2010. június 30., szerda
Egy szobában
Ugyanakkor felmerült a - mindmáig nem bebizonyosodott - gyanú, hogy Bálintot zavarja, hogy Kamilla velünk alszik, ő pedig nem. S talán ezért is kel fel és jön be hozzánk olyan korán. Szóval azt reméltük, hogy ez talán segít az ügyön. (Nem segített. Továbbra is hajnali kelés van.)
Persze az is lehet, hogy a velünk alvásnál már csak az zavarja majd jobban B.-ot, hogy K. még az ő szobáját is elfoglalja. A nyilvánvaló megoldás mindkét esetre az lett volna, hogy lesz külön Bálint szoba, külön Kamilla szoba és külön szülői háló. Na de ehhez Tóninak be kellett volna áldozni a dolgozószobát, ahol a kütyüjeit tárolja. És ahol most Mami alszik.
Így maradt az a verzió, hogy a gyerekeket betömörítettük a legkisebb szobába, Kamilla átcuccolt Bálint mellé. Mikor Bálint hazaérve meglátta Kamilla ágyát a sajátja mellett, nem reagált sehogy. Mintha mindig is ott lett volna. Cserébe a mi hálónkból hiányolta a kiságyat. Érdekes logika.
Éjszakára tettünk Kamilla ágyába egy bébiőrt. Amikor első éjjel megszólalt mellettem az éjjeliszekrényen, 12 méteres rövidtávfutásba kezdtem, ami eredményes volt, hiszen nem ébresztette fel Bálintot. (Több ilyen éjszaka azóta nem volt. Vagy nem működik a bébiőr vagy Kamilla tényleg átalussza az éjszakát. 10 hetesen. Mint ő. Hurrá!)
Az esti fektetés azonban így kicsit macerásabb lett. Általában Bálint már alszik, mikor Kamillát fektetjük. Így az ő esti piperéje az étkezőasztalon fejeződik be.
2010. június 28., hétfő
Koszorús lány(ok)
Egyenlőre azonban nem sikerült felavatni, mert Edina esküvőjére szoknyás kislányka helyett - esőfelhők okán - csak egy bundazsákot vittünk, aki szépen hason végigaludta a szertartást. (Hogy bebizonyítsuk, gyerek is van a mózesben, a végén engedve a nyomásnak hátára fordítottuk a zsákot, aki ennek nem örült felhőtlenül.) Bálint pedig többször hangosan kommentálta az eseményeket a szertartás alatt. És hát egy templomban elég jó az akusztika.
Azóta azt ismételgeti itthon, hogy "koszorús lány". Most már mond ilyen jelzős szerkezeket is. Valahogy így: koszorús - hatásszünet - lány. Kalapos - hatásszünet - bácsi. Stb.
Másnap aztán - szó szerint másnap, mert sokadszorra is megállapítottam, hogy nem kell ahhoz inni, hogy másnapos legyek - levezetésképpen lebüntettük magunkat az utolsó napon nyitva tartó Gyerekszigettel.
2010. június 26., szombat
Vonat is van...
Röviden csak gőz. A kalauz (kajajuz) pedig sípol.
A hét felfedezései
Bálint nem egy székrekedéses típus. Amennyi hülyeséget és amilyen sorrendben összeeszik, ezen nem is csodálkozom.
Másodszer pedig itt a ping-pong. Az, hogy beálljon labdaszedőnek, ideig-óráig jó móka volt. De van ennél még jobb móka is:
Harmadszor pedig a kréta nyomot hagy az aszfalton (is).
2010. június 22., kedd
Biciklizés
Bálint új ágya
Családi utazás Sopronba
2010. június 20., vasárnap
Szopi
Ha már egyszer nem szopizhat, hát akkor megeteti ő Kamillát. A Kamilla kézbábot.
2010. június 19., szombat
Ezúttal nem viccelt
Sajnáltam a szép kis aranyszőke tincseket, de tényleg nem volt praktikus. A nagy melegben állandóan csatakos volt Bálint haja és agyon vakargatta a fejét. Na most nincs ilyen gond. Télre pedig ismét megnő.
2010. június 18., péntek
2010. június 17., csütörtök
Tündérke 2 hónapos
Na és itt a nagy novum: hasról hátra fordul! Na jó, igazából csak a hét elején többször előfordult, hogy meg-megborult. Hason annyira magasra emeli a fejét, s közbe annyira féloldalasan és instabilan tartja, hogy rövid időn belül jobbra eldől és hatalmasat puffanva a hátára érkezik. De tény, hogy Bálint először fél évesen adta elő a megborulást.
Rengeteget vigyorog ránk és türelmesen tűri, ahogy Bálint simogatja. A karmolásoktól - mert sajnos sokszor a simogatás vége egy nagy karmolás és ált. nem tudjuk kivédeni - persze keservesen sír, de jellemzően hamar megnyugszik. Remélem hamar el is felejti, milyen atrocitások érik őt...
Kamilla az utóbbi hetekben felvett egy új szokást: este ha bele is alszik az evésbe, amint letesszük a kiságyba feléled. Aztán cipelgetni kell, s az aktuális focimeccset aláfestő vuvuzelák hangjára beájul. De amíg utána elalszik hajnal 4-5-ig, addig igazán nem lehet okom panaszra. Napközbeni napirend alakulóban. Továbbra is délután alszik nagyobbat, elsősorban a babakocsi lendületes tologatása kell ehhez (erkélyre van deponálva nappal). Aztán ha nem mozog alatta semmi, akkor jön a hüppögés. Mami ilyenkor elkezd szaladni az erkély felé, hogy felébredt az unokája, de néha kiderül, hogy csak valami kiskutya ugat a szomszédban. A lányka ugyanis elég hasonlóan hüppög. :-)
2010. június 16., szerda
Locsolás
és locsolja a növényeket. A növényeket azonban nem csak vízzel. Ugyanis mikor lekerül a pelus, mondjuk neki, hogy szóljon, ha pisilni kell. Sokszor a medencébe megy a dolog (mert az sokkal érdekesebb, hiszen csobog), jobb esetben a fűre. Ilyenkor előrehajolva figyeli a szökőkutat. De néha már feláll a startvonalhoz (a fű és a fenyőmulcsos rész közti szegélyléchez) és fogja, amit ilyenkor fogni kell...
Tegnap azonban kiderült, hogy igazából még nem érett a szobatisztaságra. Amikor belefeledkezik valamibe, akkor észre se veszi magát, s pl. a hintából csordogál le a feldolgozott almalé. Ez állítólag biztos jele annak, hogy ezzel még valóban várhatunk.
2010. június 14., hétfő
Szórakoztatás
Elmentünk például a Vadasparkba Budakeszire. A bejáratnál még nagyon lelkes volt mindenki. Főleg Bálint, mert volt sok kavics.
Ekkor még nem tudtuk, hogy teljesen felesleges továbbmenni. Egyrészt mert az aljnövényzet teljes hiánya némileg nyomasztó egy erdőben (pedig nem fenyőerdő volt), másrészt pedig Bálint félt az állatok nagy részétől. Hozzáteszem, hogy a hangulat megalapozásaként először a tanya részre mentünk, ahol egy szabadon kószáló kecske keresztezte útját. Bálint pedig ijedve hátrált, míg a szamarak kerítése sakkba nem szorította.
Na szóval egyenlőre nem járunk ide minden héten. Majd ha magasabb lesz, mint egy kecske.
Összekapcsolva a kellemeset a hasznossal, Bálint jött velem vásárolni is. Ez nem nagy élmény nekem, de neki igen. Egyik kedvenc egy budaörsi kertészet tavirózsái voltak.
Kár, hogy nincs tavunk, ezért csak kisvirágú futó petúniáért mentünk.
Hogy az itthoni délelőtt és délutáni standard kerti szöszölést is feldobjuk, előkerültek új eszközök. Például ez a vizes játék, amit még 1 éves szülinapjára kapott Nagypapától. (Csak hát Bálint még egy évesen felülni se tudott magától. Pontosabban épp akkor tanulta meg. Így tavaly nyáron még nem vettük elő.)
2010. június 13., vasárnap
Antalok napja
Ennél részletesebben most nem tudok beszámolni az eseményről, mert az egyik Antalnak tirumisu-t ígértem névnapjára és most már nagyon esedékes ezt legyártani ...
2010. június 12., szombat
2010. június 10., csütörtök
2010. június 8., kedd
Kézbábok
Aztán két nap múlva, a Kamilla nevű bábut megtaláltam a járókában Kamcsi mellett (bedobta). Másnap kiscsajszival a kezemben épp fel-alá sétálgattam a lakásban, amikor Bálint kivette a bábut és mellkasához szorítva ő is megsétáltatta.
Ezt pozitív változásnak könyvelem el. Fő az optimizmus!
2010. június 7., hétfő
A legifjabb résztvevő
A csipkés harisnya minilábakra való felhúzása - gyakorlat híján - nehézkesen ment, de végül csak sikerült. Ahogy az immár lányos apa egy másik ruci kapcsán megjegyezte, nem most kellene a lányunkra nehezen levehető ruhákat adni, hanem majd 18 évesen.
Az eseményen rengeteg gyerek volt (egy újabb mondás a fenti forrásból: minél több gyerek van az esküvődön, annál később házasodtál). 10 percenként sajnálkoztunk azon, hogy Bálint nem jöhetett velünk, pedig mennyire élvezné a felhajtást A tervezett utazás előtti napon ugyanis 39 fokos testhőmérséklettel hívta fel magára a figyelmet. Így ő maradt itthon Mamival, Kamilka pedig jött velünk. A táncos mulatság alatt a kiscsajszi éjjeli álmát a szállodában őrizte a nagybácsija, aki a kedvünkért beáldozta a hétvégéjét (és közben készült a keddi töri érettségi szóbelire). Köszönjük neki!
Ui.: Az éjszaka folyamán csak egyszer csörgött a telefonom. Láttam, hogy Bence hív, már gondolatban szaladtam is a szoba fele, még mielőtt Kamilla eladja a házat. De kiderült szó sincs ilyesmiről. Kamcsi nagyon kooperatív (azaz alszik), csak Bence szomjazott meg és rendelt tőlünk telefonon némi folyadékot...
2010. június 6., vasárnap
Lélekbúvár
Filmekben, mikor a főhős a pszichológusával konzultál 100 (?) dolláros órabérért, két dolog tuti elhangzik:
- És mit érez akkor, mikor...?
- Mára sajnos lejárt az időnk.
A minap e két mondatot én is meghallgathattam a bölcsőde pszichológustól (mert ilyen is van ám). Ennél több emlékezetes dolog azonban nem történt. Na talán majd legközelebb, amikor a mi kis főhősünkkel, azaz Bálinttal is találkozik.
2010. június 5., szombat
Kerti munka - talicskával
Bence öcsémről millió ilyen képet lehetett volna csinálni, ha lett volna 1992-ben fényképezős (vagy akármilyen) mobilom! De a lényeg nem változott, Bálint is vevő a hülyeségre!!!
Bálint elgyengült
A szerdát Bálint a nagyival töltötte, aki olyan sok újdonságot tanított neki, hogy mire érte mentem már aludt... Sajna másnapra kiderült, hogy valami betegségnek is szerepe volt ebben, de azért cuki, amikor lepihen a szoba közepén, miközben nagyi tálalja a vacsit!
2010. június 4., péntek
Szünet
Bár a hivatalos szünet csak júliusban kezdődik, mi most június elejétől is szünetelünk kicsit. Avagy úgy is mondhatnánk, Bálint bölcsis karrierje a héten határozatlan időre megszakadt. Az indok: elégtelen magatartás, illetve az emiatti közfelháborodás az érintett szülők részéről. A tünet: agresszió. A kiváltó (vélt) ok: féltékenység miatti belső feszültség és - teszem hozzá én - az örökölt gének. Anyuka kiskorában ugyanis harapott. Apuka is. Ezek után nem meglepő - bár nem örvendetes -, hogy a gyerek is harap. Azonban az utóbbi 3 hétben a helyzet fokozódott és karmolásokkal súlyosbodott. Már ő se szívesen ment bölcsibe, s mikor elhoztam, akkor is láttam, hogy nem érzi magát jól a bőrében. Állandóan hulla fáradt volt (a hajnali ébredéstől), nyűgös, kezelhetetlen.
Változtatni kellett, ápolni szegényem lelkét. Ezért most itthon vagyunk. Az itthonlét azonban csak akkor segít, ha valóban többet tudok vele foglalkozni. Ehhez viszont szegény Kamcsit megint le kell passzolnom, mert ha Kamilla pl. egész délelőtt sírdogál, ezért állandóan kézben van, ez még jobban felhergeli Bálintot. Mert egész nap csak azzal szembesül, hogy Kamillával foglalkozom (hiába próbálok esetleg közben játszani vele...).
Így most Mami még intenzívebben be van vonva, nyári programról nem kell gondoskodnia. Azt mi szolgáltatjuk.
2010. június 3., csütörtök
Amíg én Kamillát etetem...
Általában azonban újságolvasásról szó sincs, mert Bálintot próbálom közben lekötni valahogy. Ha már semmilyen módszer nem vezet eredményre, akkor jön a jolly joker: a sport2 csatorna a TV-ben, ahol mostanában állandóan foci van. A német-magyar meccs ismétlését a héten már kb 3-szor megnéztük. Na persze nem mind a 90 percet.
A tegnap reggeli szopi viszont gyanúsan nagy nyugiba telt, Bálintunk közben a konyhában sertepertélt. Reggelizett: talált egy kinyitott doboz csokis kekszet. Nekem már csak az üres dobozt kellett eltakarítanom. Apa csak ennyit tudott hozzá tenni: de ugye nem a Bahlsen kekszemet ette meg? Bár kiderült, hogy nem azt ette meg, este azért felrakta a zárat a spejzajtóra.2010. június 2., szerda
Lapos has?
Na ma ez arról jutott eszembe, hogy a hétvégén alkalomhoz illő öltözékben kell megjelenni, ezért végigpróbáltam a ruhatáramat és kiválasztottam azt az egy, azaz egy darab ruhát, ami rám jön. Így legalább nem kellett sokat gondolkodni.
2010. június 1., kedd
Első és második
Szóval a "rutin" jó, mert könnyebbség, másrészt pedig rossz, mert kevesebb időt szánsz rá, tényleg kevesebb figyelem jut. Tóni múltkor fel is sóhajtott: "Úgy sajnálom magamat! Én is második gyerek vagyok."
De igazából nem érdemes ezen sokat filozofálni, mert kényszerpálya van. Az elsőszülött ugyanis attól elsőszülött - amellett, hogy ő született először -, érthető módon továbbra is ő akar az első lenni. Kiharcolja a neki járó figyelmet a kis drága. Hogy hogyan, azt mindjárt leírom.