Ha Sopronban vagyunk, mindig kimegyünk a gyerekekkel az erdőbe. Lássanak már rendes erdőt is...
Beérve a fák közé, mindegyik gyereknél kiváltódnak valami reflexféle. Kaminak szinte azonnal pisilnie kell. Aztán pár száz méter múlva megint. 15 fokban ez még oké, de télen már neccesebb lesz. A fiúk pedig, elsősorban Bálint mániákus botgyűjtésbe kezd. Ha már nem fér el az ő kezében, akkor egy adagot átad nekem, hogy én cipeljem. Letenni szigorúan tilos. A szembejövők mind tábortűz rakást emlegetnek a sok fa láttán, de Bálint felháborodva igazítja őket helyre: ezek az ő bicskái, nem fogja elégetni őket!
Bali is egyre kitartóbban jön, egy-másfél órát már tudunk közösen sétálni. Főleg akkor, ha nem viszünk babakocsit. Mert ha van babakocsi, akkor hirtelen mindenki nagyon fáradt lesz és be akar(na) ülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése