Az első idei hó

Balázs születésnapján 10-15 cm hóra ébredtünk Sopronban. Nagy lelkesedéssel ment a hólapátolás,

a hóvár és a hóangyalka készítés.

Balázs 3 éves

Bali ma betöltötte a hármat. Nézzük a számokat: 17,5 kg, 103 cm, 25-ös láb, 20 fog. További számadatok: 3 nagy rosszaság /nap, 3 kisebb rosszaság /óra. Nagyon harcias, imád bunyózni. Ehhez minden adottsága meg is van. Iszonyúan masszív, tömör gyerek. :-) S amilyen komisz, olyan cuki és kedves is. Puszilgat és hízeleg.

Balázs: - Anya, szeretlek!

Én: - Én is nagyon szeretlek.

Balázs: - De én jobban.

Hatalmas szíve van, mindenkivel megoszt mindent. Balázs az újabb bizonyítéka annak, hogy az olyan tulajdonságok, mint az empátia, az nagyrészt veleszületett tulajdonság. Amin persze lehet rontani vagy javítani... Bali nagyon empatikus. 3 éves kora ellenére már most nagyon odafigyel másokra. Illusztratív eset következik. Épp vacsoráztunk a konyhában, ahol alapesetben öt szék van. De Mami is nálunk volt, így egy székkel kevesebb volt a kelleténél. Mami téblábolt, rendezkedett, amíg mi vacsoráztunk. Balázs amikor elsőként megette a vacsorát, felállt, s odament Mamihoz: - Én már végeztem, ülj le a helyemre!

Egyébként nyelvtanilag meglepően helyesen beszél. S hát fergeteges dumája van. Mindent eltanul a nagyoktól, aztán előadja a bölcsiben...

A nyári sikertelen kísérlet után most a karácsonyi szünetben ismét levettük róla a pelust. Az elmúlt egy hét tapasztalata alapján nappalra szobatisztává nyilváníthatjuk Balázst. Sokszor már nem is szól, hogy mennie kell. Csak megy, intézkedik és akkor kiabál, ha kész van. Mielőtt felszáll a biliről, közli hogy meglepetés. Aztán ha megcsodáltam a bili tartalmát, akkor közli, hogy "boldog szülinapot!", esetleg "boldog karácsonyt!". Mintha valami ajándékkal örvendeztetne meg...

A alváshoz a pelus és este-reggel a cumisüveg is maradt. Reggel két cumisüvegnyi tej és este is kettő . Az összesen 1 liter / tej nap. Itt egy bölcsibe indulás előtti tej-ráadás:

Az esti tej előtt pedig sokszor még bekakaózik a nagyokkal:

Imádja az állatokat. Mesekönyvben, plüssfigurában, műanyagbábúban is nagy sláger az állatos. Főleg a (ma már) nem létező fajták: úgy mint dinoszaurusz és sárkány. A Jézuska is ilyenekkel készült.

Este hányós vírus

Új, a szakirodalomban eddig nem ismert vírus támadott meg minket még december elején. Az általam adott neve: este hányós vírus. Az úgy kezdődött, hogy egy szép szombat délutánon ültünk a gyerekekkel a kanapén, mesét olvastunk, amikor is Bálint hirtelen kitette az uzsonnára megevett almát az APG egyik kötetére. Aztán 10 perc múlva közölte, hogy éhes, enni akar. Némi vacsora után másnap sokat reggelizett, bőségesen ebédelt. Aztán a vacsorát megint viszont láttuk. Ez így ment harmadnap is. Negyednap aztán már egész nap fájt a hasa (ez új elemenként lépett be), s napközben is hányt sokszor. Ötödik naptól visszatértünk a korábbi menetrendre: napközben minden oké volt, majd a délután kezdődő hasfájás esti hányásba torkollott. A hasfájást a hason fekvés enyhítette, ami néha furcsa pózokban történő bealvást eredményezett.

A további napokban néha volt pár tünetmentes nap, aztán megint jött az esti műsor. Ez így ment két hétig. Én ilyent még nem láttam. De az a két gyerekorvos sem, akihez elvittem Bálintot. Az az egy dolog nyugtatott meg, hogy nekem is közben gyakran fájt a gyomrom, de enni tudtam, éhes voltam. Azaz mégiscsak valami furcsa kórokozó lehetett. Ezt erősíti, hogy mire két hét múlva Bálint jobban lett Kami kezdte a dolgot. Ő azonban két nap alatt túl lett az "esti víruson". Hát ezt is megtapasztaltuk. 

Boldog vagyok!

A december 24-ei forgatókönyv a korábbi éveknek megfelelően alakult. Amíg a gyerekek délelőtt nagymamáéknál voltak, addig én feldíszítettem a karácsonyfát. Ebéd után hazatérve megcsodálhatták a feldíszített fát, amiről Bálint már előző este beszámolt, hogy hol fog állni. Tavalyról emlékezett erre. Idén már Balázs sem illetődött meg a fától. Mindegyik gyerek berontott a lakásba. odamentek fához és minden átmenet, rácsodálkozás nélkül nekiestek a fellógatott szaloncukroknak. Délután aztán csodával határos módon mindenki elaludt. Nyár óta ugyanis már csak Balázs alszik délutánonként. Legalábbis itthon, mert az oviban persze a nagyok is alszanak délután.

Szóval mindenki elaludt, s egyszerre keltek fel. Az elsőnek ébredő a többieket is felébresztette. Átöltözés után kimentünk a nappaliba fához. Alig tudtuk őket rávenni két dal eléneklésére, mert csak egy dolog izgatta őket: a fa alatt lévő csomagok.

Idén is ovis jelekkel látta el a Jézuska a csomagokat, hogy tudjuk melyik kié.

 Szerencsére a csomagokba a várakozásoknak megfelelő ajándékok lapultak.

Jó volt látni, ahogy örülnek az ajándékoknak. "Nem is voltunk jó gyerekek, mégis ennyi ajándékot hozott a Jézuska" - állapították meg, Már a vacsorát is bőven befejeztük, amikor Kamilla áttekintve és elrendezve a szerzeményeit elkiáltotta magát: "Boldog vagyok!" A fiúk is helyeseltek.

Ovis karácsonyi műsor

Idén kivételesen nem csak ádventi kézműveskedés volt az oviban, hanem minden csoport készült egy kis műsorral is. Bálinték nagyon sok dalt és verset előadtak közösen. Bálint elől állva, halkan, a kezét tördelve mondta amit kellett. Tudta a dalok, versek szövegét.

Két nap múlva Kamilláék csoportjában volt műsor. Tóni által készített videófelvétel azóta is nagy nevetgélés tárgya. Kamilla lányunk ugyanis minden karácsonyi dalra végig jókedvűen táncikált a sorfal közepén, cserébe se a versek, se a dalok szövegét nem tudta. Viszont mosolyogva illegette-billegette magát egy babával a kezében (néha a fejére téve azt).

Balázs énekelt a Mikulásnak

December 4-én már nagyon Mikulás-lázban égtek a gyerekek. Főleg Bálint. Emlékezett, hogy hol is találkozott tavaly a Mikulással, a régi munkahelyünkön. Mivel idén oda nem tudtunk menni, ezért Apa mostani munkahelyére mentünk. A büféasztal (igazi gyerekcsemegékkel, mint palacsinta, pizza, lekváros-vajas kalács) meglátogatása, bábszínház és játszóházazás után végre megjött a Mikulás is. 

A Mikulás azt kérte a gyerekektől, hogy énekeljenek neki. Az önként jelentkezők kimentek, s mikrofonba elénekeltek egy-egy dalt. Tudtuk, hogy nem a mi gyerekeink lesznek azok, akik kezüket-lábukat törve kimennek szerepelni, főleg nem Bálint. Tóni azonban egyik gyerek performansza után jó hangosan megkérdezte: - Bálint, nem mész ki? Bálint persze nyüszítve fordult el, az nem lehet hogy ő kimegy. De abban a pillanatban Balázs felpattant, átverekedte magát az előtte ülő gyerekseregen, odament a Mikuláshoz és minden zavar nélkül elénekelte neki a Hull a pelyhes-t. Annyira meglepődünk, hogy már csak a végét sikerült elkapni az előadásnak (Piros alma aranyág kivehető belőle).

A Mikulás pedig megköszönte "Bálint"-nak az éneket.

Aztán a gyerekek elképesztő fegyelmezett sorbaállással megkaparintották az ajándékukat. Amivel persze Bálint nem volt elégedett, mert csak egy kis Mikulás-díszt kaptak.

Ezért hazajőve itthon még lelkes csizmapucolásba kezdtek, hátha azokba már tesz valami finomságot a Télapó. 

Sok édességgel én sem készültem, ezért hogy ne legyenek másnap csalódottak, még aznap este elküldtem Tónit, hogy vegyen még pár csizmába valót. Na ez testhezálló feladat volt neki. Annyi édességgel tért haza, hogy 10 gyereknek is bőven elég lett volna.

Reggel aztán a fiúk jó korán keltek, hogy meglássák hozott-e nekik valamit a Mikulás - és megkezdődött a bontogatás...

Adventi készülődés

Itthon is elkészültek a mézeskalácsok. Az első közös szaggatáshoz képest sokat fejlődtek a gyerekek. Idén egész kitartóak voltak már. Bálint és Kamilla szép formákat szaggatott, sőt a tepsibe is sikerült átmenteniük a tésztadarabkákat. A díszítésre eddig még nem sikerült sort keríteni. Bár amilyen ütemben fogy, az lehet, hogy el is marad.

 Éneklés a második gyertya meggyújtásánál.

A körömlakkozás

Sose gondoltam volna, Tóni azt fogja kérni, hogy ugyan vegyek már körömlakkot a 4,5 éves lányunknak. Kamilla ugyanis rendszeresen úgy jön haza az oviból, hogy ki vannak festve a körmei és mellette körben a bőre is. S hogy mivel? Hát filctollal, amivel egyébként is színeznek az oviban. 

Nemrégiben pedig itthon felfedezte, hogy melyik fürdőszobaszekrényben tartom a körömlakkokat. A nagy felfedezést Balázzsal ketten követték el, aminek eredményeként a járólap, a fürdőszobaszőnyeg és a törölköző is befestésre került. Balázs egyébként nem tanult az esetből, mert a minap flipchartokhoz használatos fekete és piros filctollakkal az egyik fehér bútor fiókjait festette ki.

Na de visszatérve a körömlakkozáshoz, jobbnak láttam ha Kamilla ellenőrzött körülmények között csinosítgatja magát.

A Jézuska pedig már beszerzett egy 12 darabos vizes bázisú gyerek körömlakk készletet.

Kamilla a laktanyában

Nőneműek viszonylag ritkán tartózkodnak laktanyában. Főleg ha a nőnemű 4,5 éves. Most ilyen ritka alkalom volt, Kamiék ovis csoportja ugyanis ellátogatott a Petőfi Laktanyába. A mai napig is működik ez a laktanya, itt képzik pl. a palotaőröket, Parlamentben szolgáló koronaőröket, azaz a Honvéd Díszegység tagjait. Idén 100 éves a laktanya, ami nem mellesleg öt percre van gyalog az ovitól.
Így alakult, hogy a kerület napján minden évben egy csoport megnézi, hogy mi is folyik odabent. Hát ilyesmi:

Csoportkép a katona bácsikkal:

Bár Kamillát mélyen azért nem érintette meg a látogatás, az ajándékba kapott honvédségi nyakba akasztó pár napig nagy becsben volt.  

Az idei első mézes

Még itt sincs az advent, a gyerekek már mézesnek. Itthon még nem kezdtük el a karácsonyi szezont, de a hétvégén a gyerekek vendégségben megsütötték az első adag mézeskalácsot . Bálint Olival,

 Kami Barnussal.

Mindeközben... Balázs egyedül volt itthon (mármint a gyerekek közül). S hát hozta a formáját: nem tudott mit kezdeni magával. Hét ágra unatkozott itthon. Persze mi is elszoktunk attól, hogy nekünk kell a gyereket szórakoztatni. Általában egymást elszórakoztatják. S Balázs más üzemmódban nem tud működni, csak társasan. Az egyedül játszást is tanulni kell ...

A magyar korona

Nemrégiben egy vasárnap délelőtt felkerekedtünk és elmentünk turistáskodni. Célpont a Parlament volt. A pénztárnál kígyózó sorok láttán csak ezért nem ájultunk el, mert előre a neten lehetett jegyet venni, így már készültünk. Egyébként magyar nyelvű vezetésből indul a legkevesebb. Napi 2, ha jól láttam. A gyerekeknek azt ígértük, hogy igazi királyi koronát láthatnak. Láttak is, csak addig még végig kellett menni hosszú-hosszú folyosókon,

 időnként megpihenve.

A koronát nem fotózhattuk le, de az üléstermet igen. Ezt pont nem az a terem, amit használnak, hanem a másik. De túl sok különbség nincs köztük.

Kamilla ruhatára, 2014 ősz-tél...

Minap Bálintnak dolga akadt Ágival, így én vigyáztam a két "kicsire". Kamilla remekül elvolt, amíg mi Balival az állatokkal harcoltunk meg az ágyon bunyóztunk. Egy idő után aztán elkezdtem fényképezgetni is a lányt, hogy ennek nyoma legyen. Úgy 1-1,5 órát simán lefoglalta ez a dolog...



Anyukájának előbb az elkészült videót mutattuk meg, hogy csak aztán lássa az utolsó képeken is jól látható ruha halmazt a földön :-)

T.

Mesenézés sorban ülve

Reggeli továbbalvás záloga továbbra is a mesenézés. Mármint a gyerekek néznek mesét, mi meg tovább alszunk. Néha lefekvés előtt is van mese, köszönhetően az egyre hosszabb estéknek. Kamilla izgalmában Balázs kezét szorongatja:

"Úgy ülünk, ahogy születtünk" - szokta megjegyezni Kami (mármint olyan sorrendben). A helyeknek egyébként is nagy jelentősége van. A konyhaasztalnál mindig mindenkinek ugyanott kell ülnie. A másik helyét elfoglalni akkor is főben járó bűn, ha az illető eredetileg nem is szándékozott odaülni...

Kis művészke leszek

Kami óvó nénije múltkor azzal fogadott, hogy Kami olyan érdekes és szimmetrikus fát festett, hogy csak na. Kami pedig büszkén újságolta, hogy Kati néni azt mondta neki, hogy biztosan egy kis művészke lesz. 

Na minap aztán az óvoda bejárati ajtajára rögtönzött kiállításban megláttam Kami festményét. Szépen bekeretezve, névvel ellátva. 

A jobb felső az, sárga háttérrel. Minden bizonnyal az absztrakt faábrázolást képviseli.

A Gerecsében jártunk

A hétvégén nagycsaládi kirándulás keretében a Gerecsében jártunk. Megtett táv: ~6,7 km Időtartam: 3 óra. A csapat legkisebb tagjai:

A Gerecse nyugalmát aznapra jól megzavartuk. A madár se jár arra. Egész délelőtt két alkalommal találkoztunk mással (az alábbi útvonalon).

Balázs dél felé, amikor eljött az alvás ideje, már félálomban bóklászott. Egy kis nyakban ülés után azonban túllendült a holtponton, és becsülettel gyalogolt tovább. Bálint a többiek által megtett táv dupláját is teljesítette az oda-vissza rohangászás közben. Kami is hozta a formáját: sírva indult el, de aztán szerencsére elfeledkezett arról, hogy ő nem is szeret kirándulni.

Ebben persze sokat segített (a virágok mellett), hogy nagypapa egy óriás hátizsákkal indult neki a túrának. Volt abban minden: rengeteg innivaló, szendvicsek, fasírt, müzliszeletek, túró rudi, cukorka. A gyerekek 5 percenként kuncsorogtak valamit, aminek a harmadát megették, megitták, aztán nekem adták. Így a túra vége fele én már kezdtem egészen jól lakni. 

A túra végét egy nagy családi ebéd zárta, aminek a végére megint mindenki feltöltődött energiával, hogy aztán autóba szállva a Tata tábla előtt el is aludjon...

Balázs, a bátor

Nem tudom mi ennek az játéknak a neve, mondjuk csúszkának: amikor egy tárcsás sífelvonóhoz hasonló eszközre ráül az ember gyereke és csúszik lefele. Sopronban több játszótéren is van ilyen, a gyerekeink imádják. Bálint továbbra megfontolt. Őt csak módjával szabadott meglökni, különben nagyon visszapattant a végéről.  Kami vagány kiscsaj. Pille súlyával hasított. Lencsevégre kapni sem volt könnyű. 

Balázst először Tóni még kísérte, amikor csúszott, nehogy leessen. Aztán egyedül elengedte. Majd a harmadik alkalomtól kezdve nagyot lökött rajta. Balázsunk néha úgy csapódott be, hogy a tartó rúd vízszintesig kilengett, majd visszafele elindult a gyerekkel. Balázs hősiesen kapaszkodott. És imádta, annak ellenére, hogy ilyen túlélő arccal csúszott minden egyes alkalommal:

A menet végén leszállt, s közölte, hogy még egyszer. Kell az adrenalin.

Ismét a hüllők

A 23-ai hosszú hétvégét Sopronban töltöttük. A hirtelen beköszöntött télnek köszönhetően elsősorban a beltéri programok voltak a nyerők. Mentünk pl. hüllőket nézni. Simogatni ezúttal nem lehetett, csak vitrinen keresztül nézegetni őket. 12,5 másodperc / vitrin sebességgel végignézték a gyerekek a mérges kígyókat, viperákat, kaméleonokat és egyebeket. Bár hüllőkiállítás volt a neve, voltak ott pl. nyulak is. 5000 Ft / db-ért haza is vihettük volna őket. Ennél még jobban megérte volna a tengerimalac (500 Ft / db), de a legjobb biznisz a tücsök lett volna (50 Ft / db). 

Kígyót nem árultak, csak fából. Így a fiúk egy-egy fa kígyóval vonultak haza (Kami pedig egy rózsaszín köves gyűrűvel). A kisebbik fiú és kisebbik kígyója: 

Hogy lehet így aludni?

Útban hazafele... Hogy lehet így aludni?

És így?

Na így talán már lehet, bár így felcuccolva ez se lehet túl kényelmes.

De fő, hogy alvás van. Nézegetés, a táj szépségeinek csodálása max fél órára köti le őket. Utána csak az utazás közbeni mesenézés ment meg minket a nagy nyüsszögéstől. 

Amíg a fiúk délután alszanak...

... addig Kamilla csingiling és hercegnő jelmezben illegeti magát.

 Aztán jön egy kis táncbemutató.

 Közben felébred a potenciális közönség egy tagja.

De a műsor nem köti le igazán. Inkább kicsit lefekszik még (az októberi nyárban az erkélyen) ....

Kami csajos dolgaira a fiúk nem nagyon vevők. Tipikus párbeszédek:
Kamilla: - Bálint, csinos a ruhám?
Bálint: - Hm. (alig hallhatóan morog valamit anélkül, hogy odanézne)

Kamilla: - Bálint, szerinted melyik nyakláncot vegyem fel?
Bálint: - Nem érdekel.

Bálintnak még fejlődnie kell a női lélek megértésében. Bár tervei szerint erre nem lesz szükség. Neki ugyanis nem lesz felesége. S hogy miért? Mert ő rendőr lesz.

Bálint katonásdija - katonák vs. vadállatok

A játék várak és játék katonák végtelen játék lehetőséget biztosítanak. Főleg, ha van a játékok között méltó ellenfelük. Na nálunk van. Mostanában az állatok vs katonák közti óriás összecsapások vannak divatban...

A csapatok szépen felállnak, kisebb várakozás után elképesztő módon egymásba gabalyodnak, majd a végén szétszóródnak a lakás minden szegletébe... 

Balázs is síel

Balázsban már tavaly is nagy volt a késztetés, hogy csatlakozzon a testvéreihez az őszi síelés során. Befutott a pályára, próbálkozott, volt kedve menni. Persze nehéz eldönteni, hogy ebben milyen szerepe volt a síelés utáni MoM Parkos látogatásoknak, ahol a Lego-s játékboltot illetve a Szamos marcipán figurákat lehetett megtekinteni, olykor megenni...

Mindenesetre némi fenntartással, miszerint ehhez még túl kicsi lesz, de idén őt is beírattuk a síiskolába! Bálint és Kamilla tavaly egyszerre kezdte - Bálint 5, Kamilla 3,5 évesen -, de gondoltuk Balázs már 2,7 évesen is belevághat. 

Még nem látom a végét, de mindenesetre Balázsunk még most is nagy lelkesedéssel indul neki szombatonként, amikor elkiáltom magam, hogy indulunk a síiskolába! 

Az első alkalommal készültek az alábbi felvételek. De 5 alkalom után is kb. itt tartunk, mert oldalazva még nem tud felmenni a fiúnk és lecsúszni is akkor tud, ha gondosan beállítják irányba. De ezzel a tudással nem lóg ki a tömegből, akik egyébként lényegesen idősebbek többségében. Szóval szurkolunk, hátha idén lesz 3 síelő gyerekünk a sítáborban :-) (amiről Balázs eddig azt gondolta, hogy az a szánkóval történő boltbamenésről szól....)

Balázs bilire szoktatása

Állítólag a harmadik gyerek magától felnő. Magától szokik le a pelusról. Meg ilyenek. Mi valamit rosszul csinálunk, mert semmi ilyesmit nem tapasztalunk. Legalábbis az aktuális téma, a bilire szokás kapcsán nem. Azt hiszem már megemlékeztem Balázs azon korábbi szokásáról, hogy egy időben reggelente letépte magáról az éjszaka alatt kényelmetlenül nagyra dagasztott pelenkát, majd azzal a lendülettel elintézte a reggeli kis vagy éppen nagy dolgát a nappali közepén. No ezen talán túl vagyunk. Sőt a nyár elején biztató jeleket tapasztaltunk, hogy nemsokára magunk mögött tudhatjuk a pelenkát. Legalábbis nappalra.

A balatoni nyaralás alatt neki is futottunk a dolognak, Bali fürdőgatyába rohangált naphosszat. Az eredmények azonban elmaradtak, ezért feladtuk a próbálkozást. Egészen pontosan aznap este történt a feladás, amikor is a parti étteremben vacsoráztunk. A pincér épp letette elénk a finoman gőzölgő vacsorát, amikor is megcsapott az étel illata... helyett Balázs kisgatyájának tartalma.

Így hát jegeltük a témát. Az élmények halványodtak, s utóbbi napokban délutánonként hazaérve a bölcsiből ismét kisgatyára váltottunk. Az eredmények azonban ismét elmaradtak. Ma este épp a vacsoraasztalnál ültünk még Tónival, a gyerekek pedig már szokás szerint végeztek és továbbálltak. Kamika egyszer csak jött és beszámolt bizonyos furcsa nyomokról. A nyomkövetés alapján kiderült, hogy Bali kiment a fürdőbe (ez rendes tőle), elintézte dolgát a fehér fürdőszobaszőnyegen. Mindeközben jól összekente magát, talán el is szégyellte magát, ezért bement a hálószobánkba, ahol a fehér gyapjúszőnyegen keresztül bemászott az ágyunk alá, s várt.

Na hát biztosan úgy emlékszünk majd pár év múlva mi is, hogy Balázs minden további nélkül magától szobatiszta lett. Csak addig még sokat kell mosni.

Ovi-suli

Bálintnak van órarendje. Nem is akármilyen. Mivel nem tud olvasni, ezért megpróbáltam neki lerajzolni, hogy melyik nap mi a program. Nem születtem rajztehetségnek, ez azért látszik a kivitelezésen. Mindenesetre a labdát Balázs is felismerte. Tóni pedig megnyugodva tapasztalta, hogy ebéd minden nap van (a kés és villa jel próbálja ezt szimbolizálni).

A program nagyon zsúfoltra sikerült. Heti 11 óra van benne, pedig Bálint még csak ovis. Igaz, iskolás is lehetne már, heti 20-25 órával. Ez mégiscsak a fele óramennyiség. Átmenetnek az ovi és az iskola között talán pont jó lesz.

S hogy jött össze ennyi minden? Hát januárban elkezdtük a kognitív fejlesztésnek mondott dolgot, ami Bálint esetében főleg grafomotorikát jelent. Azaz ceruzafogást és rajzolást. De beszédértés, ritmustapsolás is van benne. Ez eddig heti 1x volt, az is nálunk, ez nagyon kényelmes megoldás. Most azonban már heti 2 alkalomra nőtt, mert egy kisfiú (anyukája) szerette volna, ha Bálinttal kettesben járhatna. Így most ketten játszanak iskolásat Mariann nénivel. Barnus (a másik kisfiú) valódi iskolatáskával érkezik, amit a bátyjától örökölt. Természetesen Bálint is rácuppant a dologra: focistás iskolatáskát szeretne, lehetőleg most azonnal. 

Aztán itt van a heti 2x2 tanóra = 4 tanóra idegrendszeri érést segítő torna, azaz alapozó terápia. Ez szerencsére tök közel van hozzánk (fontos választási szempont volt). De így is van este 6 óra, mire hazaérünk. 

Elindultak az ovis programok is: az ovis külön torna és az úszás. Ezek a legjobbak. Nekem csak az oviba kell elvinnem őket (Kami is jár ezekre), a többit az oviban elintézik. S a múlt héten elindult a síszezon is. Bálintnak már csak heti 1 alkalom, a szombat délelőtt fér bele. A kicsik 2x járnak (immár Balázs is). Bálint azonban minden nap elmondja, hogy ő síelés mellett még focizni is akar (a barátai járnak). De erre már tényleg nincs idő. Így is bőven sok. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon lelkesedik a fociért, s nagyon jó a labdaérzéke, szerintem most még nem neki való egy csapatjáték.

Na ez így akkor összesen heti 9 óra. Aztán minap nyertünk még heti két foglalkozást az óvodai logopédustól, ami várható volt. Tavaly ősszel már jelezte nekünk, hogy Bálint nem hallja a zöngés-zöngétlen hangok közti különbséget. Javaslatára elmentünk a fülészetre, onnan a hallásvizsgálatra, onnan vissza a fülészetre, megint a hallásvizsgálatra, de erről már írtam.  A nyári fejlesztő táborban is volt egy logopédus, aki azt javasolta, ismételjük meg a hallásvizsgálatot. El is mentünk nyáron az Edukid-be, s itt szerencsére megcsinálták azt, ami az állami rendelőben nem sikerült. A csendesszobába beült Bálinttal valaki, aki folyamatosan játszott vele, fenntartotta a figyelmét, miközben a fülhallgatón keresztül nyomták neki a zajokat, hangokat. Neki meg jeleznie kellett. Hosszú vizsgálat volt, legalábbis nekem annak tűnt, de végre eredményes. Diagnózis: vezetékes halláscsökkenés ép hallásküszöbbel. Azaz elfogadható határon belül hall (ezen még talán javított, hogy a fülzsírt utána kiolajoztuk a füléből). Bár az orrmandulája nagyobb az átlagosnál, nem javasolták a kivételt. Azt is megerősítették (nem tudom hogyan mérték), hogy tényleg nem nagyon tudja megkülönböztetni a zöngést-zöngétlent. Javaslat: logopédusi fejlesztés.

Szeptember elején aztán minden nagycsoportost felmértek az oviban, s a hangtévesztés mellett az "r" hang ki (nem) mondása miatt is felkerült Bálintunk a logopédus listájára. Jövő héten indul a logopédia. Már be kellett szereznem egy füzetet (focistásat persze), amibe megkapjuk a házi feladatokat a logopédustól. Tükör előtt kell majd gyakorolnunk itthon a nyelv szájpadra és ide-oda helyezését. Megjegyzem, a fogadóórán példaként bemutatott gyakorlatot én se tudtam megcsinálni. És azóta se tudom. Pedig nem raccsolok.

Na mindenesetre így állunk, jó sűrűre sikerült ez az év. Bár gondolom jövőre se lesz ez másként...

Ruhamánia

Még mindig lelkes börzéző vagyok. Egyszerűen csak azért, mert nagy a kínálat, s nem kell 10 boltba elmennem, hogy beszerezzek mindent mindenkinek. S persze tök jó ruhák vannak és változatosak. Ellentétben pl. a H&M, C&A, Tchibo stb. darabokkal, melyek ráadásul még lépten-nyomon vissza  is köszönnek. Még két éve nyáron vettem egy kis nyári kalapot SOS jelleggel Kaminak a H&M-ben. Szuper kis darab, de másoknak is tetszett. Másnap reggel már négy kislány rohangált a bölcsi udvarán ugyanabban. Beleírtam a nevét, hogy legalább a saját egyenkalapját hozza majd haza. 

Szóval évente 2-3x, főleg szezonváltáskor elmegyek, s jövök haza általában 2 tömött zacskónyi (Next) ruhával. Szegény Balinak sose veszek semmit, hiszen jellemzően épp semmire sincs szüksége. Bálint pedig lassan kinövi azokat a méreteket, amiket árulnak, s egyre nehezebb neki nem (le)használt darabot venni. Lányruhákból viszont eszméletlen kínálat van. Kaminak így mindig többet veszek, mint kellene. Konkrétan az ő méretében lévő minden kedvencet meg szoktam venni. Most a flitteres ruhadarabok a menők nála. Itt épp megy a leltározás, flitteres pulcsiban és új frizurával: 

A legjobbnak ítélt darabok pedig egy puszit is kapnak az új tulajdonosuktól:

Az új ruhák napokig elől maradnak, naponta többször összehajtásra, átrendezésre és felpróbálásra kerülnek.