Mondják, minden terhesség más. Kérdeztem a szülésznőt, mik a közelgő szülés előjelei, mert most semmi olyat nem tapasztaltam, mint Bálintnál (cserébe mást igen). Azt mondja, minden "készülődés" más. És minden vajúdás, szülés és szülés utáni esemény stb. más. Hát szerintem is más volt. Valami jobb, valami rosszabb.
Szülésznő beharangozta, hogy ez minden valószínűség szerint rövidebb, de emiatt intenzívebb lesz. Intenzívebb??? Jesszus. És tényleg igaza lett. Persze a rövidség mindenképpen pozitívum, de vannak hátulütői is. Legalábbis nálam. Úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve, hogy ez a gyerek kipottyanjon (mivel Bálint jó sokáig váratott magára, így nála nagyon fel- illetve el voltunk készülve már a végén). Utólag meg is jegyezte Rozi: ilyen zárt lábakkal ő még nemigen vezetett szülést. És még utána is olyan furcsa volt, hogy ott van Kamilla. Kellett egy nap mire megszoktam a gondolatot.
Szuper, hogy nem kaptam semmi gyorsítót, fájdalomcsillapítót meg ilyeneket, cserébe a szülés utáni ellátás némileg kellemetlenebb élményeket tartogatott, mint epidurál mellett. Egyszer emlékszem egyik kezemmel megfogtam a doki, másik kezemmel a szülésznő kezét, hogy akkor ezt most itt hagyjuk abba. Nem hallgattak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése