3 hetesen

Ma 3 hetes Bálint. 2,5 hét alatt, mióta itthon vagyunk, hízott 1 kg-ot. Tegnap ugyanis 3630 gramm volt. És 700 grammot evett, ami 7 dl tejet jelent. Ha ennek a térfogatát nézzük, már érthető mitől lett pocakos. :-) Ráadásul pár napja 6 helyett 7x eszik egy nap. Pedig a tendenciának pont fordítottnak kéne lennie, nem?

A 3. hét sok újdonsággal szolgált. A hét elején 2 délután kint aludt az erkélyen. Aztán a 3. nap megvolt az első séta is:

A kép csalóka, mivel a fenti módon - azaz Bálint a babakocsiban, lelkes szülők tolják - csak az út felét sikerült megtenni. A szűnni nem akaró sírás miatt az út számottevő részét Tóni ölében töltötte. Ez a 2. sétánál sem volt másképp.

A sírás dolog itthon is jól megy. Ha éppen nem éhes, nem feszül a hasa, de mégis dráma van, akkor a legváltozatosabb eszközöket szoktuk bevetni:

1. plüssállatka ami zenél ha meghúzzák a farkát. Erre elég jól figyel, hallgatja.
2. furulya. Apa furulyázik. Ez is jó, de fárasztó (nem a bébinek).
3. zenélő-forgó akármi. Ezt tegnap szereztük be. Annak ellenére hogy kb 20 cm-re van tőle, ma sikerült észrevennie, kb 2 percre
4. játszószőnyeg feje felett logó lényekkel. Ehhez még kiskorú. Pár hét múlva újra próbálkozunk.
5. ölben hordozás.

Sajnos hosszabb távon csak az 5. pontban megnevezett eszköz hatásos. Az is legjobban Tóninál. Már többször megfigyeltem, hogy ha az én ölemben van, akkor előbb utóbb kaját kér. Még akkor is, ha fél órája evett utoljára.

Holnaptól kettesben leszek itthon a bébivel. Anya hazautazott, Tóni megy dolgozni. Hát kíváncsi leszek. Igazából nem a napközbennel van a baj (most is már 4 órája alszik), hanem a hajnali szopizás utáni nyűgös órákkal, amikor is eddig Tóni volt szolgálatban. Én aludtam. :-)

Lassan belejövünk

Tényleg létezik babaillat! Már a kórházban is elvarázsolt, olyan édes kis illata van Bálintnak. És selymes a bőre. Bőre alatt most a husi is növekszik már, sőt egyenes tokás már a fiú.

Van egy mérlegünk és egy kis füzet. Ebbe írjuk fel, mikor mennyit evett. Két hetesen, pontosabban 15 naposan mértük: 3350 gramm volt. Talán 3 hetes korára elérjük a 3,5 kg-ot. Súlya alapján most napi bő 500-ra lenne szüksége, de inkább 600 körül eszik, ebből kb. 500 tejci, 50-100 gramm tápit kap, de talán enélkül is meglenne.

A 2. hét elteltével lassan kialakult egyfajta napirend. Ami azért persze minden nap egy kicsit másképp zajlik. Délelőtt és kora délután általában jó fiú, eszik és alszik, sokat tud szopizni is. Késő délután kezdődik a nyűgösség, sokszor olyankor az esti fürdetésig nem is alszik, legalábbis nem egyedül az ágyában, hanem pl. a nagypapa / nagymama karjaiban, mint ahogy tette már több estén keresztül. Köszönet érte. :-)

Aztán jön a fürdetés, amit keserves sírás kísér. A vízben már nem is annyira sír (miután most már melegebb fürdővizet kap, az elején valszeg túl hűvös volt neki), inkább a vetkőztetés, olajozás az amit nem szeret. Érdemes nézni a kezeket:

Fürdés után kaja, alvás. Ekkor (kb 10 óra) én is lefekszem vele, mert 1-2 illetve 5-6 óra körül újra eszik. Sajnos azonban az éjjeli etetések után nagyon nyűgös, nem akar elaludni. Ilyenkor szerencsére apuka is beveti magát, én visszafekszem. De ennek köszönhetően sokszor mindketten éjszakázunk. Pedig az első napokban nem volt ez így, valamiért most mintha nem mindig tudná, hogy éjszaka van.
Egyébként Bálint mászik. Nem tudjuk pontosan hogy, de percek alatt kiságy sarkaiba tornássza magát, a feje alá tett pelust letarolva, valahogy így:A védőnő szerint ez azért van, mert az anyaméh után most túl tágasnak találja a kiságyat és ezért bevackolja magát. Hát ha ezt tudom, nem költünk 70x140-es ágyra, elég lett volna a 60x120-as is. :-)

Augusztus 10 - Egy hetesek vagyunk

Augusztus 10-én vasárnap volt Bálint egy hetes. E jeles alkalomból apukája hozott egy kis tortát, amit az ünnepelt mély alvása alatt a szülök és a nagymama elfogyasztott az egészségére.

Két hetes torta már nem volt, de egy hónapos lesz...

Az első napok itthon: hízunk

Bálint 3040 grammal született augusztus 3-án. 6-án este itthon megmértük: 2690 gramm. Ez több mint 10%, ami elvileg még elfogadható lett volna. Meg is látszott szegénykémen: a babákra jellemző hurkácskák helyett neki csontos volt a feneke és lötyögött már a lábán a bőr. Másnap délelőtt jött a gyerekdoki és ő is kiadta a parancsot: etetni és hízlalni. Rövid szopi után pótlást kell adni. A szopi azért kell, hogy rövid ideig tartson, mert abban annyira kifárad, hogy bealszik, holott nem evett eleget.

Az első héten nagyon jól teljesítettük a fenti utasítást: 430 grammot hízott. Utána kedden, augusztus 12-én este ugyanis 3120 grammot mértünk. Ezzel a születési súlyt meg is ütöttük. Doki bácsi meg is dícsért minket, de továbbra is hangsúlyozta elveit - ami minden egyes ponton ellent mond a Kismama újságban és egyéb ma divatos fórumokon hangoztatott elveknek. A doki szerint ugyanis:

• hason fektessük Bálintot (szerinte ugyanis mindig balra hatja a fejét és ez háton fekvésnél gond, mert deformálódhat a koponya, mert hátul még nem olyan szilárd; s egyébként is az emlősök csecsemői hason fekszenek, a csecsemőhalál - hason fekvés összefüggés pedig hülyeség)
• külön szobába altassuk (most együtt alszunk), de legkésőbb az 1. hónap végén tegyük át
• ne igény szerint szoptassam, hanem 3 óránként, de akkor ne csak 40-50 grammokat egyen, hanem lakjon jól.
• rövid ideig szoptassam és megadott idő alatt nem szopizik eleget, adjunk neki pótlást (lefejt anyatejet vagy ha nincs akkor tápszert), hogy megkapja a megfelelő mennyiségű kaját és hízzon.

Gyerekdokink egyébként a Kerekes családban másik 4 gyereket már istápol mindenki nagy megelégedésére. Végülis azt mondja, hogy másképp is lehet, de a gyereknek mindegy. Ha pedig neki mindegy akkor végülis tényleg jobb lehet a szülőbarát megoldás.

Jövünk haza!

A nem evés, a sárgaság miatt aggódtam, hogy nem engednek haza, de vélhetően helyhiánynak köszönhetően ez megoldódott. Augusztus 6-án szerdán délelőtt megkaptuk a zöld a jelzést: délután MEHETÜNK HAZA! Gyors telefon haza. Tóni nem volt épp a helyzet magaslatán, köszönhetően kedd esti tejfakasztó megapartinak, ahol a büszke papa saját bevallása szerint is nagyon elázott. Szóval erősen másnaposan próbálta fejébe vésni, mit is kell behozni a kórházba: ruhát a gyereknek (ez már össze volt készítve), ruhát nekem stb.

Szegény bébin lötyögtek a bekészített ruhácskák, de legnehezebb diónak mégis a sapka bizonyult. Két sapkát is vittünk, egyikről már a kórterembe beláttuk, hogy nem fog rajta maradni, a másikról is kiderült menet közben hogy nagyon gyorsan le tudja vakarni magáról, de legalábbis elérje, hogy a fülvédő része a szemét takarja el.

A hordózót alkalmatlannak nyilvánítottuk arra, hogy beletegyük Bálintot, ezért mózesbe hoztuk haza. Hazaérve nagy meglepi fogadott minket: a lakás fel volt díszítve és az asztal tele volt ajándékkal. Augusztus 6. nemcsak arról híres, hogy hazajöttünk, hanem aznap volt a 3. házassági évfordulónk. (Én anno egyébként aznapra számoltam ki a szülés időpontját, a védőnő által kalkulált augusztus 4 helyett.) E kettős alkalomból kaptam egy láncot három köves medállal, jelezve a családbővülést. :-) Pár napig lelkesen hordtam a csodaszép láncot, de miután megtudtam miből van, nem mertem hordani a "szürke hétköznapokon" és bekerült a páncélba. :-)

Tejfakasztó party

Miután a kihevertem a szülés fáradalmait és szorgosan látogattam Ágit és Bálintot a kórházba, hétfő délután tejfakasztó parti szervezésébe kezdtem kedd estére.
Nem bonyolítottam túl a dolgot, oda szerveztem, ahonnan gyakorlatilag szülni mentünk. VB megadta a számot, és az érintettek többsége telefonon már a szervezés kezdete előtt érdeklődött, hogy akkor mire is számítson.
A keddi napom elég zsúfolt lett, miután továbbra is látogattam a családot, de közben jártam a bevásárló központokat a megfelelő házassági évfordulós ajándék megtalálása és a családegyesítés megfelelő díszítésének beszerzése érdekében (kösz Edinának az Andrássy úti boltért), majd elmentem a gyerekdokihoz, aki felírta a megfelelő pakkot, ami egy újszülött ellátásához kell. (Mint kiderült a teljesen kezdő szülőknek nem kielégítő a pakk, mert pl. steril vatta, cumis üveg, olaj, gézlap meg ilyenek nincsenek benne, amiket aztán egyesével a következő napokban szereztünk be :-).
Mire hazaértem már jött is Kovács Laci, Vida Gabesszal és indultunk is a tett helyszínére, a jól ismert Pasaréti úti Sport kocsmába. Petangot persze gondosan előkészítettem, azt vittem magammal, most már harmadszor.
Szerencsére nagyon sokan eljöttek (voltunk szerintem 30-40-en), amire nagy szükség is volt, mivel Bálint babánk egyáltalán nem tudott szopizni se hétfőn, se kedden és csak fogyott szegénykém.
Én mindenkivel megittam a magamét, aminek eredményeként nem tudom, hogyan is lett vége a partinak, de az biztos, hogy jól sikerült, amit még a közeli bokrokkal is alaposan megbeszélgettem (itt valaki támogatott a tárgyalásokban, de nem tudom ki volt az).
Reggel Ági SMS-ére keltem (Pizsiben, fogmosva, ahogyan kell), miszerint jöhetnek haza (ez valamikor nagyon korán volt, mert a kórházban korábban kel a nap) így a küldetés teljesítésének kellemes tudatával (még kedden este jött a hír, hogy végre evett valamit a gyerek, de sajnos, azt már nem tudtam elolvasni kedden, így ezt is szerda reggel kaptam meg) tovább pihegtem. Később kiderült, hogy a Kovács, Vida páros szállítmányozott haza is, akinek ezúton is köszönet...
Később rájöttem, hogy nem vagyok azért olyan jól, ezért megnéztem alaposabban mi is van a WC-ben. Próbáltam hidratálni, de nem sok sikerrel így lassan felmerült bennem a gondolat, hogy nem fogom tudni hazaozni a családot délután. Pedig még rengeteg tennivaló volt előttem. Na ezek java része kimaradt, cserébe 11-körül bepróbáloztam egy felkeléssel, sétával egybekötve (patikába kellett mennem, Bálintnak valami kenceficéért).
Séta jót tett, lassan rendeződött a kép, így felnőttem a feladathoz, feldíszítettem a lakást és megindultam a kórházba.

Kórházi napok

Az ÁEK gyermekágyas osztálya nem egy wellness hotel, de nem is ezért van ott az ember lánya, fia. Bébik az első éjszakát bent töltik az újszülött osztályon (megfigyelik hogy mennyire jól tudtak alkalmazkodni a méhen kívüli élethez), egyébként pedig rooming-in van, azaz 24 órában kint vannak mamákkal . Napi 2x - orvosi vizsgálatra és fürödni - viszik el őket.

A 0. napunk elég nyugis és rövid volt, mert a baba csendes volt és egyébként is csak rövid ideig volt velem. A szülés után külön transzportíroztak minket át az új szobába, de a bébi útközben valahol lemaradt és csak 2 órával később kerültünk össze. Este pedig fürdés után - az említett első éjszakára - bent tartották az újszülött részlegen.

A pokoli zaj - a Dózsa György út forgalmának zaja eltörpült a csecsemősírás és az éjszakás nővérek által bömböltetett Juventus rádió mellett - ellenére én aludtam, mint a bunda. Nemcsoda, hiszen előtte röpke 40 órát voltam fent. Másnap, hétfőn hajnali 5.40-kor hozták a bébit egy Tesco-s bevásárlókocsihoz hasonlító szerkezetben.

A hétfő nyugisan indult. Lassan már le tudtam ülni is és farkas éhes voltam. Ettem egész nap. Bálint baba jó volt délelőtt, nézegetett kicsit, de főleg aludt. Délután aztán megváltozott a helyzet. Egész délután és este vigasztalhatatlanul sírt. Mint utólag - a súlyvesztésből következtetve - nagy okosan rájöttem, szegény gyerek iszonyú éhes volt. Mivel nem tudtam vele mit kezdeni és még mindig nagyon fáradt voltam, szégyen szemre úgy döntöttem, hogy jobb lesz neki éjszaka ismét a nővérek kezében, mint a béna anyukájával. Így este 10-től reggel fél hatig bent volt az újszülött osztályon, ahol kapott életmentő vizet, persze cukrosat. Kedden már sárga volt a drágám. De szerencsére minden délelőtt azt riportálta az újszülött gyógyász, hogy minden rendben a gyerekkel.

A csecsemős nővérektől többször kértem segítséget, és általában tényleg jöttek és segítettek. Így lassan megvolt az első önálló pelenka csere (magzatszurkos kakit baromi nehéz lesikálni a gyerek fenekéről), köldökcsonk ápolás és mellre tétel is. Ez utóbbi volt persze a legnehezebb.

A gyermekágyas szobák 3 személyesek, azaz 3 anyuka, 3 gyerek (kivéve persze ha valakinek ikrei vannak ... :-) ). A mellettem lévő ágyon egy Ági nevű lány volt a második babájával, aki Bálinthoz képest óriásbébinek tűnt a maga 4 kilójával. Szóval Ági az első perctől kezdve lelkesen próbálta szopiztatni a babáját. Az, hogy ő kitartóan próbálkozott, hangsúlyozta ennek fontosságát és közben ő is bénázott a 2.babájával is, azt erősítette bennem, hogy ez tényleg csak idő kérdése. És tényleg az volt.

Bari doki is nagyon lelkiismeretesen minden nap bejött hozzám. A hazajövetel előtt mondtam neki, hogy minden rendben van, kivéve hogy a jobb oldalam gémberedett (nem igazán zsibbadt, hanem mintha elaludtam volna). Na erre ő egy kicsit megijedt. Ezt abból gondolom, hogy egyébként elég laza, de most egyből utánajárt kivizsgálási lehetőségeknek és jobb híján írt beutalót a neurológiára és mondta, hogy még aznap menjek el. Ödémát emlegetett az EDA miatt.

A bébivel azonban nem akartunk elmenni a Honvéd Kórházba (oda szólt a beutaló), így őt hazahoztuk (erről még később részletesen). Na de a kórházi bepakolásba és hazajövetelbe én úgy elfáradtam, hogy aznap már nem bírtam menni sehova. Summa summarum végül nem mentem azóta se el neurológiára, csökkenő módon de azóta is érzem a jobb oldalam. A gyerekdokink is megerősítette: ödéma keletkezett a szúrás miatt és pár hét a felszívódási ideje. Remélem így lesz.