Szánkózás helyett :-)

Elég fura viszonyok vannak az időjárásban, így karácsony másnapján nem szánkózni mentünk, hanem a ház elé biciklizni. Bemelegítés gyanánt a gyerekek a motorokkal azért "csúsztak" egyet...

Balázs-ünnep

Balázs szülinapja nem túl praktikus közelségben van a karácsonyhoz. De még mindig jobb időpontra esik, mint amit eredetileg jósoltak (december 24-re voltam kiírva). Olyan szempontból azonban szerencsés az időpont, hogy két ünnep között mindig együtt vagyunk ráérünk ünnepelni, akár pont a napján is. Sopronban, Maminál.

Szülinapján Balázs szokatlan módon már korán elpilledt, ezért Petiékkel nélküle ebédeltünk. De a tortával természetesen megvártuk, hogy az ünnepelt felébredjen. Mami sütött csokis-mandulás tortát, s meggyújtottuk a gyertyákat. Aztán gondoltam lefotózom kétévesünket, ahogy próbálkozik a gyertya elfújásával. Két évesen se Bálint, se Kamcsi nem tudta elfújni a gyertyát. De mire bekapcsoltam volna a fényképezőt, Bali már mindkét gyertyát elfújta. Kicsit ő is meglepődött, hogy a gyertyák már nem égnek. Na gondoltam velem nem szúr ki, újra meggyújtom neki. :-) Mire szememhez emeltem a fényképezőt, megint elfújta. Nagy boldogon közölte, hogy: "Elfújtam, összeset. Ügyes vagyok." Harmadszori meggyújtásra aztán sikerült lefotózni az ügyes fiút gyertyafújás közben:

Kamika - aki szintén ünnepelt volt, hiszen ugyanez nap van a névnapja - kiélvezte, hogy Keresztanyja itt van és foglalkozik vele:

Kami simán bevállalta, hogy ő akkor most elmegy Hugival (ahogy ő mondja: Bugival) és a többiekkel Szentgotthárdra. Mondjuk nyárig.

Balázs 2 éves

Balázsunk két éves. 14,3 kg, 16 foga van, 23-24-es lába és még mindig nagyon jó kedélyű kisfiú. 

Balázs az utóbbi hetekben elkezdett beszélni. Napról, napra többet mond. Amikor december első felében öt napig távol voltam, teljesen ledöbbentem, hogy mennyit fejlődött a beszéde ez idő alatt. Már nem csak szavakat mond, hanem kisebb mondatokat is. Minap elalvás előtt (ami ezúttal ebéd előttre esett) még az álomba zuhanás előtt közölte: "Ebéd után eszünk csokit, jó?" :-)

Érdekes látni, hogy igazából nem tőlünk tanul beszélni, hanem Bálintot és Kamit utánozza. Épp ezért nála kimaradt, hogy saját magára azt mondaná, hogy "Balázs", vagy hogy "Te" (ahogy mi hívjuk). Saját magáról első személyben beszél és mindent nyelvtanilag helyesen mond. Pl.: "Én is akajok."

Bali pont annyira cuki és imádnivaló, mint amilyen eleven (szinoníma: rosszcsont). Ha egy fél percig nem figyel rá az ember, akkor már biztos valami illegálison tevékenykedik. Otthon már gyakorlatilag mindent eltettünk (vagy eltört, tönkrement stb.), amire nézve Bali veszélyes lehet. Komoly felügyeletre akkor van szükség, ha valahova megyünk. Itt az elől hagyott tárgyakat, nyitható fiókokat, szekrényeket Bali mindig fedezi fel. Gyógyszereket megkóstolja, körömvirágkrémet gyapjúszőnyegbe mélyen bedolgozza, bárszekrények és borospoharak tartalmát módszeresen üríti. 

Bence, Bali keresztapja az együtt töltött karácsonyi délután után így búcsúzott tőlem: "Sok erőt kívánok Balázshoz!" Igyekszünk...:-)

Boldog születésnapot kisBalázs!

És a további karácsonyi napok

Karácsony napjaiban nagyon kényelmesen szoktunk lenni. Szenteste otthon, majd a további napokon átmegyünk Tóni szüleihez, azaz Nagymamához, Nagypapához és Bencéhez. Természetesen ide is jön a Jézuska, úgyhogy a gyerekek nagy várakozással vannak indulás előtt. Bemelegítésként volt egy kis karácsonyi versolvasás ebből. Nagymama nálunk találkozott először Bartos Erika egyik verseskötetével, s azóta nagy rajongója lett verseinek.

Olvasói kör kibővítve további nagyszülővel és unokával:

25-én nagyobb, 26-án pedig még nagyobb körben ünneplünk a nagyszülőknél. Karácsony második napján ugyanis nemcsak az unokatestvérek, hanem a gyerekek szempontjából nézve a másodunokatestvérek is összegyűlnek. Légi felvétel egy kisebb csoportosulásról:

Bálint azért megkérdezte, hogy miért volt ilyen sok felnőtt és miért volt ilyen kevés gyerek... :-)

Szenteste

Karácsonyi menetrendünk ugyanaz volt, mint tavaly. Úgy döntöttünk, nem díszítünk karácsonyfát 23-án éjjel, hanem majd 24-én délelőtt. Tóni először a játszótéren, majd pedig a nagyszülőknél legeltette a gyerekeket, míg én díszítettem a karácsonyfát, Mami pedig az esti vacsorát készítette elő. Ebéd után hazajött a csapat, s Bálint már az ajtóban érdeklődött, járt e nálunk a Jézuska. Természetesen járt, de még csak karácsonyfát hozott, mert nem bírta el egyszerre a fát és az ajándékokat is. Kamilla és Bálint örömmel megszemlélték a fát, s rohantak az oviban készített díszeikért, hogy azokat is feltegyék a fára. 

Balázsunk azonban nem volt ilyen lelkes. Míg a Mikulás elé bátran odaállt, a karácsonyfa látványára inába szállt a bátorsága és sírásra görbülő szájjal Apa kezéből szemlélte a nappali új elemét.

Itt kell megjegyezzem, hogy Balázs hamar megbarátkozott a fával, mert este már két kézzel próbálta róla lehúzni a szaloncukrokat (amik először még bon-bon névre hallgattak, de karácsony másnapjára már a szaloncukor is bekerült az aktív szókincsbe).

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A fa lelkes illetve kevéssé lelkes megszemlélése után délutáni alvás következett. Mindhárman aludtak, ami mostanában egyre ritkábban fordul elő. Kami korábban ébredt, ezért ő mesenézésre volt ítélve a hálószobában. Aztán mikor a fiúk is felkeltek, mindenki csinosan felöltözött, s akkor lehetett kimenni a nappaliba, amikor meghallották a Mennyből az angyalt. Csillagszóró, éneklés.

Mindenki két csomagot kapott, plusz egy nagyobb méretű közös ajándékot. A Jézuska jó fej volt, ezért idén nem (csak) neveket írt a csomagokra, hanem rárajzolta a bölcsi / ovis jeleket is, ezért mindenki hamar megtalálta a neki szánt csomagokat. A játékok többsége a szerepjáték tematika köré szerveződött. Bálint egy lovag (hivatalosan gladiátor) jelmezt kapott, Kami pedig Csingiling jelmezt (Pán Péter mese). A karácsonyi ünneplős ruhák így kb. 20 perc után lecserélésre kerültek az új szerzeményekre.

Adventi készülődés

Az idei ádvent elég rövidre sikerült. A rövidséget betegségeknek és az én távollétemnek köszönhetjük. Még november elején hazahozott Balázs egy köhögős bacit. Természetesen a bölcsiből. Ott tenyésznek a legmasszívabb fajták. Két hét alatt kikúráltuk (majd utána közel egy hétig egészséges is maradt). Pont mikorra Balázs megkapta az egészséges igazolást, én teljesen kidőltem. Iszonyú köhögés, tüdőgyulladás (bár a röntgen nem mutatta ki, a doki nyugtatott, hogy ez bizony az), s három hét antibiotikum. Mire nagyjából kikeveredtem belőle, Bálint egy hasmenéses-hányós vírussal lepett meg minket. Úgy irigylem azokat, akik nem kapják el a betegségeket a gyerekektől. Én mindent elkapok és sokkal nehezebben keveredek ki. Egy ismerősöm erre kifejlesztett fertőzéselmélete szerint a családon belüli 2. és további fertőzések törvényszerűen rosszabb lefolyásúak. Ha mondjuk Bali hazahoz valamit, benne mutálódnak a bacik / vírusok, alkalmazkodnak az ő szervezetéhez. Mivel a szülő / testvér elég hasonló genetikai állománnyal rendelkezik, ezért ő ezt a mutánst már nehezebben győzi le. Nem tudom van e valós orvosi alapja mindennek, de logikusan hangzik.

Mindezek után aztán december második hetében elmentem 5 napra Brüsszelbe. Hogy minden gördülékeny legyen, minden napra előre be volt osztva, hogy Mami és bébiszitter hogyan mozgatják haza a gyerekeket és vigyáznak rájuk, amíg Tóni haza nem ér. S ha valami esemény van, még Nagymama is be tud segíteni. Na ehhez képest hétfőn, az első napon Mami és a bébiszitter esett ágynak, majd másnapNagymama is. Harmadnaptól pedig Balázs is kidőlt a sorból (ismét). A hátralévő időben Tóni egyedül lavírozott az óvoda, az otthon maradt betegek és a munkahelye között.

Hazaérve már csak egy hétünk volt karácsonyig, sok-sok karácsonyi ünnepséggel, baráti vacsorával. Mikor november elején interneten megrendeltem a gyerekek szinte összes karácsonyi ajándékát, nem gondoltam volna, hogy az utolsó napokban még ilyen rosszul fogok állni az előkészületekkel.

Mézeskalácssütésre azért sikerült tegnap sort keríteni. Idén már nagyon kitartóan szaggattak a gyerekek, Bálint a tepsibe is ügyesen berakosgatta a kész darabokat.

Négyszemközt a Mikulással

Minden évben megyünk találkozni a Mikulással az irodánkba. S az a tapasztalat, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább foglalkoztatja őket ez a dolog. Aztán pár év múlva gondolom pont ellentétes lesz ez a tendencia, de most éppen nagy toporgás volt a Mikulás előtt. Bálint, Áron és Kami alig bírták kivárni a sorukat:

Bali egy bátor kétéveshez méltóan egyáltalán nem sírt a pirosruhás embertől, illendően meghallgatta a neki intézett szavakat és átvette a csomagot.

 Aztán Kamcsi következett konzultációra. Bár kérte tőle a Mikulás, énekelni nem énekelt neki.

Végül Bálint következett:

Évről évre felmerülő probléma, hogy a Mikulás ünnepségsorozat végére olyan mennyiségű édesség halmozódik fel itthon, hogy az egész évre elegendő (szerintem, szerintük persze nem). Tavaly az lett a megoldás, hogy a szerzemények egy részét eltettem, hogy aztán majd apránként elővegyük. Na ennek az lett a vége, hogy most bukkantam rá a tavalyi, már rég lejárt édességekre.

Miután nemrég három jó nagy cipősdobozt telepakoltunk "kinőtt" játékokkal, s szépen becsomagolva Tóni elvitte az átvevőhelyre, idén az lett a megoldás, hogy a Mikulás-napi édesség halom egy része is cipősdoboz adományként lett újrahasznosítva.

Csizmapucolás

Itt éppen azt imitálj a csapat, hogy az egyébként tiszta gumicsizmákat kipucolják. Hogy aztán kitegyék az ablakba, arra számítva, hogy hoz is bele valamit a Mikulás...

Bálint már jó előre közölte, hogy ő le sem fekszik, mert megvárja a Mikulást, mert látni szeretné, amikor megérkezik az ajándékokkal. Na ezt persze nem magától találta ki, hanem az Anna, Peti, Gergő-ből merítette e kiváló ötletet. Szerencsére hamar letett róla.

Meggyújtottuk az első gyertyát

Egyelőre inkább Mikulás-várásban vagyunk, de azért meggyújtottuk az első gyertyát az ádventi koszorún. 

 Volt némi közös dalolászás.

Balász 23 hónapos

Ha már minden hónapban írtam eddig Baliról, akkor most se maradjon ki. Aztán áttérek a fél évenkénti helyzetjelentésre. A fenti kép nagyon jól leírja, miket is szeret Balázs: az autókat, a cumisüveget (rengeteget iszik, de hát sajnos nem vizet) és nagyon szeret mindent a szájába venni. Bálint és Kami is a mai napig sok mindent a szájába vesz. Úgy látszik családi örökség az "orális típus" és az ezzel járó harapás. Nem mondom, hogy gyakori, de még mindig megharapják egymást, ha arról van. Bálint talán már leszokott róla, de Kami és Bali még a harc illetve nemtetszés kifejezéseként néha harap.

Mindennapos délutáni beszélgetés:

Én: -Balázs, mi volt a bölcsiben?

B.: - Jó. (Úgy tanulta Bálinttól, hogy a napközbeni eseményekről nem kell nyilatkozni, a szülők ilyen jellegű kérdéseit egy rövid "jó" válasszal lehet hárítani.)

Én: - Kivel játszottál?

B.: - Ettesz. (Eszter, a gondozónéni)

Én: - Mit játszottatok?

B.: -Autós.

Meg focisat is. Esztert addig nem hagyja békén, amíg nem focizik vele. Balázs ugyanolyan pontosan és erősen rúg, mint Bálint anno (és most is). Csak ő jobb lábbal.

Bálint, a babysitter

Minap átjött Kami kis barátnője, Sári játszani hozzánk. Sári  húga, Eszti is jött, aki Balival jár bölcsibe. Gondoltam, majd párosával eljátszik a két kiscsoportos, illetve a két bölcsis. Viszont ha Bálint nem tud mit kezdeni magával, csak zavarja majd a csajokat. No nem így történt. A közös játékba (majdnem) mindenki becsatlakozott.

De Bálint alapvetően a 15 hónapos icipici (kb feleannyi kilóban, mint Balázs) Esztit pesztrálta. Megmutatta neki, mivel és hogyan lehet játszani, türelmesen magyarázott neki.

Balázzsal való játék közben Bálint nem ilyen apáskodó hangnemet szokott megütni. Annak ellenére, hogy mostanában napi játék a papás-mamás. A szerepek egyértelműek: Bálint a férj, Kami a feleség és Bali a gyerekük. Kami a játék közben némi szereptévesztésben van, mert Bálintot ilyenkor sztenderden apának szólítja. Ez néha megtévesztő, mert nem tudjuk kit hív. Épp játék van-e, vagy tényleg Tónit szólítja meg...

Lego (Duplo) torony bontás

Ezer éve nem építettünk tornyot, pedig régen minden héten építettünk és romboltunk (itt kezdődött) . Na most ismét előkerült a Duplo és a toronyépítés. Ráadásul mivel Bali révén újabb elemekkel bővült a készlet, így most már a plafon elérése is elérhetőnek tűnik...

Persze minden toronynak ugyanaz lesz a vége:

Bálint hallásvizsgálaton

Mivel Bálint már hivatalosan iskolaérett lesz, az óvodai logopédus felmérte mit tud gyermekünk. Jóval több volt ez, mint logopédiai felmérő, s részletes beszámolót kaptunk az eredményekről. Az egyik ilyen eredmény, hogy Bálint nem hallotta a zöngés és zöngétlen hangok közti különbséget. Azaz pl. az "üdü" és "ütü" neki teljesen egyforma volt. Javaslat első körben: hallásvizsgálat. Ha ott minden rendben, akkor fejlesztés. 

Ez a hallásvizsgálat már nyáron is felmerült, akkor a védőnő által végzett az öt éves felülvizsgálat során. A hallásteszt vége fele Bálint ugyanis összevissza kezdett el mutogatni. Biztos csak megunta, gondoltuk. Ezúttal egy komolyabb hallásvizsgálóba kerültünk. Bálintunk mindent csinált, amit nem kellett volna (bohóckodás, láblóbálás stb.), s cserébe sokszor nem csinálta azt, amit kellett volna (jeleznie, ha hangot hall). Diagnózis: halláscsökkenés. Mérés: bizonytalan. 

Ezzel az eredménnyel visszalátogattunk a fül-orr-gégészetre. Behúzódott dobhártyákat találtak, amin nem is csodálkozom, mert Bálint állandóan és erőteljesen szívja az orrát. Ahelyett, hogy fújná.

Terápia: melegítés. Sóval vagy infralámpával. Mi ez utóbbit választottuk. Bálint eléggé tapad a képernyőre mesenézés alatt, így a lámpázás nem volt gond.

Két hét múlva visszamentünk a fülészetre. Diagnózis: ép dobhártyák, de műszeresen mért eltérés van a bal fülben. Majd újabb hallásvizsgálat következett. Pontosabban következett volna. Bálint ugyanis ezúttal még kevésbé volt ráfixálódva a feladatra. A vizsgálatot végző hölgy csak csavarta, csavarta egyre feljebb a hangerőt, de Bálint még mindig nem jelzett. Egyszercsak felemelte a kezét. 

Vizsgáló: - Bálint, mennyire volt hangos, amit hallottál?

Bálint: - Nagyon. (60 decibelnél tartottunk ekkor)

Vizsgáló: - Hát akkor miért nem tetted fel korábban a kezed?

Na Bálint innentől kezdve gondolta biztosra megy, le se tette a kezét...

Végül rögzítették a papírunkon, hogy "sikertelen mérés" és közölték, hogy "többet nem látjuk itt egymást". Ha panasz van, mehetünk a Heim Pálba altatásos hallásvizsgálatra.

Most mindenesetre a logopédustól kapott házi feladatokkal próbálkozom. Pl. mondj olyan állatot, ami úgy kezdődik, hogy "t".
Én: - Bálint, mondj egy állatot, ami úgy kezdődik, hogy "t". (kiejtve : "tö")
Bálint: - Tötö.
Én: - Az nem állat. Mondj egy állatot, úgy kezdődik, hogy "t".
Bálint: ...
Én: - "t", mint tehén. Tudsz még egy állatot mondani?
Bálint: - Boci.

Aztán itt van a rajzoláskészség fejlesztés. A változatosság kedvéért néha festünk is.

 

Bali csak vízzel, mert ő meg is eszi...

 

Esti kanapézás

Beköszöntött a hideg idő, jó melegen fel kell öltözni. Kamilla szeretne gondoskodni róla, hogy fiúkon is legyen sál, sapka. A három fiú közül jellemzően csak egyvalaki engedi magát öltöztetni:

Ha a fiúk megunták az ipadezést, Kamilla feladott minden ruhát és hajcsatot a célszemélyre, egy kis unaloműző kanapébirkózás következik. Menetrendszerűen minden este:

Bálint 9,5 km-es túrája

Bálintban eszméletlen mennyiségű energia van. Nem nagyon merül ki nála az elem. Ha mégis, akkor hamar újratöltődik. Tóni a hétvégén elvitte magával Bálintot a céges kirándulásra. A Vértesben túráztak: Bálint bő három óra alatt teljesítette a 9,5 km-es túrát, amiben komoly szintkülönbségek voltak, volt olyan felnőtt aki feladta már az elején. 

Hősiesen végigment a nagyfiú, mindent megnézett, kipróbált és az összes botot begyűjtötte, ami az erdőben csak volt.

majd miután üldögélt egy kicsit és jól beebédelt, újratöltődött nála az elem. Mintha mi sem történt volna és már az étteremben hangosan rohangált a másik 5 éves kirándulóval a hulla fáradt felnőttek között. Hazajövetele után közölte: ez nem is igazi hegymászás volt, de azért azt mondta, legközelebb ilyen nagy túrára ne menjünk - tehát azért érezte, hogy ez egy nagyobb kirándulás volt.

Pár nappal előtte családilag a tatai Cseke tavat gyalogoltuk / bicikliztük / motoroztuk körbe a nagyszülőkkel és unokatesókkal kiegészülve. Itt még tart a lendület Balázsnál:

 Itt épp lázadásra készül a kisúr, aztán lázad is:

 Itt pedig már mindenki célba ért. Cél= játszótér.

Gyerekek síelnek - 2013 november.

Kíváncsi vagyok mi lesz éles körülmények között, de hamarosan az is kiderül, most azt tervezem, hogy elviszem őket januárban sítáborba :-)



Bálint farolását remélem kellően kiemeltem!

Balázs 22 hónapos

Azaz 2 hónap múlva 2 éves. 

A homlokán a seb szerintem maradós. Persze azóta gyűjtjük az újabb szépségfoltokat. A képen nemcsak a gyűrődés miatt akkora az alsó ajka, hanem az bizony egy újabb baleset következménye. Minap épp indulóban voltam Balázsért, amikor hívnak a bölcsiből, hogy Balázs elesett, átharapta a száját és - már megint - ömlik belőle a vér. Ezúttal is rejtély, hogy mi és hogy történt. Több helyen mély lyukak voltak a száján, de szájat nem varrnak / ragasztanak, ezért nem is vittem be sehova. Itt már egész szép...

Balázs irtó nehéz, s mindig cipeltetni szeretné magát. Mivel azonban nem bírta a strapát a vállam (konkrétan begyulladt vagy ilyesmi), Bali az elmúlt hetekben gyaloglásra lett fogva. Kis trenírozás után most már magától feljön a második emeletre. Ha meg épp nem akar, akkor hát lent marad. Aztán Bálint visszamegy érte és előbb-utóbb felérnek együtt.

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy folyamatosan beszél, de a fontosabb témakörökben már lehet vele eszmét cserélni.

Én: - Balázs, kérsz kakaós palacsintát?

B.: - Nem. Nutellás.

Én: - Balázs, gyere elpakoljuk az autókat!

B.: - Nem akarok.

Beszédfejlődésére Kamilla van a legnagyobb hatással. Eddig ha valaki vagy valami nem tetszett neki, akkor Kamillát utánozva a "kaka, kaka" felkiáltásokkal adta ezt tudtunkra. Majd Kami egy következő szintre lépett. Konkrétan a béna és hülye az új szitokszó, s Bali ezt azonnal átvette.

Körülmények: Autóban utazunk mindnyájan. Balázs épp hisztizik.

Én:- Balázs, elfogyott az innivaló. 

Balázs: - Nem. Anya hülye. (kis szünet) Apa is.
Na erre mi a jó válasz?

Kami fodrásznál

Kaminak nagyon megnőtt a haja, de fésülni továbbra se nagyon engedi. Mivel kicsit göndör, annyira talán nem volt feltűnő, hogy hetente csak 2x fésülködtünk. De mondtam neki, hogy ha ez így megy tovább, akkor hajvágás lesz. Nem nagyon tiltakozott, megbeszéltük hát, hogy elől nem, csak hátul vágatjuk le. Frufru igazításon már voltunk, de ilyen "komoly" beavatkozáson még nem.
Hajmosással kezdtünk (4 párnával alápolcolva, hogy felérjen ameddig kell), majd Kami helyet foglalt a 70-es, 80-as évekből származó gyerekhajvágószékben.  

Végig apatikus arccal, néma csendben bambult előre. Így legalább nem volt nehéz dolga a fodrásznőnek.

Beszárítva ilyen a nagylányos frizura.

Kami nem különösebben reklamált a rövid(ebb) haj miatt. Csak egyszer halkan megjegyezte: azt beszéltük meg, hogy a ruhámig fog leérni a hajam. Na ja. De hát így sikerült. És úgyis megnő...

Soproni erdőben

Ha Sopronban vagyunk, mindig kimegyünk a gyerekekkel az erdőbe. Lássanak már rendes erdőt is...

Beérve a fák közé, mindegyik gyereknél kiváltódnak valami reflexféle. Kaminak szinte azonnal pisilnie kell. Aztán pár száz méter múlva megint. 15 fokban ez még oké, de télen már neccesebb lesz. A fiúk pedig, elsősorban Bálint mániákus botgyűjtésbe kezd. Ha már nem fér el az ő kezében, akkor egy adagot átad nekem, hogy én cipeljem. Letenni szigorúan tilos. A szembejövők mind tábortűz rakást emlegetnek a sok fa láttán, de Bálint felháborodva igazítja őket helyre: ezek az ő bicskái, nem fogja elégetni őket!

Bali is egyre kitartóbban jön, egy-másfél órát már tudunk közösen sétálni. Főleg akkor, ha nem viszünk babakocsit. Mert ha van babakocsi, akkor hirtelen mindenki nagyon fáradt lesz és be akar(na) ülni.

Hisztikirálynő

Ilyen is van ám. Néha. Gyakran. Néha.

Kiváltó ok: A műanyagmotor eldől, ha ráakasztanak a kormányára egy krétákkal teli vödröt.

Újraéledt babaágy

Az aktuálisan legkisebb gyerekünk Sopronban Maminál eddig egy 60x120-as ikeás ágyacskában volt elhelyezve. Ez azonban kezdett szűkös lenni Balázsnak. Miután Bali itthoni 70x140-es rácsos ágyát  forgalmon kívül helyeztük, most lehoztuk ezt Sopronba, gondoltuk jó lesz itt neki. Tóni azonban közölte, hogy ő rácsos ágyat már nem szerel (végülis otthon sem abban alszik már Balázs). Így aztán rácsok nélkül vettük használatba. Nagyon szép kis formás gyerekágy lett belőle. Ilyen összeállításban még nem is láttam, hiszen az elmúlt öt évben végig ráccsal funkcionált.

