Múlt hét óta reggelente bölcsi előtt még elugrunk egyet wellnesselni a Gellért Spa-ba. Bálint hurutos köhögése ugyanis pár nappal az antibio elhagyása - de még inkább a közösségbe való visszatérés - után visszaköszönt, némi takonnyal kísérve. Nem vészes, de én hallom/látom. Kérdezem a bölcsiben, köhög e a gyerek. Nem, ő nem köhög - volt a válasz. Ebből a válaszból - és a szobából gyakran kiszűrődő hangok alapján - arra a következtetésre jutottam, hogy Bálint óránkénti egy-két köhögése valóban nem tűnik fel néhány másik kismanó kutyaugatása mellett.
Otthon maradni persze lehetne - ennyi erővel mondjuk egész évben -, de mi most inkább a sós gőzt választottuk. Némileg kellemetlenebb - de esetünkben talán hatásosabb - ebben csücsülni, mint a száraz levegős sóbarlangokban. Itt alig látunk, mert olyan füst van, mint egy jobb disco-ban. Belépés is csak ruhát védő manójelmezben.
Nem könnyű lekötni 20 percig a WC nagyságú kamrában a gyereket, főleg hogy csak egyedül vagyunk egy fülkében (más legalább nem köhög ránk) és semmit se látni a gőztől. Valami ilyesmi használati utasítást kellene kiírni a falra: klausztrofóbiások meneküljenek, hörghurutosak és náthásak befele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése