Újszülöttből csecsemő - ismét

A hétvégén Kamcsi betöltötte a 6 hetet és a 4 kilót. Most olvastam vissza, mit is írtam anno Bálintról, amikor ő lett 6 hetes. Így akkor már nem írom le, hogy Kamillának is hullik a haja, hogy nézegeti a forgós cuccot, hogy hatalmas vigyorokkal ajándékoz meg minket stb.
Írok inkább arról, hogy Kamilla amolyan vizes csaj. Egyrészt már most folyik a nyála (jesszus, mi lesz később? neki majd kettesével kell kendőt kötni a nyakába). Másrészt az elejétől kezdve imád fürdeni. Általában azt is jól tűri, mikor kifogják a halat a vízből (bár a tekintet ekkor már gyanakvó):

A töröközőbe bugyolálás rezignált várakozással telik,

majd az öltöztetéskor már olyan hangos , hogy az alsó szomszéd valszeg befut a gyerekszobába, hogy miért sír a gyereke. De ekkor már szerencsére közel van a vacsi, ami komoly kedélyjavító - és általában altató - hatással bír. Éjszaka aztán csak egyszer kelünk, gyorsan eszünk és gyorsan visszaalszunk - lekopogom. Napközben van még 4-5 kiadós evés. Ami pedig a mai napig meglep: ez a lány nem bukik. Egy picit se. Akkor se ha degeszre ette magát. Pedig - hölgyeket megszégyenítő módon - tud böfögni. Na jó nem részletezem az emésztésének további folyamatait...

Eső/gyereknap

Nem kegyesek hozzánk az égiek. Az utóbbi napokban, de inkább hetekben, mindig akkor kezd esni, amikor elindulunk valahova: amikor hétköznap esténként végre közösen tudnánk sétálni, s amikor hétvégén kimozdulnánk. Nem volt ez másként gyereknapon sem.
Az ünnepelteket azonban nem ihlette meg az eső. Kamilla aludt a mózesben egy esernyő alatt, s Bálintot se nagyon érdekelték a Millenáris programjai. Helyette viszont rendületlenül szedte a kavicsot az esőben

és dobálta a vízbe.

Most még ennyivel is boldoggá lehetett tenni.

Fiú és lány

Bálint mostanában szívja magába az új szavakat, mint szivacs a vizet. Mondja, hogy "beszorult", "eltört" meg hasonló dolgokat, csak ember legyen a talpán aki megérti anélkül, hogy éppen látná mire mutat vagy épp mit csinál közben.
Vannak mindig aktuális kedvencek az újonnan tanultak között, amit unalomig kell ismételni. Sokáig tartotta magát a "Nagypapa", de a napokban ezt felváltotta az "Apuci, Ági". Ez a kettő így együtt. Külön nagyon ritkán.
A szavakhoz társuló jelentést - hacsak nem egy tárgyról van szó, amire rá lehet mutatni - nem mindig könnyű elmagyarázni. Itt van például a fiú és a lány kérdéskör. Amikor Kamillát pelenkázom, Bálint sokszor felkérezkedik, hogy nézze az eseményeket. Ilyenkor mindig mutogat a pelusból kicsomagolt leányzóra és fennhangon mondja, hogy "fütyi, fütyi". Mondom Bálintnak, hogy Kamillának nincs, mert ő lány. Te pedig fiú vagy. Ezután mondogatja még egy darabig, hogy "fiú, fiú". Aztán a következő pelenkázásnál megismételjük a jelenetet...

(Nincs) súlyhatár

A gyártó szerint a játszóterünk műanyag alkatrészei 70kg-ig terhelhetők. A hintalap biztosan elbír többet. Jelentem, hogy a csúszda is.

A torony és a kórokozók

Bálint első hónapjai elefántcsonttoronyban teltek. Az első hetekben szigorúan csak család, s csak aztán szállingóztak a barátok, ismerősök, majd csak ezután jöttünk-mentünk erre-arra... Nehogy elkapjon szegény csecsemő bármit is.
Kamillának is van tornya, ennek a toronynak azonban van egy olyan lakója - hívjuk most Bálintnak - aki szorgalmasan hordja haza, amit csak lehet: 2 hét fosi, majd 2 hét regenerálódás után most egy náthás-torokfájós élősködőt hozott pünkösdre. Anyatej ide vagy oda, ezt is elkaptuk. Semmi komoly, de ahhoz pont elég, hogy babus ne kapjon levegőt és szívni kelljen a nóziját a még értelmezhetetlen méretű orrlyukon keresztül. Szegény Kamcsi még hat hetes sincs, s már másodszor küzd az elemekkel.
Íme a torony lakói:

De mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Egyszer azt olvastam, hogy aki egy éves kora alatt sokszor találkozik mindenféle kórokozóval, az később ellenállóbb lesz. Éljen!

Haragszik

Ma reggel jövök ki a szobából az épp felébredt és kajáért reklamáló Kamillával. Bár a reggel lehet, hogy nem a legjobb kifejezés a 6.45-ös időpontra abban az esetben, amikor a másik gyerek már 4.30 óta fent van (jelenleg az 1 hónaposunk jobban alszik, mint a 21).
Szóval jövök ki, Apa a kanapén őrzi Bálintot, aki épp a szobájában dobálja a legókat. Megyek be hozzá, rám néz és azt kérdi: Apa? Apa alszik – mondom neki. Erre fogja, becsukja az orrom előtt a szobája ajtaját. Haragszik rám. Kamilla miatt. Hiszen végülis én hoztam ide ezt a bőgő masinát. Persze Apának is van némi köze a dologhoz, de erre a részletre majd ráérünk tíz (?) év múlva kitérni.
Gyerekdokink és Bálint bölcsisnénije szerint is a legjobb megoldás, ha úgy teszünk, mintha Kamilla "nem létezne". Azaz továbbra is B. van a középpontban, K. pedig mellesleg ott van. Egy idő után aztán hozzászokik az új családtaghoz. Remélhetőleg. Addig is sok közös – Kamilla-mentes – programot csináljunk, hangsúlyozva, hogy csak Bálint és Anya megy. Hogy érezze, azért az ő pozíciója nincs veszélyben. Úgyhogy most terápiás céllal hétvégén a Maminak lepasszoljuk Kamillát, legalábbis a dajkálás részét.

Utánzás 2.

Cumi ellenes vagyok. Semmi komoly gyereknevelési elv nincs mögötte. Egyszerűen csak azért, mert nem tetszik, ahogy lóg a cumi a gyerekek szájában. Bálintnak nem volt, de nem is hiányzott neki. Kamillának viszont már evés után fél órával is olyan erős szopizási ingere van, hogy tegnap kifőztem neki egy cumit. Amikor már nincs fullra töltve a pocakja, akkor szívja is mint a güzü. Megnyugtatja.
Ma cumizós Kamillával mentünk a bölcsibe Bálintért, aki miután lekevert egy sallert a csajszinak, kivette a szájából a cumit és betolta a magáéba.

Ismerős ez valahonnan: januárban a bölcsistársakét kommunizálta el és őket utánozta. Rövid fellángolás volt.
Hogy a mostani fellángolás meddig tart, azt nem tudom. De az biztos, hogy ha a kicsinek adunk, neki is kell majd cumi. Egyébként le se bagózza, nem is igazán cumizik, csak a szájában tartja és ha megszólal, akkor kiesik. Márpedig neki 20 másodpercenként van mondanivalója. Kis dumagép mostanában, mindent mond utánunk. Duma indul, cumi kiesik, szájba visszagyömöszöl, aztán duma újraindul...

Kamilla tiltakozik

... a ruhája miatt.

Hiába, amikor a csajos rucik már mind a szennyesben vannak, a régi készletekhez kell nyúlni.

Bálint viszont nagyon lelkes volt reggelinél, amikor felfedezte az autókat a rugdalódzón. Bár nem hiszem, hogy emlékezett rá, hogy ő is visítozott ugyanebben a szerkóban.

Kamilla 1 hónapos

Kamilla ma egy hónapos. Egész pontosan eme bejegyzés közzétételének időpontjában (még jó hogy lehet ütemezni a bejegyzéseket).
Nézzük először a statisztikát: 3670 gramm (2890-nel jöttünk haza), 53 cm (azaz születése óta 2 cm-t összement; na ennyit a kórházi mérésről ), a buksija pedig 36,5 cm (34 volt születéskor). Hajmennyiség csökkenőben, mert kezd kopaszodni, azaz elől kikopni a születési haja. 7x eszünk, ebből 2 éjszakára esik, de mégis sokkal kevésbé megterhelő ez mint Bálint éjszakai evései, akivel alkalmanként 1-1,5 órát voltam fent. Ezúttal 20 percbe általában még az is belefér, hogy utána még igyak, meglátogassam a mellékhelyiséget és ha már felkeltem megnézzem Bálintot is.
A reggel elég korán, fél hatkor, jobb napokon 6-kor kezdődik a fiúknak (nem Tóni kezdeményezésére), a lányok általában 7 körülig húzzák még. Aztán Tóni visszadől ha teheti, én pedig etetem a népet: Kamillát, aztán Bálintot és magamat. Tipikus reggeli csendélet: Bálint az etetőszékben, Kamilla a bal kezemben lóg valahogy így,

közben jobb kézzel próbálom felkarikázni és megkenni a kiflit. Ez általában nem sikerül, ezért Kamillát beteszem a mózesbe vagy a járókába, s abban a 30 másodpercben, amíg nem kezd el reklamálni, na akkor gyorsan megkenem Bálintnak a kiflit. Aztán amíg el nem indul Bálint Apával a bölcsibe, addig jól "eljátszik" a hugával. Például tologatja a lakásban (néha bekerül a mózesbe egy-egy kisautó is)

vagy megpróbál bemászni mellé.
Délelőtt általában éber és 2-2,5 óránként eszik Kamilla, aztán - ideális esetben - jön egy nagy délutáni alvás, amikor én is lefekszem. :-) Az esték 6-tól 8-ig, fél 9-ig igazán sűrűek, mert vacsizni és vacsiztatni kellene, fürdeni és fürdetni, s hát olyankor megint nyügi van. A ki mikor eszik és fürdik téma még mindig napról napra másképp alakul, de a bevált módszer: én Kamillát, Tóni Bálintot rendezi ha egy időben jön rájuk vmely szükség.
Sajnos így Bálintra sokkal kevesebb időm jut, nem sokat vagyok kettesben vele, ami nem jó. Hétvégén is inkább Apa viszi ide-oda, vagy mind a négyen megyünk. Amíg Kamilla gyakran és nem teljesen kiszámíthatóan eszik, ezen nehéz változtatni.
Ma először - eddig mindig megoldottuk másként - én mentem Bálintért a bölcsibe délután. Persze Kamillával együtt (májusi 8 fokban, szélviharban, kerülgetve a kidőlt fákat). Kisebb probléma csak akkor merült fel, amikor hazaérve Bálint nem volt hajlandó feljönni a lépcsőn. Így hát becsuktam a lépcsőház ajtaját - megelőzendő a kiszökést -, felvittem gyorsan a csajt, aztán visszamentem a földszinten várakozó kispasiért. Akinek ekkor hirtelen megjött a kedve a lépcsőmászáshoz...

Féltékeny?

Bálint az utóbbi napokban a megszokottól eltérő viselkedésformákat mutat. Például az éjszaka közepén többször megjelenik a szobánkban, vagy éppen félálomban vigasztalhatatlanul sír. A bölcsiben nem játszik és az "Apa, Anya"-t ismételgeti, majd másnapra ez elmúlik, cserébe "Bálint ma megvert öt gyereket" a státuszunk és neki is vannak sérülésnyomok a nyakán (úgy látszik valaki védekezett). Apa szerint nő a foga (állandóan fájdalmas képpel nyúlkál hátra a szájába), a bölcsisnénik szerint azonban Kamilla miatti féltékenység van a háttérben. Bármelyik legyen is az, az időn kívül nem sok ellenszer jut az eszembe.
Bálint egyébként továbbra is osztja a puszikat (és egyebeket) a kisleánynak. Ha sír Kamilla, akkor egy ideig jól tűri, de aztán vagy befogja a fülét vagy ő is rázendít. Ez utóbbi a kedvencem.
És hát ő is ölbe kéredzkedik.

Kamilla pedig közben azt hitte kajaidő van...

Teszt 2.

Ma folytattuk a közlekedési tesztet. Ezúttal a Pomogácsoktól kölcsönkapott testvérkocsit teszteltük. Zökkenőmentes indulás után

azért volt olyan pillanat, amikor mindkét gyerek a kocsin kívül szerepelt. Az egyik rohangálni, majd nyakban ülni szeretett volna, a másik pedig egyszerűen vigasztalhatatlan volt. Összességében azonban gyorsan odaközlekedtünk a célállomásra, ami a nem túl messzi Hegyvidéki Napok voltak a Gesztenyés kertben. Rendőrautós bemutatóval

meg rendőrszerkó próbálgatással.

Na de visszatérve a közlekedési tesztünkhöz: a legkritikusabb minden esetben a hazatérés szokott lenni a kedvenc Lejtő utca miatt (ami csak hazulról távolodva lejtő).

Mivel most már itthonról írok, végül hazaértünk. Jól leizzadtam, de hát úgyis kell az edzés. Bár elférne, a nagybevásárlást már nem szívesen pakolnám be az aljába.
Az egyetlen további alternatív lehetőség ( hordozókendőben Kamilla + sportkocsiban Bálint) kizárása után a tesztelést lezártnak tekintem. A versenyben az összesített pontszámok alapján nálam a testvérkocsi vezet. De hát ezt már korábban sejtettem, csak Apa nem akar hinni nekem.

Teszt

A hétvégén elkezdtük tesztelni, hogyan lehet hatékonyan eljutni A-ból B-be Bálinttal és Kamillával egyszerre gyalogosan. Az eddig tesztelt módszerekkel sehogy:
1. Mózeskosárra kötött testvérfellépő: továbbra se hegyi utakra és járdaszegélyekre tervezték, ráadásul Bálint úgy áll rajta, mint aki mindjárt befo*ik.
2. Bálint sétál a babakocsi mellett kézen fogva: a haladási tempó és irány általában nem megfelelő.

3. Bálint tolja a babakocsit: rövid ideig tartó lelkesedés, babakocsi hirtelen és könnyelmű elengedése lejtőnek lefele.
4. Bálint nyakban: hatékony, de fárasztó, csak apával.

5. Bálint kismotoron: gyors, de sose arra, amerre kellene. Összességében a legrosszabb verzió.
Folyt. köv. a héten.

Ui.: Kamilla rendes lányka. Míg Bálint az első hetekben végig ordított ha babakocsiba került, Kamilka aludt. Viszont ha felébred, akkor őt holmi hordozgatással sose lehet megnyugtatni, csak kajával.

Könnyű diéta

Könnyű, rostszegény szénhidrát diétát javasoltak a kórságunk leküzdésére. Ennek jegyében a minimálisan megvajazott kiflit odatolom reggel Bálint elé, aki közli: sonta (azaz ő inkább sonkát kér). Pár óra múlva ebíd, ebíd felkiáltásokkal közelít az etetőszékhez, majd nemes egyszerűséggel közli: hussi, hussi. Na ennyit a szénhidrát diétáról. A délután kikönyörgött három narancs rostszegény voltáról már nem akartam elgondolkodni. Dagadt a pocak.

Ettől függetlenül úgy tűnik mégis mi kerülünk ki győztesen a két hete tartó csatából. Hogy pontosan mivel csatáz(t)unk az egyelőre nem derült ki, de aktuálisan vmi baktériumra gyanakszunk.
Kamilla bőre is már csak egy számmal nagyobb, mint ő saját maga, a második itthon töltött héten sikerült az elvárásoknak megfelelően hízni. A védőnő első - s mivel júliusban ő is távozik (2 év alatt a 3. védőnőnk ő), egyben talán az utolsó - igazán hasznos ötlete volt, hogy adjunk Normaflore-t Kamilkának is. Segített.

Sose

Sose ivott Bálint colát vagy egyéb szénsavas üdítőt - legalábbis tudtommal -, úgyhogy ez a mániákus vonzódás csakis valami dominánsan öröklődő, genetikailag kódolt hajlam lehet.

Az időpont reggel 6:42. Pont egy órával a kelés után. :-(

Rácsok mögött

Bálint őszintén örül és "puszi, puszi" csatakiáltásokat hallat, ahányszor meglátja Kamillát, majd lenyom neki egy igazi csattanós puszit, majd ő is nyújtja az arcát puszira. Ha épp fekszik a lányka akkor pedig ráhajtja a fejét - ami szerintem nehezebb mint Kamilla összsúlya. Így pl. evés után a szopipárnán megpihenni kizárólag felügyelet mellett lehet. (Cserébe jár egy-két reflexes mosolyka.)

A járókában némileg nagyobb a biztonság, kivéve ha benyúlva Bálint pont eléri Kamilla kezét és megpróbálja kihúzni onnan.

Ezért rácsok mögött, a falnál fekszik a drága...

Éljen május 1!

A munka ünnepét - és Kamilla 2 hetes "születésnapját" - ünneplendő ma megvolt a lányka első levegőzése. Nagy kockázatot nem vállaltunk: áttoltuk az erkélyküszöbön és bár lehet, hogy odakint épp melegebb volt, mint a lakásban, azért kapott egy zsákot is.

Mivel Kamilla szopireflexei elég jól fejlettek, ezért az arcához érő kapucni mérhetetlenül ingerelte őt. Aztán beájult.
Most pedig épp mindkét gyerekünk alszik. Egy időben. Éljen május 1!

Bálint épít

Nem hittem volna, hogy egyszer lesz ilyen, de Bálint elkezdett építeni (eddig inkább a rombolás volt az előtérben). Az aktuális sláger a "torony" építés, aminek egyedül az ülőmagasság szab határt (fel nem szokott állni, hogy folytassa a művét). A kockákat teljesen középre rendezi, fontosabb lépések után jól megnyomkodja az egészet, hogy stabil legyen és bizonyos magasság után a másik kezével fogja a tornyot, hogy ne dőljön ki. Elég cuki közben. Fél órán át megy az építkezés, aztán az egyes darabok elrepülnek a szélrózsa minden irányába jelezve, hogy ennyi elég volt az építkezésből!