Haladás

Mindig azt hiszem, hogy most már nagyon jól állok. Jól állok az egyetemi beadandók megírásával, a saját hallgatóim házi dolgozatainak kijavításával, az itthoni ádventi készülődéssel, Balázs érkezésének előkészítésével stb. Aztán mindig rájövök, hogy még mindig van hátra ez meg az.
Így a 37. héten a kórházi csomag és a babaruhák mosása volt napirenden (már ami a babavárós feladatlistát illeti).Kamilla szorgalmasan pakolgatta a kisruhákat, mindegyikről megállapította, hogy ez bizony a Bálinté. Hiszen ha nem az övé, akkor kié másé lehet egy kis méretű ruhadarab?

Leginkább a babazoknik nyerték el tetszését, ezeket begyűjtötte magának.

Lehalásztuk a mózeskosaras babakocsit is a garázs plafonjáról. Bálint megkérdezte, hogy ez meg kié. Kamilla pedig egyből jelezte szándékát, hogy beszállna. Amikor többszöri nekifutásra is ellenállásba ütközött, bekéredzkedett a sportkocsijába és ott ült fél órát. Ezt előjelnek tekintem. :-)
Különben is nagyon izgat, hogy fogadják majd a gyerekek az új jövevényt. Bálint már átesett egyszer ezen a sokkon (igaz, akkor elég durván sokkolódott) és most már sok mindent meg is lehet vele beszélni. Kamcsi viszont újonc e témában, ráadásul most is nehezen bírja, ha nem figyelek rá. Ilyenkor kitartóan visítja hogy "Anya, anya!" és / vagy húz a lábamnál fogva.