Amikor egy külföldön élő barátnőm először mesélt a tőlünk nyugatabbra bevett ambuláns szülésről (megvan a baba aztán nemsokára hazamennek), igencsak furcsállottam a dolgot. Különösen Bálint születése után, amikor tényleg kellett az a 3 nap kórház, hogy összeszedjem magam és pár alapvető dolgot megmutassanak.
Most azért más volt a helyzet. A bent töltött napok alatt jobban leamortizálódtam - elsősorban az éjszakai műsor miatt, amit a szobatársak és a kórházi személyzet szolgáltatott. Legszívesebben a 2 órás szülőszobás megfigyelés után leléptem volna, de hát azt ugye nem lehet, meg persze a babát vizsgálják, oltják miegymás, s a gyerek érdeke az első. Így megváltásként vártam, hogy Kamilla betöltse a 72 órát és végre kidobjanak minket.
A kórházban Kamilla egyébként egy kisangyal volt.
Evett és aludt. Ez minden bizonnyal a sárgaságának is köszönhető. Az első napokban szegényem egy viseletes kínai játékbabának tűnt. Most már némileg kisimult, de még jó sárga - azért hazaengedtek szerencsére - és még kell idő, mire belenő az több számmal nagyobb bőrébe. De ez remélhetőleg hamar eljön, Kamilla ugyanis egy ügyes kiscsajszi és már szülőszobán szopizott (Bálinttal ez több mint 2 nap után sikerült.) Valszeg emiatt a nagykönyvben megírt 3. napon az előzőleg nem tapasztalt tejbelövellés - értsd hirtelen méretnövekedés - is megvolt. S egyenlőre úgy tűnik - bár el ne kiabáljam - hogy ezúttal nem 1 óra egy szoptatás. Mert a lányka eléggé rá van kattanva a dologra, keres-kutat, s ha odadugom az arcomat, akkor azt szopizza. Tóninál is bepróbálkozott már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése