Világra jött Kerekes Balázs Jácint

Ma 12.40-kor, némileg megkésve a kiíráshoz képest (2011.12.24), de jóval az orvosi véghatáridő előtt (2012.01.02) világra jött kisBalázs. A fontosabb adatok: 3640 gramm, 56 cm, 36-os fej. A szülés rendben (és apai szemmel gyorsan) zajlott Ági és Balázs is nagyon ūgyesek voltak.
Ilyen volt közvetlen szūletését követően:

És ilyen majd egy órásan...

Bár Balázs a harmadik gyermekünk és a második fiúnk, van pár dolog amiben első:
1. Ő az első páratlan évjáratú gyerekünk (bár majdnem 2012-es lett...)
2. Ő volt eddig a legnagyobb (súly és valszeg hosszra is mert Bálintot elmérték).
3. Neki volt születéskor a legnagyobb feje (36cm, eddig 35 és 34 volt).
4. További érdekesség, hogy Kamilla névnapján született,
5. és anyukája és Kerekes nagypapa is 28-ai.

Várjuk haza őket, ha minden jól megy 2012-őt már teljes létszámmal kezdjük idehaza!

Apa, Bálint és Kamilla (bár ő explicit ezt nem mondta), meg Mami is, aki itthon terelgette a gyerekeket amíg mi Balázskával foglalkoztunk

Itthoni bábszínház

Még nyáron, amikor a gyerekszobát terveztük és ihletmerítés céljából megnéztem pár (száz) szobabelsőt a neten, találtam egy jópofa otthoni "bábszínházat". Ezt itt ni.

Aztán most elkészítettem a varrónővel a mi verziónkat a maradék anyagokból. (Fehér-piros-drappban, mint minden mást a gyerekek szobájában. A drapp mint fiús, a piros pedig mint lányos szín. Aztán kicsit a piros felé csúsztunk... A gyerekeknek végül is tökmindegy.)
A Jézuska hozta a bábszínházat, de nehéz az ilyesmit igazán felavatni Szenteste az egyéb ajándékok árnyékában. Hosszú téli estékre viszont ideális.
Az oviban is minden hónapban van bábelőadás, valamelyik társulat kivonul, mind a 4 csoport kis körpárnákra kiül az ovi belső lépcsőjére. Az a nézőtér. Nálunk pedig a kanapé.

Bálint már jó közönség,de Kamcsit még jobban érdekli, hogy átrohangál a lefüggönyözött ajtón.
Az előadás végével aztán Bálint is felfedte a kulisszatitkokat és ő maga újra elbábozta a sztorit, ami - nagy fantáziára vallva - arról szólt, hogy kinek mit hozott a Jézuska. Fárasztó mesterség egyébként a bábszínészeké, legalábbis nekem pár perc után kezdett leszakadni a kezem.

Nagycsaládi karácsony

Tóni szüleinél minden karácsonykor van "szűkebb" családi összejövetel, unokatestvéri, sőt a gyerekeket tekintve már másod-unokatestvéri körben.
Kamcsi a nagybácsival.

A miénken kívül nem sokat nevet tud a lány, de a Bence természetesen már jól megy neki. Bence pedig Cukorkának hívja őt.
Bálint pedig a csajokkal...

aztán pedig Maximmal fényképezkedik

két rohangászás között.

Pocakos szenteste

Fel voltunk rá készülve, hogy egy újszülöttel karácsonyozunk. Arra is fel voltunk készülve, hogy szenteste hiányos lesz a létszám. De arra nem is gondoltunk, hogy pocakosan fogunk karácsonyozni. Biztos ami biztos, 23-án este már feldíszítettem a fát, így reggelre már megérkezett hozzánk a Jézuska. De egyszerre nem bírta el a fát és az ajándékokat is, úgyhogy első körben csak a fát hozta. Egy ramaty éjszaka - erről még majd később - után nyugis nappal következett, Balázs a jelek szerint nagyon jól érzi magát odabent. Így közös ebéd után a nagyszülőknél énekeltünk a Jézuskának (Bálint végig szoros ölelésben tartott egy doboz még fel nem akasztott szaloncukrot).

Aztán a délutáni alvás után visszajött hozzánk a Jézuska, immár az ajándékokkal. Minden ajándékot Bálint osztott ki, átadáskor boldog karácsonyt kívánva.

Aztán este jött az ünnepi vacsora itthon,

és egy nyugodt éjszaka. Ez megy egyébként már egy hete. Egy rossz nap, sok keményedéssel és nem alvással, aztán egy jó nap. Álmomban se gondoltam volna hogy pont a harmadik babát fogom túlhordani. És hogy pont a harmadiknál lesz ilyen nagy "rákészülés". Bálintnál és Kamillánál is - na persze így utólag - egyértelmű volt, hogy készülődik és 3-4 nap múlva meg is születtek.
Pedig a 23-ai vizsgálat (1 ujjnyi méhszáj, baba feje lent) alapján nem jósoltak túl sok időt. Balázs viszont úgy gondolta, engedélyez nekünk egy nyugis és közös karácsonyt.

Várjuk a kistesót

Épp a babahordozók és mózeskosarak tisztogatása volt napirenden. Kamcsi az összeset végigpróbálta, majd mondtam neki, hogy ez itt a babáé lesz. Értett ő a szóból, hozta is mindjárt a babát, hogy beültesse.

Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fogják fogadni. Bálint mindenkinek elmondja, hogy Balázs lesz (néha Gergőt mond, szabadon az Anna, Peti és Gergő-s mese nyomán) és hogy nem szabad majd bántani.
Kamcsi nincs képben a témával kapcsolatban. Nem lesz egyszerű az évkezdés a leánykának az már biztos. Kamillát ugyanis felvették a bölcsibe - ismét -, mert rejtélyes okoknál fogva visszabővítették a létszámot. Közös megegyezéssel a kistesó érkezése után egy hónapot még itthon lesz, aztán január 30-án kezdünk beszokni.

Ui.: A hétvégén leányka betöltötte a 20 hónapot. Bőszen növeszti a szemfogait és ha épp nincs valami nyavalyája, jó étvággyal eszik. A vaspótlás jót tett neki. Azt hiszem ez az (egyik) legédesebb kor. Már jön-megy, ügyesen csinálja a dolgait, elkezdett dumálni is, megérteti magát. De még viszonylag könnyen terelhető a figyelme, egy földön fetrengős hisztiből pár másodperc alatt lesz földön csiklandozós nevetés. S hát nem utolsósorban őt még könnyen arrébb lehet vinni, ha épp más nem használ. Alkudozni (még) nem kell.
A legédesebb, ahogy azt mondja "Anya, gyeje" és mutatja mit akar. Napról napra bővül a szókincse, 20-25 szó már felismerhetően mond. És egész nap énekelget. :-)

Ui.2: Balázs úgy tűnik hű lesz a testvéreihez és kitölti a neki előírt időt a pocakban. A tegnap reggeli CTG-n mondta is a szülésznő, hogy délig meg kellene születnie, hogy 24-én hazaengedjenek. Na erről már bőven lecsúsztunk.

Csomagosztás

Az ovi a bölcsihez képest elég szülőintenzív intézmény. Szülői segítség ehhez, ahhoz, programok a szülőkkel közösen - de sajnos tesók nélkül, így mi ezeket passzoljuk. Néha a popsitörlő fogy el, néha az A4-es nyomtatópapír. Minden hónapban más tematikájú kiállítás van a folyóson, ahhoz kell esernyő, vagy épp hímzett csipketerítő. A csoportfoglalkozásokhoz is kell input: doboz vagy éppen kakaópor és tej. Szerdánként gyümölcsfelelősök vagyunk. Egy szó mi száz, minden nap viszünk valamit, s általában hozunk is.
Így karácsony tájékán különösen nagy a forgás. A minap kókuszgolyót gyártottak. Mindenki hármat. Egyet megehettek, kettőt becsomagoltak ajándékba Anyukának és Apukának. Mikor délután mentem Bálintért, ő ott ült a becsomagolt kókuszgolyók mellett. Évi néni - az új óvónéni, aki szuper - mondta, hogy Bálint őrzi a cuccost. És valóban. Közölte, hogy ezek itt az ő kókuszgolyói és mind a kettőt ő eszi meg. (Hazaérve azért az egyiket Kamcsinak adta.)
Itt éppen Sacival, egy ovistárssal tartunk hazafele bal kézben kókuszgolyókkal, jobb kézben a Luca-napi búzafűvel, amit Bálint csak csiklandozónak hív (ugyanis jól lehet vele csikizni; végül is igaza van, másra úgysem jó :-) )

Karácsony hete révén mi is elkezdtük a csomagok kihordását, óvónéniknek, dadusoknak, szomszéd néninek stb. jut egy-egy csomagnyi a hétvégén végre sikeresen becukormázazott mézeskalácsokból.

EVK Karácsony Bálintéknál

Így utólag nézve simán bevállalhattuk volna, hogy idén is mi látjuk vendégül az EVK-s csapatot a karácsonyi összejövetel alkalmából. De hát nem voltunk ilyen bevállalósak, cserébe így legalább meg tudtuk látogatni Bálintékat, akiknél számos érdekes dolog volt.
Két nagy fekete kutya fogadott minket a kertben, na ők nem arattak akkora sikert. Ellentétben az előszobában lakó "cicával", aki biológiai eredetét tekintve inkább nyúl, de Kamillát több óra alatt se sikerült meggyőzni arról, hogy ne cicának hívja (ami azért is érdekes, mert a macskákat viszont "máu"-nak szokta szólítani). Na szóval "cica" olyannyira érdekelte Kamillát, hogy állandóan ott lebzselt körülötte. Tóni ezért kinyitotta a ketrecet, hadd ismerkedjenek meg közelebbről. Kamcsi élve a lehetőséggel meghúzkodta a nyuszi fülét, majd amikor meg akarta mutatni, hogy hol is van a nyuszi a szeme, akkor szegény nyúlcica megelégelte a dolgot és megharapta a leányka kezét.

Kamcsi eléggé megijedt, még másnap is azt magyarázta és mutatta, hogy a "cica" megharapta. Ez persze nem tántorította el attól, hogy azért később is visszamenjen haverkodni.
A másik visszatérő motívum a gyerekasztal volt. Itt még saját tányérból falatozik, de később vissza-visszatért az asztalhoz a többi, már gazdátlan tányéron lévő maradékot is megkóstolni.

Bálintot nem sokat láttuk ez idő alatt, mert ő a megérkezésünk utáni percben transzba esett a Házigazda autóparkjától. Amikor sikerült lecsalni az emeletről, még akkor is az autókat szorongatta.

Házigazda Bálinttal egyébként remekül egymásra találtak. Így esett, hogy megbeszélték, hogy a mi Bálintunk ott alszik. Ebből aztán nem lett persze semmi, csak a búcsúzásnál egy nagy ölelkezés.
Másnap reggel aztán gyermekünk emígyen szólt: "Ma nem megyünk oviba, hanem Bálintékhoz megyünk vendégségbe." Reméljük így lesz, csak kicsit később.

Családi idill, ovi után

Ma délután én voltam a gyerekfelelős. Miután nagy nehezen összeszedtem Kamillát, hogy elmenjünk a Bálintért az óvodába, az alvás utáni uzsonna kimaradt. Fölmentünk még a kisboltba is, így mire hazaértünk már mindenki nagyon el volt fáradva és ki volt éhezve. A gyerekek egymás mellett idillikusan ették az almát (sajnos csak 2 percig, aztán összevesztek, hogy kinél legyen a tányér).
- Posted using BlogPress from my iPad

Location:Budapest

Elkészült a gunyhó

Tegnap "befalazódtak" az oldalak és fedél is került a két ágy közti játszóházra. Bálint hazatérve az oviból nagyon megörült és lelkendezett, hogy kapott egy gunyhót (azaz kunyhót).

Kamilla pont befér még az ajtón fejlehajtás nélkül,

belül pedig Bálint is fel tud állni, ha akar. Még egy darabig.

A gunyhóba mindenki elkezdte behordani a kincseit, s elkezdték megtölteni a belső zsebeket...

Mézeskalács gyár

Bálint nagyon lelkes volt, hogy mézeskalácsot sütünk: "Mint a Bogyó és Babócában"- mondta. Előkereste a "szakácsruhát" (azaz a kötényt) is, s felvette. Mami előzetesen legyúrta a tésztát, kinyújtotta és szaggatási tanácsokkal látta el az unokákat.

Az unokák rövid ideig gyurmáztak, vagdostak és nyomkodtak,

majd elkezdték felenni a nyers tésztát.

Ez jó mókának tűnt, de miután erről le lettek tiltva, a tészta szétdobálása került napirendre.
Végül még egy röpke órát szaggattunk Mamival, amíg feldolgoztuk az 1 kg lisztből készült adagot. A díszítés még várat magára.

Fürdés után...

A fürdetés (és a vasárnap esti hajmosás) továbbra is apai tevékenység. Fürdőlepedőbe csomagolt törpék áramlanak ki a fürdőszobából,

hogy aztán ledobják lepleiket és rövidebb meztelen "ereszd el a hajam" programba kezdjenek.

Az ezt követő öltözködést korábban megosztottuk, de mostanában azt is passzolom. Mivel Bálint akar lenni mindig mindenben az első, jellemzően ő öltözik először. Kamcsi addig még élvezi a szabadságot.

Az altatás továbbra is külön történik. Bálint mese után önállóan alszik el az ágyában, Kamillát a hálónkban altatja el Maji (Mami, ahogy Kamcsi hívja) vagy én. Már csak az a kérdés, ha megérkezik Balázs, hogyan és hol altatjuk a leánykát. Őt ez a mese dolog még nem érdekli. Amíg szórakoztatjuk, addig bizony nincs alvás...

Valószínűleg az utolsó pocakfotó

Balázs megtörve az eddigi hagyományokat - a 3040 grammos születési súlyt - már most a 38. héten nagyobbnak mutatkozik, mint nővére és bátyja. Aztán persze majd kiderül, hogy mennyire igaz az UH-s súlybecslés illetve a szülésznői "tapasztalás".
Ma csináltunk egy - valószínűleg az utolsó - pocakfotót. Az előugró hasam és Bálint feje pont egy magasságban van, ha fut felém, akkor mindig valami védekező pozíciót kell felvennem. Kamilla kis törpe méreteivel nem jelent veszélyt a pocakra nézve.

Kamcsi cserébe az adventi díszítést veszélyezteti előszeretettel. Ezért ezek zömét a leányka számára elérhetetlen helyre kellett tenni, mint pl. a tükör vagy a konyhai elszívó teteje.

Hasonló okok miatt eddig hanyagoltuk a gyertyagyújtást. Így ma egyszerre hármat is gyújthattunk...

Korábban annyira nem gondolkodtam rajta, de most elkezdett foglalkoztatni, hogyan is lesz a karácsony idén. Tervezni azt hiszem felesleges, de megállapítottuk, hogy a dec. 23 lenne a legnagyobb szívás. Ez esetben pont dec. 26 délután engednének haza - ha minden rendben van. Azaz a teljes ünnepet odabent tölthetnénk.
Eddig sose reagáltam a frontokra, a haskeményedés se jellemző rám. Éppen ezért a hét közepén azt gondoltam, hogy nemsokára kaphatom cókmókomat. De aztán egy kellemetlen éjszaka majd nappal után lenyugodtak a kedélyek. Holnap kezdődik az utolsó hét a szorgalmi időszakból. Ha így megy tovább akkor még az utolsó óráimat is abszolválom, s talán a hétvégi karácsonyi partikat is. 19-én van az uccsó ebből, 20-án jön a baba, 23-án már itthon is vagyunk. Ember tervez...

Ez nem jó ajándék

Rendszeresen elképedünk azon a tényen, hogy hogyan lehet két ennyire különböző gyerekünk. Mármint belső tulajdonságaikat, habitusukat tekintve. Nézzük e bejegyzésben most elsőszülöttünket.

Bálint - szoktam mondani - későn érő típus. Aki egy évesen kezd el mászni és felülni, arra ez végülis ráillik. Szerencsére ez semmit sem jelent, hiszen most úgy szalad, hogy a rendszeres lakáson belüli fogócskában Apa nem sok esélyt kap. Bölcsiben is mindig az volt a mondás, hogy Bálintnak nagy a mozgásigénye (melyik gyereknek nem?), vigyük el valami sportra. Az oviban egyébként van minden nap 10 perces tornaóra, plusz egy fél órás tornaóra heti egyszer. Ezt imádjuk, mert reggel 8-ra tornaszerkóban kell prezentálni a gyereket. Egyszer azért szívesen megnézném mi is folyik ott tornászás címszó alatt. :-)

A minap foglalkoztatófüzeteket is osztottak az oviban. Belenézve meg kellett állapítanom, hogy ez Bálinttól olyan távol esik, mint Makó Jeruzsálemtől. Kiszínezni a figurákat, összekötni a vonalakat, összepárosítani az azonos alakzatokat...? Az esélytelenek nyugalmával indulunk. A kiinduló probléma, hogy nem is figyel oda. Így persze nem könnyű. Ami a motorozás, szaladgálás, bunyózás és párnacsata témakörén kívül esik, azzal elég nehéz pár percnél tovább lekötni Bálintot. Na jó még az iPad és a kisautók szóba jöhetnek.

Azért próbálkozunk ezzel-azzal... Az ádventi kalendárium csomagjában tegnap pl. két gyerekbarát kisolló volt. Bálint először nagyon megörült neki, aztán miután többszöri nekifutásra sem jutott dűlőre az ollóval és az újságpapírral, bemérgesedett. Segíteni persze nem lehetett neki (pedig bal kézzel nekem sem volt könnyű megmutatni, hogyan is kell papírt vágni).

Egy szónak is száz a vége, Bálint akkurátusan visszacsomagolt az ollókat a zacskóba és a kezembe nyomta: "Ez nem jó ajándék. Inkább szaloncukrot kérek."

Mikulás stressz

Bálint múlt hét közepe óta az oviból rendre egy zacskó pisis ruhával tért haza. (Itthon a délutáni alvások után még mindig teljes ruhacsere van, de az oviba eddig nem nagyon volt baleset.) Tóni levonta a következtetést: Bálint stresszel a Mikulás miatt. S érdekes módon, két napja, mióta megjött a Mikulás, tényleg nem volt baleset az oviban. Hát ha ez tényleg emiatt volt, akkor a Jézuska dolgot azt hiszem nem fogjuk a kelleténél többet emlegetni.
A kitisztított cipőket 5-én este kitettük az ablakba. Azt hittem reggel Bálint első dolga lesz az ajándékok felkutatása. De még egy órával az ébredés után se jutott eszébe az ügy, s nem vették észre a megrakott kiscsizmákat sem. Aztán persze volt nagy öröm, mert a Mikulás hozott Francesco Verdasco-t (Verdák 2).

Délután aztán elmentünk a Mikulás bácsihoz személyesen is. Bálint átvette jussát,

de leginkább egy autópálya hozta izgalomba az animátorok által hozott kollekcióból. Kamilla művészkedett kifulladásig.

Haladás

Mindig azt hiszem, hogy most már nagyon jól állok. Jól állok az egyetemi beadandók megírásával, a saját hallgatóim házi dolgozatainak kijavításával, az itthoni ádventi készülődéssel, Balázs érkezésének előkészítésével stb. Aztán mindig rájövök, hogy még mindig van hátra ez meg az.
Így a 37. héten a kórházi csomag és a babaruhák mosása volt napirenden (már ami a babavárós feladatlistát illeti).Kamilla szorgalmasan pakolgatta a kisruhákat, mindegyikről megállapította, hogy ez bizony a Bálinté. Hiszen ha nem az övé, akkor kié másé lehet egy kis méretű ruhadarab?

Leginkább a babazoknik nyerték el tetszését, ezeket begyűjtötte magának.

Lehalásztuk a mózeskosaras babakocsit is a garázs plafonjáról. Bálint megkérdezte, hogy ez meg kié. Kamilla pedig egyből jelezte szándékát, hogy beszállna. Amikor többszöri nekifutásra is ellenállásba ütközött, bekéredzkedett a sportkocsijába és ott ült fél órát. Ezt előjelnek tekintem. :-)
Különben is nagyon izgat, hogy fogadják majd a gyerekek az új jövevényt. Bálint már átesett egyszer ezen a sokkon (igaz, akkor elég durván sokkolódott) és most már sok mindent meg is lehet vele beszélni. Kamcsi viszont újonc e témában, ráadásul most is nehezen bírja, ha nem figyelek rá. Ilyenkor kitartóan visítja hogy "Anya, anya!" és / vagy húz a lábamnál fogva.

Osztás az ádventi kalendáriumból

Itt van ez az ádvent dolog, ami várakozást jelent. Bálint ezt szorgalmasan gyakorolja, minden délután nagyon várakozik. Egész pontosan arra, hogy levehessen egy újabb csomagot.

Megy a nagy bontogatás,

aztán pedig a testvéries osztozkodás.

A holnap, tegnap stb. fogalma még nincs meg teljesen a fiúnak. Mindig a 6-ai és 24-ei csomagokat (ezek pirosak) szeretné kinyitni, úgyhogy számba vesszük, hogy hányat kell még aludni a piros csomagok kibontásához és mikor melyik fehér csomag jön.

Frizkó

A nyári kopaszítás után Kamcsi haja visszanőtt, s visszatért a rendezetlenség is. Egy délutáni alvásból ébredéses frizkó (a szokásos asztalra mászási kísérlet közben):

Tóni rendszeresen rémisztgeti a nagyszülőket egy újabb kopaszítással...
Fésű és csatok segítségével igyekszem rendet tenni a kis fején, pár perc erejéig sikerül is.

Kamilla egyébként nagy rajongója a csatoknak. Naponta többször kirámolja a fürdőszoba megfelelő fiókjából a csatokat és a gumikat, s hozza, hogy akkor tegyem is be. Egyelőre csak anyukája készletét amortizálja, reméljük rózsaszín babacsatokat majd kap a Mikulástól.

Hétköznap esték

Az esték mostanában elég korán kezdődnek. Mire 4 - 1/2 5-re hazaérünk az oviból, tök sötét van. A hazaérkezés öröme, az itthoni környezet és játékok relatív nyugodt és csendes élvezete maximum 1 óráig tart. Aztán Bálint kiereszti egész napos gőzt, s megkezdődik az őrjöngés, amiben Kamilla kiváló társ. A kanapénk huzatának és rugózatának várható élettartama minden nap jelentősen csökken.
Aztán hazaér Apa és néha sikerül neki kizökkenteni a gyerekeket, s ilyenkor épülnek pl. a legóvárosok.

A vacsoráig azonban ezzel nem húzzuk ki, kell még alternatív program. Itt van pl. egy ma esti "vonatozás".

Bálintnak eléggé megtetszett a dolog, felnőtt erő hiányában ő kezdte el húzni a szerelvényt.

Az utas néha elveszett.

Hull a pelyhes...

Gőzerővel készülünk a Mikulásra, Bálintnak ismét egész listája van, hogy mit is szeretne a Télapótól. Először is autót, másodszor autót, harmadszor pedig autót. Na nem ennyire általánosan, de a pontos megnevezésektől most eltekintek.
Ahhoz hogy kapjon ajándékot, jól / okosan kell viselkedni és majd énekelni is kell a Mikulásnak. Ennek jegyében néha megkérjük, hogy adja elő a repertoárt. Erre csak akkor hajlandó, ha rajtunk kívül más nincs ott. Íme egy "szavalás":

Kamilla viszont bármely társaságban előadja magát, sőt annyira belejött, hogy kérni se kell, magától naponta többször rázendít, s némi dallam is tetten érhető. Egy kora reggeli produkció:

A "hulla pelle" (hull a pelyhes) felismerhető dalszövegrészlet már jól azonosítható. Néha risza is van hozzá.

Könyvolvasás

Kamilla gyakran magától letelepszik, kezébe veszi az egyik agyonszaggatott Anna, Peti és Gergő-t és olvas. Mutogatja kis ujjaival a dolgokat és magyaráz hozzá. Sokszor pedig jön kezében a könyvvel, ellenmondást nem tűrően beül az ölembe és ugyanezt teszi ott is, csak a magyarázatot tőlem várja.
Bálinttal nem szokott gyakran előfordulni ilyesmi - mármint hogy önállóan leül "olvasni". Ez alól csak két szakirodalom esetében tesz kivételt: a verdás és thomas-os könyvek.

A közös meseolvasás ideje még nem jött el. Az, hogy egy könyvet nézzünk hárman és én meséljek, az a lehetetlen esemény. Mert mindegyik saját maga akarja fogni a könyvet és saját maga akar lapozni. Így általában egy gyerek és egy könyv a jobb oldalamon, egy gyerek és még egy könyv a másik oldalamon és aki hangosabban követeli a sztorit annak mondom. Aztán csere. Így megy ez.