Ma csináltunk egy - valószínűleg az utolsó - pocakfotót. Az előugró hasam és Bálint feje pont egy magasságban van, ha fut felém, akkor mindig valami védekező pozíciót kell felvennem. Kamilla kis törpe méreteivel nem jelent veszélyt a pocakra nézve.
Kamcsi cserébe az adventi díszítést veszélyezteti előszeretettel. Ezért ezek zömét a leányka számára elérhetetlen helyre kellett tenni, mint pl. a tükör vagy a konyhai elszívó teteje.
Korábban annyira nem gondolkodtam rajta, de most elkezdett foglalkoztatni, hogyan is lesz a karácsony idén. Tervezni azt hiszem felesleges, de megállapítottuk, hogy a dec. 23 lenne a legnagyobb szívás. Ez esetben pont dec. 26 délután engednének haza - ha minden rendben van. Azaz a teljes ünnepet odabent tölthetnénk.
Eddig sose reagáltam a frontokra, a haskeményedés se jellemző rám. Éppen ezért a hét közepén azt gondoltam, hogy nemsokára kaphatom cókmókomat. De aztán egy kellemetlen éjszaka majd nappal után lenyugodtak a kedélyek. Holnap kezdődik az utolsó hét a szorgalmi időszakból. Ha így megy tovább akkor még az utolsó óráimat is abszolválom, s talán a hétvégi karácsonyi partikat is. 19-én van az uccsó ebből, 20-án jön a baba, 23-án már itthon is vagyunk. Ember tervez...
3 megjegyzés:
Nagyon cuki a fotó! Jó nagy már a pocakod! Szurkolunk, hogy minden a tervetek szerint menjen!
Kíváncsi vagyok, nagyon érdekes így, hogy majdnem egyszerre vagyunk kiírva... drukkolok!
Szurkolunk a 20-ának. Meg persze, hogy minden rendben menjen! Zsófiék
Megjegyzés küldése