Szerda délután hazajöttünk. Éljen éljen!
Rövidesen Bálint is megérkezett a bölcsiből, s hangos "baba" felkiáltásokkal kezdett el felcsimpaszkodni a rácsos ágyba, ahol némi ajándék várta őt Kamilla részéről. Az ajándék természetesen nem lehetett más, mint egy kisautó:
Ez - és a lakásban felvonuló rengeteg lufi - még jobban érdekelte mint a húga, akit párszor azért megpróbált megmarkolni. Estére aztán Bálint visszament a nagyszülőkhöz (hétfő óta ott nyaral), hogy az első fürdetést, éjszakát hármasban menedzseljük. Tegnap este viszont már teljes volt létszám. Apa, Anya és Mami egyesült erővel birkózott a két gyerekkel. Egy biztos: még van mit optimalizálni a kit, mikor, hol és milyen sorrendben fürdetünk, pelenkázunk és etetünk programon.
Lekopogom, az éjszakákat két gyors szopival letudtuk. Végre nem jött senki 5-kor lázat mérni, injekciót adni. Na nem nekem adták - velem konkrétan semmi nem történt, bottal se piszkáltak odabent- , hanem a szobatársaknak, de a villanykapcsolás reggel 5-kor nekem is fájt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése