrásznőnek.

Beszárítva ilyen a nagylányos frizura.

Kami nem különösebben reklamált a rövid(ebb) haj miatt. Csak egyszer halkan megjegyezte: azt beszéltük meg, hogy a ruhámig fog leérni a hajam. Na ja. De hát így sikerült. És úgyis megnő...

Soproni erdőben

Ha Sopronban vagyunk, mindig kimegyünk a gyerekekkel az erdőbe. Lássanak már rendes erdőt is...

Beérve a fák közé, mindegyik gyereknél kiváltódnak valami reflexféle. Kaminak szinte azonnal pisilnie kell. Aztán pár száz méter múlva megint. 15 fokban ez még oké, de télen már neccesebb lesz. A fiúk pedig, elsősorban Bálint mániákus botgyűjtésbe kezd. Ha már nem fér el az ő kezében, akkor egy adagot átad nekem, hogy én cipeljem. Letenni szigorúan tilos. A szembejövők mind tábortűz rakást emlegetnek a sok fa láttán, de Bálint felháborodva igazítja őket helyre: ezek az ő bicskái, nem fogja elégetni őket!

Bali is egyre kitartóbban jön, egy-másfél órát már tudunk közösen sétálni. Főleg akkor, ha nem viszünk babakocsit. Mert ha van babakocsi, akkor hirtelen mindenki nagyon fáradt lesz és be akar(na) ülni.

Hisztikirálynő

Ilyen is van ám. Néha. Gyakran. Néha.

Kiváltó ok: A műanyagmotor eldől, ha ráakasztanak a kormányára egy krétákkal teli vödröt.

Újraéledt babaágy

Az aktuálisan legkisebb gyerekünk Sopronban Maminál eddig egy 60x120-as ikeás ágyacskában volt elhelyezve. Ez azonban kezdett szűkös lenni Balázsnak. Miután Bali itthoni 70x140-es rácsos ágyát  forgalmon kívül helyeztük, most lehoztuk ezt Sopronba, gondoltuk jó lesz itt neki. Tóni azonban közölte, hogy ő rácsos ágyat már nem szerel (végülis otthon sem abban alszik már Balázs). Így aztán rácsok nélkül vettük használatba. Nagyon szép kis formás gyerekágy lett belőle. Ilyen összeállításban még nem is láttam, hiszen az elmúlt öt évben végig ráccsal funkcionált.

Bálintnak is nagyon megtetszett a régi-új ágy, ezért első este kikönyörögte, hogy ő aludhasson benne. Nem volt jó ötlet. Bálint a nagy forgolódások közepette mindig beütötte magát az ágy valamelyik szélébe, s álmában jó hangosan szitkozódni kezdett, nagyjából fél óránként. Éjjel kettőkor kitettük a kanapéra aludni. Másnap pedig visszaállítottuk a régi alvásrendet.

A tanulság pedig az volt, hogy ahogy nem elég 60x120 cm egy nagy növésű 22 hónaposnak, úgy nem elég 70x140 cm egy nagy növésű 5 évesnek.

A szokásos reggeli mesenézés

A reggeli mesenézés még abból tavaszi-nyári az időszakból ered, amikor Bálint a nappal együtt felkelt, azaz 5.00 óra körül. Azóta is a dívik a reggeli mesenézés, főleg ha koránkelés van. Vannak olyan mesék amik mindhármukat lekötik, van amit csak Bálint néz. Érdekes nézni az arcukat a mese alatt, mennyire együttélnek a történettel. Az "arcképük" alapján az Oroszlánkirály a győztes mese. Pedig abban is van harc jócskán, hiszen csatáznak egymással az oroszlánok. De mégis olyan angyali mosollyal nézik végig az Oroszlánkirályt, hogy kész öröm rájuk nézni. 

A reggeli mese azonban mostanában sokszor elmaradt. Az utóbbi hetekben többször én keltettem a nagyokat, hogy el tudjunk indulni időben az óvodába. Az óvodába indulás különben sem egy egyszerű eset. De nemcsak az oviba indulás nehéz, hanem általában az elindulás. Bálint gyakorlatilag minden alkalommal közli: nem hagytok engem nyugodtan játszani! :-)

Szombat délután alszanak

... a nyuszik a nappaliban.

Kamcsi erősen vonzódik a rongyikákhoz. Nem alszik velük, hanem játszik. Takargatja velük a babáit, összehajtogatja őket, majd pakolja ide, meg oda. Minél több rongyika van, annál jobb. Régebben e célból naponta rájárt a konyharuhákra, az egész lakás tele volt elhurcolt törölgetőrongyokkal. Ezt megelégelve Mami varratott Kaminak rengeteg babatakarót, babapárnát és babaruhát, még tavaly karácsonyra. A babák öltöztetése helyett még csak a vetkőztetésnél tart Kamcsi, ezért a ruhácskákat még annyira nem használjuk ki, de a babatakarók és babapárnák napi használatban vannak azóta is.
Az idei karácsonyi projekt: babaház bababútorokkal a leánynak. Eddig bárhol találkoztunk babaházzal, a fiúk is remekül eljátszottak vele, úgyhogy valami jó nagy méretű kellene, hogy hárman is oda lehessen elé ülni. Akinek van ötlete a beszerzési forrásra, ne habozzon megosztani velem...!  

Bálint színez

Egészen a közelmúltig Bálintot nem nagyon tudtuk rávenni, hogy fél percnél hosszabb ideig üljön az asztalnál, s rajzoljon, színezzen. A szabad rajzolás még most sem a kedvence, de az utóbbi napokban hirtelen megszállta valami színezési ihlet. Magától kéri a kalózos kifestőfüzetet és hosszú időn keresztül (a rekord kb. egy óra) egyre ügyesebben és egyre több színt használva színez. Régen csak egy szín létezett nála: a fekete. A ceruzafogási technika azért még nem mindig tökéletes.

Minap aztán olyant is csinált, amit előtte sose. Egyik délután hirtelen elém állt és elszavalt egy két versszakos versikét, amit az oviban tanult. Az első két ovis évben ilyen nem fordult elő. 

Bálint egyébként zökkenőmentesen vette a csoportváltást, azaz hogy újra középsős lett. Biztos nagy szerepe van benne annak is, hogy voltak ismerősei, barátai előtte is a Kék csoportban. De már vannak újak is. Sőt! Minap felsorolt három új lány(!)nevet is, akiket majd megszeretne hívni a szülinapjára.
Az új csoport óvónénijei nagyon helyesek, s igazából sokkal jobbak, mint az előzőek. S csak most látom, hogy ez mennyit számít. Az előző két évben egyik óvónénit se zavarta (meg se említették nekem), hogy Bálint nem beszél az oviban. Pontosabban: a felnőttekkel nem beszél, csak a barátokkal bandázik. A vezetőnőtől tudtam, hogy ez így van. De az új óvónénik maguktól jelezték két hét után, s megpróbáltak ellene tenni is. S szerencsére ők se teljesen osztják ezt a nagy önkéntességet sem, azaz ígéretük szerint majd jobban odafigyelnek, hogy Bálint valóban részt vegyen a fejlesztő tevékenységekben. Hiszen az iskolában sem lesz szabadon választható, hogy "o" betűket rajzol, vagy inkább autókat tologat a szőnyegen.
Voltam fogadóórán is az új óvónőknél, s az alábbi jellemzést adták Bálintról. Próbálom szó szerint idézni a meglepő tartalom miatt: "Bálint egy végtelen csendes, jóindulatú kisfiú. Gyönyörűen öltözik egyedül, szépen játszik és játékok elpakolásában nagyon kiveszi a részét."  Nos, azért jobb ez így, mintha fordítva lenne. Hiszen itthon nagyon hangos, sokat beszél, én öltöztetem és hosszas rábeszélés után duzzogva talán bedobálja a dobozba a játékokat.
A másik vicces momentum, hogy a csoportvezető óvónéni külön megjegyezte, hogy Bálintnak milyen jó fizikai adottságai vannak. S hogy ő ennek örül, mert bekerülve a csoportba Bálint megváltoztatta az addig fennálló erőviszonyokat...:-)
Összességében minden szempontból nagyon jól jártunk a csoportváltással. Kaptunk két jó óvónénit, Bálint nyert új barátokat és plusz egy évet. A vezetőnő ugyanis azzal jött oda hozzám a minap, hogy megkapta az ukászt a központból: minden nagycsoportost iskolába kell küldeni. Kell a férőhely a három éveseknek az új rendelet miatt...

Őszi kert kincsei

Mandula, szőlő és körteevés a nagypapáék kertjében

Vacsoravendégek

A délutáni közös játszások közös vacsorázásba szoktak torkollni. Itt épp urak,

 itt pedig a szomszéd hölgyek a vacsoravendégek.

S ahogy halad előre az idő, egyre több étel fogy. Mostanában egyre többször veszem észre, hogy a korábban 2 vacsorára elegendő adag most egy este alatt elfogy. Persze csak akkor, ha a gyerekek által kedvelt étel van. Bálint néha már annyit megeszik, mint én. Még pár év és üzemi konyhát kell itthon nyitni, hogy a gyerekeket etetni tudjuk...

Kamilla, a kiscsoportos ovis

Kami mostanában sokszor kijavít: ne szólítsam őt pl. Kamcsának, mert ő Kamilla. Hát legyen. Szóval Kamilla már egy bő hónapja ovis. Az első hét nehézkesen, szomorkásan telt, vágyakozott vissza a bölcsibe. Holott az utolsó bölcsis héten már mindig oviba akart menni. Aztán 1 hét ovi után 2 hét itthonlét következett köhögés miatt. Az itthon töltött időt Kamilla annyira megunta a 2. hét végére, hogy közölte, ő most már oviba akar menni. Visszatérve az oviba reggelente azért még sokszor húzódzkodott, de igazából jól teltek a napjai. Csak hát a délutáni alvás alatti bepisiléssel vannak gondok: első héten 5 napból 4x, második héten 3x vittük haza a teljes ágyneműjét kimosni. Harmadik hétre már csak egy nedves bugyi jutott. Bizakodunk. 

 

Minap mentem a gyerekekért az oviba, lent voltak a kertben. S látom ám, hogy Kamilla lányunk, aki pár hete még Jakabért epedezett a bölcsiben, most Barnussal sétálgat kézenfogva. Kamilla rendszeresen megölelgeti és puszilgatja is Barnit, aki ezt nyugalommal tűri. Itt éppen síelni mennek:

Barni Olivérnek, Bálint barátjának az öccse, így mindenkinek jut partner (szegény Bali kivételével) a közös játszóterezések és közös otthoni játszások alkalmával:

Hárman egy szobában

Miután megérkezett a harmadik fekhely a gyerekszobába, Balázs átköltözött a nagyokhoz. Tóni és Bálint nagy lelkesedéssel szerelte szét Balázs rácsos ágyát.

.

Így bő 20 hónap után ismét felszabadult a hálószobánk. Rácsodálkoztunk, hogy milyen nagy így a szoba. Felhúztuk a régóta fel nem húzott redőnyöket, kinyitottuk a régóta ki nem nyitott erkélyajtót, s megállapítottuk, hogy milyen sokat nőtt a fenyőfa, már belógnak az ágai. Balázs ágya ugyanis jobb híján a hálószoba erkélyajtaja előtt volt eddig elhelyezve.

Az új felállás pedig a következő. Bálintté az emelet. Balázs alszik alul. Kami pedig maradt a helyén. Mikor terveztem az emeletes ágyat, s nézegettem a képeket, Bálintnak borzasztóan megtetszett egy hajó formájú ágy. Bár ez a vágya nem teljesült, de egy levehető kormánnyal és zászlóval igyekeztem kárpótolni. Kapott odafentre egy éjjeli lámpát is. Már többször rajtakaptuk a fiatalurat, hogy este alvás helyett "olvasgatja" a legókatalógust a lámpafénynél.

Asztalosunk átalakítási ötletével a kuckót is sikerült megőrizni. (Eddig ugyanis a kuckó "tetőszerkezete" az alsó ágy végoszlopán állt, ami most az emeletes ágyat tartja.)

Az íróasztalt kipateroltuk, helyére a gyerekasztal került, így minden gyereket és szinte minden  gyerekholmit sikerült egy szobában elhelyezni.

Az összeköltöztetéssel kapcsolatban eddig pozitívak a tapasztalatok. Egyszerre fürdenek és fekszenek. Az esti mesét mindenki a saját ágyán végighallgatja. Utána Tóni még bent marad, s akkor jön ki, ha legalább már Balázs elaludt. Reggel aztán aki elsőnek ébred, az átjön hozzánk. Ez Balázs szokott lenni, 5.40 és 6.20 közötti becsapódási idővel. Ilyenkor reménykedünk, hogy köztünk még visszaalszik több adag tej elfogyasztása után. Ha nem, akkor ő is beáll a reggeli mesenézők sorába. Kedvence a Bogyó és Babóca, már magának kapcsolja be.

Az utóbbi hetekben Kamillát is megszállta a jó szellem. Nyáron ugyanis hetekig, hónapokig a nappaliban aludt a kanapén. Az utóbbi időben saját ágyában alszik, de kétnaponta reklamál: ő is szeretne emeletes ágyat! Pedig hát az egyértelműen kiderült, hogy ő még kicsi hozzá.

Történt ugyanis, hogy egyik vasárnap délután letettük a két nagyot aludni a szobájába (ilyenkor Balázst a mi ágyunkba fektetjük le, mert délután ő hamarabb elpilled). Mivel nagy volt a csend, azt hittük, hogy bealudtak. Egyszer csak egy tompa puffanást hallunk a gyerekszoba felől. Megyek be, ekkor már sírás is hallatszik: Kamilla leesett az emeletes ágyról. De nem a létráról, hanem a 30 cm magas leesésgátlón átbucskázva landolt a földön! Felmászott Bálinthoz és az elmondások szerint "guggolt az ágyon aztán hopsz leesett". Két napig fájlalta a kezét, de szerencsére más baja nem lett. Mindenesetre új szabályok léptek életbe: emeletre felmászni csak Bálintnak szabad, ha mi nem vagyunk ott. Bálint feladata, hogy riasszon, ha illetéktelenek indulnak neki a létrának. Érdekes egyébként, hogy Balázst nem izgatja a dolog. Eleinte párszor nekiállt húzódzkodni, de aztán beletörődött abba, hogy ő lent marad. Egyelőre.

Ma esti vacsora

Tóniburger

Emésztési idő: 6 óra / adag.