Bálintnak is nagyon megtetszett a régi-új ágy, ezért első este kikönyörögte, hogy ő aludhasson benne. Nem volt jó ötlet. Bálint a nagy forgolódások közepette mindig beütötte magát az ágy valamelyik szélébe, s álmában jó hangosan szitkozódni kezdett, nagyjából fél óránként. Éjjel kettőkor kitettük a kanapéra aludni. Másnap pedig visszaállítottuk a régi alvásrendet.

A tanulság pedig az volt, hogy ahogy nem elég 60x120 cm egy nagy növésű 22 hónaposnak, úgy nem elég 70x140 cm egy nagy növésű 5 évesnek.

A szokásos reggeli mesenézés

A reggeli mesenézés még abból tavaszi-nyári az időszakból ered, amikor Bálint a nappal együtt felkelt, azaz 5.00 óra körül. Azóta is a dívik a reggeli mesenézés, főleg ha koránkelés van. Vannak olyan mesék amik mindhármukat lekötik, van amit csak Bálint néz. Érdekes nézni az arcukat a mese alatt, mennyire együttélnek a történettel. Az "arcképük" alapján az Oroszlánkirály a győztes mese. Pedig abban is van harc jócskán, hiszen csatáznak egymással az oroszlánok. De mégis olyan angyali mosollyal nézik végig az Oroszlánkirályt, hogy kész öröm rájuk nézni. 

A reggeli mese azonban mostanában sokszor elmaradt. Az utóbbi hetekben többször én keltettem a nagyokat, hogy el tudjunk indulni időben az óvodába. Az óvodába indulás különben sem egy egyszerű eset. De nemcsak az oviba indulás nehéz, hanem általában az elindulás. Bálint gyakorlatilag minden alkalommal közli: nem hagytok engem nyugodtan játszani! :-)

Szombat délután alszanak

... a nyuszik a nappaliban.

Kamcsi erősen vonzódik a rongyikákhoz. Nem alszik velük, hanem játszik. Takargatja velük a babáit, összehajtogatja őket, majd pakolja ide, meg oda. Minél több rongyika van, annál jobb. Régebben e célból naponta rájárt a konyharuhákra, az egész lakás tele volt elhurcolt törölgetőrongyokkal. Ezt megelégelve Mami varratott Kaminak rengeteg babatakarót, babapárnát és babaruhát, még tavaly karácsonyra. A babák öltöztetése helyett még csak a vetkőztetésnél tart Kamcsi, ezért a ruhácskákat még annyira nem használjuk ki, de a babatakarók és babapárnák napi használatban vannak azóta is.
Az idei karácsonyi projekt: babaház bababútorokkal a leánynak. Eddig bárhol találkoztunk babaházzal, a fiúk is remekül eljátszottak vele, úgyhogy valami jó nagy méretű kellene, hogy hárman is oda lehessen elé ülni. Akinek van ötlete a beszerzési forrásra, ne habozzon megosztani velem...!  

Bálint színez

Egészen a közelmúltig Bálintot nem nagyon tudtuk rávenni, hogy fél percnél hosszabb ideig üljön az asztalnál, s rajzoljon, színezzen. A szabad rajzolás még most sem a kedvence, de az utóbbi napokban hirtelen megszállta valami színezési ihlet. Magától kéri a kalózos kifestőfüzetet és hosszú időn keresztül (a rekord kb. egy óra) egyre ügyesebben és egyre több színt használva színez. Régen csak egy szín létezett nála: a fekete. A ceruzafogási technika azért még nem mindig tökéletes.

Minap aztán olyant is csinált, amit előtte sose. Egyik délután hirtelen elém állt és elszavalt egy két versszakos versikét, amit az oviban tanult. Az első két ovis évben ilyen nem fordult elő. 

Bálint egyébként zökkenőmentesen vette a csoportváltást, azaz hogy újra középsős lett. Biztos nagy szerepe van benne annak is, hogy voltak ismerősei, barátai előtte is a Kék csoportban. De már vannak újak is. Sőt! Minap felsorolt három új lány(!)nevet is, akiket majd megszeretne hívni a szülinapjára.
Az új csoport óvónénijei nagyon helyesek, s igazából sokkal jobbak, mint az előzőek. S csak most látom, hogy ez mennyit számít. Az előző két évben egyik óvónénit se zavarta (meg se említették nekem), hogy Bálint nem beszél az oviban. Pontosabban: a felnőttekkel nem beszél, csak a barátokkal bandázik. A vezetőnőtől tudtam, hogy ez így van. De az új óvónénik maguktól jelezték két hét után, s megpróbáltak ellene tenni is. S szerencsére ők se teljesen osztják ezt a nagy önkéntességet sem, azaz ígéretük szerint majd jobban odafigyelnek, hogy Bálint valóban részt vegyen a fejlesztő tevékenységekben. Hiszen az iskolában sem lesz szabadon választható, hogy "o" betűket rajzol, vagy inkább autókat tologat a szőnyegen.
Voltam fogadóórán is az új óvónőknél, s az alábbi jellemzést adták Bálintról. Próbálom szó szerint idézni a meglepő tartalom miatt: "Bálint egy végtelen csendes, jóindulatú kisfiú. Gyönyörűen öltözik egyedül, szépen játszik és játékok elpakolásában nagyon kiveszi a részét."  Nos, azért jobb ez így, mintha fordítva lenne. Hiszen itthon nagyon hangos, sokat beszél, én öltöztetem és hosszas rábeszélés után duzzogva talán bedobálja a dobozba a játékokat.
A másik vicces momentum, hogy a csoportvezető óvónéni külön megjegyezte, hogy Bálintnak milyen jó fizikai adottságai vannak. S hogy ő ennek örül, mert bekerülve a csoportba Bálint megváltoztatta az addig fennálló erőviszonyokat...:-)
Összességében minden szempontból nagyon jól jártunk a csoportváltással. Kaptunk két jó óvónénit, Bálint nyert új barátokat és plusz egy évet. A vezetőnő ugyanis azzal jött oda hozzám a minap, hogy megkapta az ukászt a központból: minden nagycsoportost iskolába kell küldeni. Kell a férőhely a három éveseknek az új rendelet miatt...

Őszi kert kincsei

Mandula, szőlő és körteevés a nagypapáék kertjében

Vacsoravendégek

A délutáni közös játszások közös vacsorázásba szoktak torkollni. Itt épp urak,

 itt pedig a szomszéd hölgyek a vacsoravendégek.

S ahogy halad előre az idő, egyre több étel fogy. Mostanában egyre többször veszem észre, hogy a korábban 2 vacsorára elegendő adag most egy este alatt elfogy. Persze csak akkor, ha a gyerekek által kedvelt étel van. Bálint néha már annyit megeszik, mint én. Még pár év és üzemi konyhát kell itthon nyitni, hogy a gyerekeket etetni tudjuk...

Kamilla, a kiscsoportos ovis

Kami mostanában sokszor kijavít: ne szólítsam őt pl. Kamcsának, mert ő Kamilla. Hát legyen. Szóval Kamilla már egy bő hónapja ovis. Az első hét nehézkesen, szomorkásan telt, vágyakozott vissza a bölcsibe. Holott az utolsó bölcsis héten már mindig oviba akart menni. Aztán 1 hét ovi után 2 hét itthonlét következett köhögés miatt. Az itthon töltött időt Kamilla annyira megunta a 2. hét végére, hogy közölte, ő most már oviba akar menni. Visszatérve az oviba reggelente azért még sokszor húzódzkodott, de igazából jól teltek a napjai. Csak hát a délutáni alvás alatti bepisiléssel vannak gondok: első héten 5 napból 4x, második héten 3x vittük haza a teljes ágyneműjét kimosni. Harmadik hétre már csak egy nedves bugyi jutott. Bizakodunk. 

 

Minap mentem a gyerekekért az oviba, lent voltak a kertben. S látom ám, hogy Kamilla lányunk, aki pár hete még Jakabért epedezett a bölcsiben, most Barnussal sétálgat kézenfogva. Kamilla rendszeresen megölelgeti és puszilgatja is Barnit, aki ezt nyugalommal tűri. Itt éppen síelni mennek:

Barni Olivérnek, Bálint barátjának az öccse, így mindenkinek jut partner (szegény Bali kivételével) a közös játszóterezések és közös otthoni játszások alkalmával: