Balázs első szülinapja - 1. felvonás

December végén, a két ünnep közötti időszakot mindig Sopronban töltjük (kivéve persze tavaly). Így Balázs szülinapja Sopronban ért minket. Mamival és unokatesómékkal megünnepeltük hát a legkisebbikünket. Mint Bálintnak és Kamillának, Balázsnak is készült egy első szülinapos zabpelyhes-gyümölcsös "torta", amit először csak nézegettünk, örültünk neki. 

Aztán Balázs nyomáspróbának vetette alá,

majd kóstolgatta, kiszedegette a gyümölcsöket, elnyammogta őket. Végül a várakozásoknak megfelelően Balázsunk feldolgozta a cukrászati műremeket, hangos "óóó" felkiáltások közepette.

Tudván, hogy csúfos vége lesz a zabpehelycsodának (s mellesleg az íze nem egy gasztronómiai csúcsélmény), magunknak csináltunk egy csokis-mandulásat is. Bálint elfújta a gyertyákat, Apa bontott gyerekpezsgőt...

Jó volt. Ünnepségsorozat folyt. köv. jövő héten otthon.

Ui.: Balázs megajándékozott minket a tortabontás után. Ülő helyzetből, teljesen kapaszkodás nélkül felállt. Egyszer, kétszer, sokszor. Felállt, kicsit imbolygott, visszahuppant és megint felállt. Nem adta fel.

Balázs egy éves

Az idei ádventi és karácsonyi időszakban valahogy nem sikerült annyira ráhangolódnom az ünnepekre. Mindenről inkább az jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor épp mennyire vártuk Mazsolát, vagy épp ekkor voltam ultrahangon vele stb. Most pedig az jut eszembe, hogy kora délután mikor ezeket a sorokat írom, egy évvel ezelőtt épp a szülőszobán fogtuk a kezünkben a szőke babánkat.  (Nekem pedig borzasztóan mehetnékem volt, ezért behívtam a szülésznőt, hogy szereljen már le mindent rólam, mert én most kimegyek...)

Szóval Balázs baba egy éves lett! Már nem is baba ő, hanem egy kész kisfiú. Annyira ügyes, hogy nem győzünk rajta csodálkozni, mi mindent csinál már. Amit lát, azonnal utánozza és ő is csinálja. Látja például, hogy mi villával, kanállal eszünk. Az ölembe kéredzkedik, szerez magának evőeszközt és ő is bökdös, kanalaz. 

S ha már az evésnél tartunk: Balázs nagy kajás lett! Sejtettem én ezt, hiszen rá van írva a kis hurkáira, de csak lassan indultunk el az evés útján. Egyszerűen neki nem hat hónaposan volt szüksége hozzátáplálásra, hanem 9 hónaposan. Mostanra aztán néha-néha már két bébiüvegnyi kaja is lecsúszik egy evésre. S van még szopi is, napi négyszer. No meg amikor mi eszünk, mindig megkínáljuk már mindennel. Legyen az nutellás palacsinta vagy épp popcorn. Ez utóbbival mondjuk nem kínáltuk meg, egyszerűen kiszolgálta magát. Bálint és Kamilla délutáni alvása alatt házimoziztunk egyet, amihez természetesen popcorn is dukál. Balázst egyszerűen nem tudtuk távol tartani a kukoricától. Bevett egyet a szájába, nyammogott kettőt, a kukorica eltűnt. S nyúlt a következőért. Imádta! A másik nagy kedvenc a mandarin. Napi két darabot szétnyomkod az ínyével, kifolyatja a levét, aztán lehajigálja a maradványokat.

De nem csak az asztalnál utánoz. Visszadobja a neki gurított labdát, tologatja a kisautókat, felrakja a korongokat a rúdra, ledönti és újrarakja.

S amikor Balázs játszik a nagyokkal, a járássegítőt maga előtt tolva száguld, vagy éppen kézen fogva vezetteti magát, mert sétálni akar, sokszor eszembe jut Bálintunk. Az, hogy ő ilyenkor, pont egy évesen tette meg az első mászómozdulatokat, s ekkor ült fel először. Balázs pedig már hónapok óta pakolgatja az építőkockákat, s a legódarabokat. Persze az is igaz, hogy Bálintnak ennyi idősen nem is volt legója. Lehet, hogy csak a motiváció hiányzott? :-)

Balázs nagy játszópajtása Kamilla, aki állandóan bohóckodik neki, Balázs pedig teli torokból kacag. Kamilla  lelkes partner a "babás játékokban" is, úgy mint pl. a fiókok kipakolása. 

Az idill persze egészen addig tart csak, amíg valamely tárgyra mindketten igényt nem tartanak. Ha Balázs valamit elvesz, Kamilla visszaveszi tőle, adott esetben meg is torolja még a rossz tettet, Balázs pedig sír. A minap aztán újabb szintre léptünk. Balázs elvette, Kamilla visszavette és csúnyán nézett, Balázs pedig ezúttal nem hagyta annyiban, odamászott és megharapta Kamillát. Bizony nem úsztuk meg: a harmadik gyerekünk is harap. Minket is. Ebben a pillanatban épp a combomat. Azért mert nem rá figyelek, hanem itt irogatok...

Ui.: Bár már két harapást kaptam, azért a számokat még idebiggyesztem: 1 év, 79 cm, 10,7kg, kb. 19-20-as láb, 7 fog.

Egy közös kép, majd még egy

Kamcsi és a szobatisztaság nem egy lapon említendő jelenségek. Az ügyet nehezíti, hogy bilink se volt.  Bár a műanyag nem törik, de Bálint bilije mégiscsak elrepedt, így kidobtuk. Ezt nem is bántuk, legalább Bálint átszokott minden ügyével a rendes WC-re. Kamilla aztán egy szép délután már többedszer rakta teli a pelusát, amikor lezajlott köztünk az alábbi beszélgetés:

-  Kamcsika, legközelebb, ha kakilni kell szóljál, és megyünk a WC-re.

- Nem. Csak a pelusba kakilok.

- De inkább a WC-be, hisz anya és apa is azt használja.

- Nem.

- És a bilibe?

- A bilibe igen.

- Jó. Akkor megkérjük a Jézuskát, hogy hozzon Neked egy bilit.

Mintegy óra  múlva, egyszer csak Kamilla visszacsatol a korábbi beszélgetésünkhöz és válaszol a felvetésemre:

- Rózsaszín bilit kérek a Jézuskától.

Na így esett, hogy a karácsonyfa alatt lett egy rózsaszín bili. Szenteste gondoltuk, hogy ha már mindenki csinosba öltözött, csinálunk közös képeket, melyen mindenki kulturáltan mosolyog a kamerába. Közzéteszem a leginkább vállalható felvételt.

Kamilla ragaszkodik a rózsaszín bilijéhez és azon ül, Balázs kezd vetkőzni (zokni már nincs), Bálint pedig nem hajlandó kinyitni a szemét és elengedni az új játékának dobozát. 

Két nappal később, a nagycsaládi karácsonyozáson aztán sikerült elkapni egy spontán összejövetelt bili és egyéb kellék nélkül:

Szenteste itthon

A karácsonyi menetrend minden évben nagyjából állandó. Idén azonban sok fejtörést okozott, hogy hogyan is jussunk el odáig. Azaz legyen szentestére fa, ajándék, s mindez meglepetés legyen. Tekintve, hogy a három gyerek jellemzően nem egyszerre alszik délután, ráadásul Bálintot már nem mindig sikerül rábeszélni a délutáni alvásra, ezért  leszavaztuk a 24-e délutáni faállítást, s 23-án estére terveztük a díszítést. Így reggelre hozza a Jézuska a  fát, délutánra az ajándékokat (egyszerre ennyi mindent ugyanis nem tud elhozni). 23-án este aztán annyira nem volt kedvünk mindehhez, hogy inkább elmentünk moziba, a fenyőfa meg maradt a garázsban.
24-én délelőtt a két nagyot Tóni átvitte a nagyszülőkhöz, Balázst pedig letettük aludni. Mire ebéd után hazaértek, Mazsola épp felébredt, s lehetett nagyot csodálkozni. 

S izgalom ide vagy oda, az előző éjszakai rémálmok - erről majd egy külön posztban - és nemalvás miatt Bálint és Kamcsi elaludtak. Addig a Jézuska megpakolta a karácsonyfa alját.

Délután öt óra: sütőben sül a vacsora, ajándékok a fa alatt, ünneplőben az egész család - egy kivétellel. K. Bálint még alszik. 

Nem könnyen, de sikerült végül kirobbantani a fiatalembert. A varázsszó felemlegetése ebben sokat segített. (A varázsszó: rakétás kilövős Villám McQueen-es autópálya, melyet hetek óta naponta többször emlegetett Bálint, hogy ő bizony olyant szeretne.)

Éneklés után aztán Bálint hordta az ajándékokat - kibontani is segített, még akkor is, ha nem is neki volt a csomag címezve. Aztán a nagy kupac cucc tetején két csapat alakult: a lányok babáztak, a fiúk rakétás kilövős Villám McQueen-es autópályát szereltek.

Többször felemlegettük, hogy bezzeg tavaly. Tavaly erre a napra voltam kiírva Balázzsal, aki nagy meglepetésünkre nem akart előbújni, s nagy pocakkal karácsonyoztunk. Most meg itt mászott, jött-ment közöttünk. Egy év milyen nagy idő...

Ui.: A karácsonyi menetrendre visszatérve: nagyon megtetszett Edináék megoldása. Fenyőfa vásárlás és díszítés közös családi program - akár már jóval szenteste előtt is, ahogy angoléknál szokás. Aztán a Jézuska csak az ajándékokat hozza. Persze ez esetben elmaradna a rácsodálkozás, a gyönyörködés a fában, ami idén megvolt. Nagyon cukin szemlélték, elemezték mi is van a karácsonyfán. Ugyanakkor ez a közös díszítés  csábító gondolat és nagyon  praktikus megoldás. Egyrészt sokkal jobb közösen fát díszíteni, mint egyedül. Másrészt nincs az a probléma, hogy mikor díszítsünk titokban. Ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgyis egyre nehezebb ezt titokban megtenni. Arról nem is beszélve, hogy úton útfélen karácsonyfákkal találkoznak már november közepétől. Na de erre még van majdnem egy évünk, hogy újra átgondoljuk...

Jár a baba, jár

Még csak akkor, ha tol valamit, de Balázs megy! Legyen az szék, járássegítő vagy az ülőkéje, Balázs pár napja tolja őket és jár. Sőt szalad.

A rövid ideig való önálló állás még komolyabb egyensúlyozást kíván, de az is kipipálva:

Írtón élvezi új tudományát, hatalmasakat vigyorog és hangosan sikoltozik örömében. Ha tereptárgyakba ütközik, akkor vége a mókának. De már határozottan látszik a szándék, hogy meg is fordulna vele. Legnagyobb veszélyt Balázs nővére - közismertebb nevén Kamilla - jelenti: sportot űz abból, hogy elszedi Balázstól a járássegítőt és elkezd vele ő száguldozni... Meg kell küzdeni az eszközért.

Mézeskalács idén is

A tavalyi mézeskalács sütés nyerstészta evésbe, majd dobálásba torkollott. Ennek ellenére - vagy épp ezért - idén is újra nekifutottunk. Bálint már december elején emlegette a mézesezést. Ügyesen szaggatott, s ép darabok is kerültek ki a keze alól, bele a tepsibe. 

A 3-3 felállásnak köszönhetően - 3 gyerekre 3 felnőtt - flottul ment a szaggatás. Mami prezentálta az alapanyagot, azaz a tésztát, Kamilla és Bálint feldolgozta, Nagymama pedig fogta Balázst, hogy ne segítsen a feldolgozásban. 

S hogy én mit csináltam? Fényképeztem. :-) Na meg toltam meg a tepsiket a sütőbe. Egy-egy adag nagyon hamar kisült, s sötét árnyak lopakodtak a szélekre. A sütés végeztével aztán kiderült az ok: valamely résztvevő 250 fokra tekerte fel a hőfokot. Így persze bepuhulásra esély se volt, de végülis mindegy, mert így is jól fogyott. A maradékot másnap Balázzsal szépen kidíszítettük és becsomagoltuk ajándéknak. 

Bálint és a számok

Bálint mostanában számol. Megszámolja a kekszeket a tányérján, kisautókat a szőnyegen stb. Társasjátékban is dob, leolvassa hányat dobott és lép. Ezért gondoltam továbbléphetünk a naptár témakörre, ahol a számok napokat takarnak. No meg itt az advent, a számozott ajándékos zsákocskákkal, soha ennél jobb alkalom... Rajzoltam Bálintnak egy naptárt, a napokhoz berajzoltam mikor jön a Mikulás, a Jézuska, gyertyagyújtások, szülinapok stb. Ovi után hazaérve első dolog, hogy megnézzük Bálint naptárját: milyen nap van ma, milyen szám van odaírva és azt jól kipipáljuk.

Aztán megkeressük az ugyanolyan számot viselő adventi zsákocskát és a gyerekek villámsebesen feleszik annak tartalmát. Valakinek szaloncukor is jut, valakinek már csak az üres zsák.

Bálint már ügyesen felismeri a naptárban kinézett számot a zsákokon, 10-ig minden oké. Azonban a két számjegy egymás mellett még nem sok jelentést hordoz számára. A naptárat pedig következetesen térképnek hívja. Az azért továbbra is mindennapos kérdés, hogy milyen nap van ma, hiszen ahhoz események kapcsolódnak. Például ha vasárnap van, akkor nincs ovi, Apa nem dolgozik, s este hajat mosunk. Ezt (is) jelenti a vasárnap...

Mikulásra várva

Mikulásra várva épp (gumi)csizmapucolás folyik az előszobában december 5-én este. Soha ilyen tiszták nem voltak ezek a csizmák (főleg mivel előtte már én is dolgoztam velük egy komolyabbat).

No meg aztán éneklés is kerekedett illetve kerekedik azóta is esténként. Bálint továbbra is anyuka (anti)muzikalitásával, mint hozott alappal dolgozik. Kamcsi tavaly ilyenkor még nem beszélt, de az énekléssel már akkor is próbálkozott. Mostanra pedig énekesmadárka lett belőle. Ha pl. utazunk az autóban és unatkozik, akkor elkezd énekelgetni. Bárhol, bármikor, csak úgy. A Hull a pelyhes is idén már komplettebben  hangzik tőle. Az egyes sorok amolyan Kamillásan, azaz tetszőleges sorrendben követik egymást: 

Közben helyreteszi Bálintot, hogy ne beszéljen mikor ő énekel, továbbá megjegyzi, hogy nem volt szép dolog tőle, hogy mégis beszélt...

Fiús játékok

Tegnap reggel Balázs elkezdett hadonászni Bálint kardjával. Bálint pedig úgy érezte, ez kihívást jelent. S szabályosan kardoztak egyet, miközben Kamilla a kanapéról nézte őket egy babát szorongatva....

Balázs a legpasisabb kispasi lesz, erre már egyértelmű jelek utalnak.

Balázs 11 hónapos

Balázs 11 hónapos. Ez a hónap nem a testi gyarapodásról szólt, mert grammra pontosan ugyanennyit nyomott egy hónapja is. Azért a hurkák megvannak még: 10,37 kg, 78 cm, 6 fog.

Néha már egy-egy pillanatig megáll kapaszkodás nélkül, nagyon ügyesen rakosgatja a játékokat. Nagy kedvenc a dobozból kihajigálás és néha kedvenc a visszapakolás is. Ámulva figyeli a nagyokat, s remekül elvan néha azzal is, ha csak nézi őket. Cserébe Bálint és Kami is szeret baba lenni:

Balázs mostanában sokat sír, elkeseredik ha nem vagyunk ott mellette, jön utánam, kapaszkodik a lábamba. Továbbra is tipikus jelenség, hogy ha meglát, akkor otthagyja a legkiválóbb játékot is és sírva kéri, hogy vegyem fel. Sokszor már csak lopva merek bepillantani a gyerekszobába, hogy nehogy észrevegyen, miközben én ellenőrzöm, hogy ő épp mit kap be a szájába a földön heverő cuccokból.

Egye többször adunk neki darabos ennivalót. Még csak játszik velük, de egyre szakszerűbben csócsál szét egy kiflit. Három kis csemegeuborka pedig komoly programot jelent neki, nekünk pedig egy nyugodt vacsorát. 

Nemsokára szülinap! :-)

Wii - újratöltve

Amikor Bálint született vettem "neki" egy wii-t. Persze elsősorban én nyomtam vele, tekintve, hogy Bálint mászni sem tudott... Na ezt a wii-t kb. két éve nem használtuk, akkor is vendégek izzították be. Gondoltam a karácsonyi időszakban eladom. Leporoltam, kipróbáltam működik-e. Ez lett belőle...



A többiek még nem jelentkeztek be, hogy játszanának, de elég kitartóan követik Bálint teljesítményét, aki persze csatakosra izzad és érzelmileg rettentően bevonódik a játékba... Még gondolkodom mi legyen, lehet adok a cuccnak még egy évet.

Ma délutáni alvás helyett...

Bálint ma a rendrakáshoz, ebéd előtt, még nagyon fáradt volt, de aludni már nem akart. Elbarikádozta az ajtót és ezt művelte helyette...
Azt is kifejtette, hogy sajnos nincs elég autója, hogy körbeérjen!

Reggeli kóma

Egyik az egyik kanapén, a másik a járókában,

 a harmadik pedig a másik kanapén.

Mostanában barátságosnak nevezhető 7 órai ébredés van. A nagyobbak ébrednek először, de jó eséllyel Balázst is felkeltik, amikor betrappolnak hozzánk. Vagy épp be se kell trappolni, mert valamelyik már ott alszik hajnal óta a nagyágyban velünk. 

Bálint standard reggeli programja a mesenézés, amihez Kami is csatlakozik ideig-óráig, aztán megunja. A reggeli szopi  utáni időpont az egyetlen, amikor Balázst még be lehet tenni a járókába. Egy ideig onnan szemlélődik, aztán megy hozzá Kamilla szórakoztatni őt.

A reggelek rendszeres drámai eleme Bálint felöltözése. Balázst visszük, öltöztetjük, még nincs megkérdezve a témában. Kamilla általában magától jelentkezik ruhacserére, mert zavarja a pelus, ami addigra már a térdét verdesi. Bálinttal azonban minden reggel eljátsszuk a küzdelmünket, hogy öltözzön, jöjjön reggelizni stb. 

Ha csak őt kell elindítani - mint pl. most -, akkor azért egyszerűbb az eset. Kami és Balázs ugyanis épp betegek, itthon vannak. Kamilla az első két nap sírt reggelente, amiért ő nem mehet bölcsibe. Azóta beletörődött a sorsába. Azért reggelente még megkérdezi, hogy meggyógyult e már, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy még mindig nem. Bálint pedig minden reggel közli, hogy ő is beteg és ezért nem mehet oviba. Délután aztán alig tudunk hazaindulni onnan, mert még játszik. No meg azért, mert nem akar öltözni... 

Heti 1x palacsinta

Tóni egyik nagy kedvence a palacsinta. Üresen és kakaósan. Heti 1x ez a vacsora. Most már rutinszerűen így készül:

Bálint adagol és kever, Kamilla kever, Apa süt. Mindenki eszik. Bálint már egészen komoly fogyasztóvá lépett elő.

(Majdnem) teljes lovagfelszerelésben

Bálint lovagi felszerelését tovább bővítettük. Egerből egy pajzsot hoztunk neki ajándékba. Így már van ló, sisak, kard és pajzs is.

Gyermekünk azonban - miután örömködve megköszönte a pajzsot - rávilágított egy hiányzó elemre és ezt javasolta: "Anya, menjetek vissza vidékre és hozzatok nekem egy páncélt is!"  

Bortúra és egyéb kalandok Egerben

A tervek szerint úgy volt, hogy a hétvégén Kamilla és Bálint nagyszülőknél legelnek, mi pedig Balázzsal - és egy hatalmas csapattal - Egerben borozunk. Ez így is történt, de az idei sokadig hányós-fosós vírus épp erre hétvégére ütemezte magát. Kamilla péntek este, én szombat délben, Bálint szombat este kezdte a dolgot. Tekintve, hogy szombat estére egy komolyabb borvacsora volt nekünk betervezve, a feladvány az volt, hogy aznap estére mozgóképes állapotba hozzam magam. A megoldás kulcsa pedig 4 x 2 cl szilvapálinka volt, kétóránkénti ütemezésben, lehetőség szerint nem pont szoptatás előtt lehörpintve. Még nem próbáltam ezt a terápiát, de bejött. Azt nem mondom, hogy végigettem a négyfogásos borvacsorát, de legalább el tudtam menni, s a húsleves levét is elfogyasztottam. A vacsi végére aztán olyan jól lettem, hogy még egy szelet üres kenyér is lecsúszott. :-)

Edina profi szervezésének részeként volt egy komplett berendezett játékszoba két óvónénivel, akik a vacsi alatt foglalkoztatták az aprónépet. Itt épp mesenézés folyik.

A legapróbb azonban inkább velünk maradt... 

Másnapra aztán már némi közös sétára is futotta az erőmből. Azt hiszem most jártam életemben először az egri várban.

A séta után aztán visszamentünk a szombat esti vacsora helyszínére, így végülis nem maradtam ki teljesen Kelet-Magyarország egyik top éttermének élvezetéből: egy húslevest (immár a tartalmát is) megettem ebédre. Tanulság: legközelebb már akkor elkezdem a belső fertőtlenítést, amikor a bölcsiből hazaküldik az első gyomorügyi beteg gyereket. 

Mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Így ugyanis Balázs és Tóni ezen a hétvégén még több időt tudott együtt tölteni kettesben, ami itthon nem nagyon adatik meg...

Mazsola először beteg

Mazsola (alias Bazsimazsi) eddig pár enyhe náthával megúszta. Nincs is jobb választás az első betegségre, mint egy hosszú hétvége, amikor Apa síel. Balázsunk pont azon a három napon, amikor nem találkoztak, végig 39 fokos lázat produkált. Még sose láttam ilyen magas számot a hőmérőnkön. Amikor már 39,8-at mutatott a kijelző, inkább kihúztam. Túl vagyunk az első hűtőfürdőn is, ami nekem is az első volt, mert még egyik gyereknek sem volt ilyen tartósan ilyen magas láza. Balázs azonban vicces módon élvezte a hűtést és utána borzasztóan felélénkült. A soproni kórház ügyeletes gyerekorvosa piros mandulával magyarázta az eseményeket.

Pár hete Bálintnak is mandulagyulladása volt. Ő - mint általában - csak egy napig volt lázas, amit viszont - mint általában - még egy hét itthoni terápia követett. Az ilyen itthonlétek általános jellemzője a borzasztó nagy unatkozás (Kamcsi ugye bölcsiben). Amikor aztán egy hét után Bálint végre újra mehetett oviba, ezt mondta nekem aznap délután: - Kösz Anya, hogy jöhettem oviba. :-)

Vendségben csak visszafogottan

 Béláék ikreivel szép csendesen játszogattak gyermekeink múlt vasárnap.

Mint ahogy általában szoktak...

Hazafele úton Bálint egyszer csak mosolyogva megszólalt az autóban: 

- Van ám meglepetés a zsebemben!

- Milyen meglepetés?

- Nem mutatom meg, majd csak otthon. 

Na ebből már sejtettem, hogy Bálint zsebében olyasmi van, ami nem az övé. Jelen esetben egy szelet csoki és egy játékfigura tetszett meg neki. A tulajdonviszonyok tiszteletben tartását rendszeresen - de egyelőre kevés sikerrel - gyakoroljuk, miután néha az oviból hazatérve is előkerül a zsebekből ez meg az. 

Ezt nem hiszem el...

Ma délután két "ezt nem hiszem el" élményhez is jutottam itthon.

I. Balázsunk ha köhécsel, akkor épp valami oda nem illő dolgot vett a szájába, s a szövődmények elkerülése végett azt sürgősen el kell távolítani (ennek jegyében egyébként folyamatosan monitorozom a földet, hogy mi mindent dobálnak le a nagyok, ami nem babakonform). 

Ma délután köhécselést hallottam a gyerekszobából. Bementem,s közben fennhangon kérdeztem: "Balázs, mit csinálsz?". Balázsunk egy pillanat erejéig rám nézett, majd hirtelen sarkon fordult, s magával cipelve Bálint játékcsavarhúzóját viharos sebességgel bemászott a kuckóba. 10-15 másodperc múlva lassan, óvatosan kidugta a fejét a kuckóból, s kajánul rám vigyorgott. 10 hónapos. Mi lesz itt még? :-)

II. A fenti eset előtt nemsokkal a nagyokkal gyurmáztunk. Bálintnak javasoltam, hogy ne a gyurmát tömködje a szaggató formákba, hanem a formát nyomja rá a gyurmadarabra, úgy könnyebb. Bálint erre így válaszolt: "Igazad van anya." És úgy csinálta. :-) 

Balázs 10 hónapos

Bazsimazsi 10 hónapos, 10,4 kg, 77 cm, 6 foga van és 86-os ruhákat hord. Még mindig csupa mosoly. Mindig, mindenkire nevet, ha pedig meglátja a fényképezőgépet, akkor eképp reagál: 

Így továbbra se nehéz róla teli szájjal  vigyorgó képet készíteni. (Ellentétbe Kamival, akiről pedig lehetetlen.)

Bár új fogacska nincs láthatáron, Az éjszakák mostanában elég programdúsak. Két hónaposan ugyan már átaludta az éjszakát, de fél évesen újra elkezdett ébredni 1x. Aztán mostanában 2x, néha 3x. Mivel a kelés egyben evéssel is jár, ez  adott esetben újszülöttes három óránkénti evést jelent. Az elmúlt egy hét termése, hogy evés után se akar visszaaludni.Aztán meg reggel fél tízkor úgy kell keltenem a fiatalembert.

Már rohamléptékben mászik, s egyre stabilabban, de még kapaszkodva álldogál. A hónap újdonsága, hogy a bútorok mentén oldalazva lépeget. Egyre több mindenben csatlakozik a nagyobbakhoz. A közös fürdés után most már a közös étkezések ideje is eljött. Eddig Balázs az autós babahordozóban ülve figyelt minket, de onnan már nagyon kikívánkozik (sőt magától kimászik). Ezért Kami kiült egy nagyszékre, Balázs pedig az etetőszékből figyeli a vasárnapi reggelit. 

Szóval ámuljuk és bámuljuk Balázs fejlődését, kitartását és érdeklődését. Hozzá kell tennem, hogy a mi viszonyítási alapunk elég extrém: Bálint ennyi idősen még csak hasról hátra forgott és vissza, semmi mást nem tudott. Aztán 10,5 hónaposan jelent meg nála valami kúszásféle. Ehhez képest Balázs most egy expresszvonat, pedig ő se annak indult. Vajon ha nem harmadik gyerek, hanem elsőnek születik, akkor is itt tartana? A nagyok egyértelműen húzzák őt. Szoktunk is rajta nevetni, hogy Balázs azért kezdett el mászni, hogy el tudjon menekülni a nővére elől.

Balázs egyébként unatkozik a testvérei nélkül. Délutánonként, esténként, amikor a nagyobbak is itthon vannak, remekül elvan. A program mindig kell neki. Ha például kézbe veszem és úgy kísérek ki valakit a lakásból, amikor visszamegyünk a lakásba, elkeseredetten sírni kezd. Ugyanis ő arra számított volna, hogy elindulunk sétálni. Mindig mehetnékje van. 

Teli a kád!

No, ez a pillanat is eljött! Balázs soproni kiskádját kiszuperáltuk (nem fért már bele), így Maminál már ő is a nagykádban fürdik. Mivel már nem én fogom fürdés közben, hanem ülve játszik, Kamcsi a minap úgy döntött, bemegy hozzá. Nem lett belőle botrány és másnap már Bálintot sem lehetett lebeszélni a dologról.

Balázs megy be és jön ki elsőnek, többiek meg gondosan vigyáznak rá (de a biztonság kedvéért Bálint van az ütköző zónában...) Kíváncsi vagyok otthon mi lesz, ott eddig még a kiskádban nyomtuk, de lehet feladjuk azt is (a mózeskosarak már lekerūltek a soproni raktárba, első fecskeként a baba "berendezésből"...)

Az újdonság öröme azért látszik rajtuk :-)

- Posted using BlogPress from my iPad

Kami ma 2,5 éves

Két kép hálózsákban, lefekvés előtt. Tavaly októberhez képest, egy év alatt ennyit változott a leány. A növésen túl mintha kikerekedett volna és persze hajzatilag is sokat fejlődött. A számok tekintetében 13,6 kg, 92 cm, 18 fog, 23-as láb a státusz.

Egyébként pedig egy nagyszájú leányka lett Kamiból, akinek természetesen nagyon komoly önálló akarata van, csökönyös mint a szamár (Tóni szerint anyai örökségek ezek). Folyamatosan beszél, mindenkit túlharsogva. A bölcsiben rendezgeti a gyerekeket (ki mit csináljon), állandóan mondja a mondókákat, pedig sokszor nem is tudja rendesen a szövegét, de ez nem zavarja, improvizál (Ági szerint apai örökségek ezek). 

Balázsra még mindig féltékeny. Azt különösen rosszul viseli, ha Tóni kezében van a babánk. Ilyenkor mondja is, hogy Apa tegye le Balázst, és vegye fel őt. Néha Apa nem teszi le Balázst, hanem a másik kezével veszi fel a leánykát. Ekkor persze már Bálint is megjelenik, hogy őt is vegye fel Apa. S valóban, 15 másodperc erejéig három gyereket is kézben lehet tartani, feltéve ha a középen lévő nagyon kapaszkodik. Valahogy így: 

Ha igazán fáradt valaki ...

... evés közben, két kanál főzelék között is el tud aludni.

Ovi és fejlesztés II.

Még egy gondolat az előzőekhez. Attól függetlenül, hogy milyen aktuális óvodapedagógiai elvek vannak, igazából úgyis az óvónő személye dönti el, hogy mi és hogyan zajlik a csoportban. Bízom Ági néni sok évtizedes tapasztalatában. :-)  S igazából pedig úgyis az a lényeg, hogy Bálint örömmel megy be és sokszor nehéz hazaindulni is, mert még játszana.

Most pedig az itthoni foglalkozásról. Nehéz dió, két ok miatt. Egyik, hogy Bálint hazajőve az óvodából tök használhatatlan. Mint akik bolondgombát ettek Kamillával, megy az őrjöngés. Ha ebbe belefáradtak, Bálint mesét akar nézni, semmi mást. Szinte könyörögni kell neki, hogy inkább játsszunk valamit közösen. Itt például kb. 20 perc erejéig sikerült elterelni a gondolatait a mesenézésről, s rávenni egy toronyépítésre. Ez azonban csak úgy valósulhat meg - s ez a kettes számú nehézség -, hogy a kisebbeket fizikailag megakadályozzuk abban, hogy belerondítsanak a játékba.

Bár kis köztük a korkülönbség, most még ez is sok. Balázs csak rágja a kockát, Kamilla rakosgatja össze-vissza, Bálint pedig rekordmagas tornyokat építene. 

Azt sem egyszerű eldönteni, mit is illene tudnia egy négyévesnek. Ezért pár hete elmentünk Bálinttal a Gekko-ba képességfelmérésre. Egy gyógypedagógus próbálta rávenni Bálintot, hogy ezt meg azt játsszanak. Nem volt könnyű dolga a lánynak, Bálint végig azon panaszkodott, hogy itt nincsenek versenyautók és egyébként is milyen kevés a játék. Sok mindent egyszerűen nem is csinált meg, vagy nem úgy, ahogy kérték, hanem ahogy ő gondolta. Így nem volt nehéz beazonosítani a fejlesztendő területetek, úgy mint figyelem, koncentráció, szabálykövetés... A végső fejlesztendő-lista ennél persze hosszabb volt, hiszen nekik is kell az üzlet.

Igazából nagy meglepetés nem ért, hacsak azt nem tekintjük annak, milyen pofátlanul drága egy képességfejlesztő foglalkozás. 6000 Ft / gyerek /óra és ez nem egyéni foglalkozásra értendő, hanem négy fős csoportokban vannak a gyerekek. Az anyagiakon túl is mindenkinek jobb, ha itthon próbálunk meg - a fenti nehézségek ellenére - sort keríteni némi értelmes és közös játékra. Nagyra törő terveim nincsenek, ha napi 20 percet sikerül koncentrálva leültetni a nagyfiút mellém, az már eredmény. Társasozni imád, főleg a "Ki nevet a végén?"-t szereti, mert abban ki lehet ütni a másikat. Mindig a kiütésre hajt, de ha őt ütik ki, az kész tragédia. Múltkor hármasban játszottuk, Tóni, Bálint és én. Amikor először kiütöttük őt, borzasztóan elkeseredett, de folytatta. Amikor másodszor is kiütöttük, akkor már meg is sértődött és kivonult a nappaliba. Hallotta, hogy mi folytatjuk a játékot, úgy hogy Kamilla dobott helyette. Két kör után aztán Bálint is visszajött. Végül Apa nyert, ő lett a második, én a harmadik. 

Summa summarum egyelőre nem látom sok értelmét külön foglalkozásokra járni. Egyrészt csak macera, mert mit csináljak addig a másik kettővel, másrészt ovi után tényleg csak a közös délutánt / estét rondítaná el. Szerencsére azonban oviban van délutánonként külön torna. Heti kétszer egy testnevelőtanár tart játékos tornát az ovi tornatermében a jelentkezőknek. Így nem kell külön elvinni sehova, helyben van, ráadásul pluszban mozoghat is Bálint és talán az odafigyelés, feladatteljesítés terén is ragad rá valami. Az mondjuk már kiderült, hogy fiúnk a szabotálásban nagyon jó. Konkrétan kijön a tornateremből, ha valami miatt nincs kedve tovább tornászni. Leül a padra és megvárja míg odaérek érte.

Egyébként viszik őket heti 1x úszni is, de erre csak jövőre merem majd beíratni. Van rendszeresen bábszínház, zeneiskolások jönnek koncertezni, mennek kirándulni a sas-hegyi természetvédelmi körzetbe stb. Szóval ha az előző bejegyzés alapján szürke árnyék vetődött volna az óvodá(n)kra, akkor most kifehérítem. :-) Van sok szülőkkel közös délutáni program is. Két hete szüreti mulatság volt, préseltünk szőlőt meg ilyenek. Holnap pedig "Kamra kincsei" vásár lesz. Mindenki visz kincseket, adják-veszik őket, pénz az ovié. Mi ezekkel a kincsekkel készülünk:   

A beltartalom természetesen Mamit dicséri. 

Ovi és fejlesztés I.

Bő egy hónapja Bálint középső csoportos ovis. Szereti. Tavaly még el-elhangzott reggelenként, hogy ma ne menjünk oviba, most már szerencsére nincs ilyen. Boldogan megy be a csoportszobába is. Május vége óta sajnos csak egy óvónéni volt  a 26 gyerekre Bálintéknál, mert az ex-waldorfos ovinéni dobbantott. Nyáron mondjuk egyébként sincsenek fejlesztő foglalkozások, de egy óvónéni akkor is kevés. Szerencsére ez megoldódni látszik, mert Ági néni, aki egy kedves tapasztalt óvónéni átjött a középsőbe a kiscsoportból (így most szegények ők szívnak). De remélem így most a tavalyi kálváriák után megnyugtatóan rendeződik nálunk az óvónő kérdés. Ami kevésbé megnyugtató, az a hozzáállás egy-két kérdéshez. A szülői értekezleten felmerült, hogy miként zajlanak a foglalkozások, miért nem volt tavaly semmilyen gyerekek által előadott műsor. Részlet az év eleji ovis szülői értekezlet jegyzőkönyvéből (én követtem el):

"A szülők felvetették az Anyák napi, évzáró stb. műsorok hiányát. Az óvodavezető tájékoztatta a szülőket, hogy az Anyák napi köszöntés továbbra is személyes marad. Az évzáró ünnepség mikéntjéről még egyeztetnek a pedagógusok.

Az óvoda pedagógia elve – összhangban az új törvény által leírt technikákkal, eljárásokkal, eszközökkel – a szabad játék megvalósítása az óvodában, és nem az iskolai módszerek követése. Ezért ilyen jellegű tanítás, számonkérés és egyéni szereplés nem lesz még nagycsoportban sem, hiszen ez stresszhelyzetet teremt mind a gyermek, mind az óvodapedagógus számára. Vannak viszont kedvcsináló, élményszerző, nem kötelező, hanem motivációs alapon működő tevékenységek a csoportban, melyek mindig adott témák köré szerveződnek."

Új törvényre hivatkozás? Miféle rizsa ez? Aztán utánanéztem, s a közoktatási törvény 2009-es változásai között tényleg szerepel ilyesmi: szabad játék elve, nem iskolarendszerű tanítás az ovikban stb. Na de hogy stresszeli a gyereket a szereplés? Igen, sokakat stresszel. Például Bálintot is, aki az Anyák napi verset is csak itthon mondta el nekem, az oviban nem. De egyrészt a stressz nem egyértelműen rossz dolog (motiváló is lehet), másrészt pedig az élet is stresszes. Ahogy egy másik anyuka megfogalmazta: annál nagyobb stresszhelyzetet, mint három gyerekkel reggel időben beérni az oviba-iskolába, ő nem tud elképzelni. Na a reggeli rimánkodás és indulás nálunk is megérne egy külön misét: "vedd fel a nadrágodat - ne vedd le a zoknit, jó lesz az - gyere reggelizni - nem, ma nem gumicsizmában megyünk - na jó, de akkor viszünk váltócipót - de kell pulcsi, mert hideg van reggel - a kardot inkább hagyjuk itthon ..." Pedig mi nem is nyolcra járunk, hanem igyekszünk kilencre beérni.
Visszatérve eredeti témánkhoz, szerintem azért valahol el kellene kezdeni a felkészítést, mert így az iskola és az óvoda közt nagyon nagy lesz a törés. S akkor aztán tényleg jön a stressz, a rossz fajtából. Na persze nem azt mondom, hogy poroszos iskolarendszert kell leképezni az oviban kicsiben, de mégis mire jó ez a nagy alternatívosdi, miért kell átesni a ló túloldalára? Főleg akkor, amikor az iskolarendszerben - legalábbis az államiban - még a régi módszerekkel dolgoznak...

Két dolog zavar engem igazán. Egyik ez a szereplés dolog. Az iskolában majd elvárják, hogy szerepeljen (pl. jelentkezzen az órán), akkor az oviban miért nem lehet csoportosan kiállva egy verset elmondani? Ha nincs kedve, akkor csak suttog majd, vagy nem is mondja, de legalább talán kiáll, s lesz valami szereplésélménye. A másik dolog, hogy a foglalkozásokon való részvétel motivációs jellegű. Persze ha erővel rángatnak valakit oda, annak biztos nem lesz kedve mondjuk festeni, de attól tartok, hogy így Bálint egész nap kiválóan eltologatja majd az autókat a szőnyegen, mert őt az minden egyébnél sokkal jobban érdekli. S talán több dolog ráragadna, ha mindenki, így ő is legalább odaülne az asztalhoz ilyenkor. (Bár azt hozzá kell tennem, hogy az óvónők szerint odaül...)

A hosszúra nyúló szülői értekezletes vita egyébként azzal zárult, hogy a vezetőnő közölte, hogy azért a gyerekkel otthon is kell foglalkozni. Úgy tűnik neki, hogy itt most mindenki az ovitól várja a fejlesztést, felkészítést. Na ja. Az otthoni foglalkozás azonban talán még a fentieknél is nagyobb fejtörést okoz nekem, ezért ebbe a témába majd egy következő bejegyzésben kezdek bele...

Balázs 9 hónapos

Balázs baba pénteken volt 9 hónapos, 10 kg, 76 cm és 6 foga van. Mászik, ül, áll. A mózeskosarat - melyben Kamcsi még egy évesen is aludt - eltehettük. Egyrészt Balázs már el se fér benne, másrészt simán kimászik.
A hónap elején még csak támaszkodva ült és komolyabban nekifeszült valaminek, ha állni próbált:

Visszaülni se tudott még, remegő lábakkal sírt, ha elfáradt. Mostanra azonban megtanult visszahuppanni, s támaszkodás nélkül szögegyenesen üldögél és játszik. 

Minden nap rácsodálkozom, milyen nagy már és kicsit sajnálom is, hogy végérvényesen elmúlt egy korszak. Balázs sem kisbaba többé. Sokan tekintenek az első hónapokra úgy, mint amit túl kell élni, aztán könnyebb lesz. Bennem szépnek élnek a kisbabás, sőt az újszülöttkori időszakok is. Igaz egyikük se volt  hasfájós és nem keltek óránként. (Ellentétben azzal ami most van: Kamcsi és Bálint néha óránként, váltva jelenik meg éjjel a hálónkban. Apjukat szórakoztatják. Én Balázs-felelős vagyok.) 

Szóval jó látni fejlődni a gyerekeket, de azért  már most van bennem egy kis nosztalgia a pici babás korszak iránt. Márpedig ettől most búcsúzunk, s nem, nincsenek újabb ez irányú terveink. Kicsit felelőtlenség is lenne. Szép dolog a nagy család, de az embernek - legalábbis nekünk - korlátos a kapacitása és idegrendszere. Úgy érzem, már most is kevesebbet kapnak belőlünk, mint amennyi figyelmet  és türelmet szánnánk nekik / megérdemelnének / elvárnának stb. egyenként. 

Balázs nemcsak mozgásában fejlődött sokat az utóbbi hetekben, de a viselkedése is változott. Míg  korábban ha elvettünk tőle valamit, egyszerűen új célpont után nézett. Mostanában viszont ha neki nem tetsző dolog történik, iszonyúan dühbe gurul. Ökölbe szorított kézzel, összeszorított fogsorral hangosan méltatlankodik.

Kétszer alszik még, de a késő délutáni alvás már nagyon rövid (20 perc), néha-néha el is marad. Végre eszik rendesen főzeléket is. Már nem csak az édes gyümölcsös csúszik le, hanem a májas-cukkinis is, s a mennyiség is egészen jól alakul. Napi 2x (délben és este) kap kanalasat, s 4x szopizik (reggel, este, kora délután és éjszaka is felkel enni 1x). Emellett iszonyú sok vizet megiszik, akár fél liter is legurít egy nap.  Néha már aggódok is, hogy normális e ez. Na persze sose lehet semmi elég jó: Kaminál azon aggódtunk, hogy nem iszik (Kami semmit nem ivott egy éves koráig, csak szopi volt és főzik), most meg azon, hogy Balázs túl sokat iszik...

Bálint és a túlzások

Bálint imád mesét hallgatni és ragad is rá rendesen. Ennek gyöngyszeme, hogy végletes túlzásokat alkalmaz a mindennapjainkban. Mai lefektetés gyöngyszemei:

"Apa, olyan mesét meséljél, amit még a világon senki sem hallott"

"Apa, olyan jóízű szörpit hozzál, amilyet még soha életemben nem ittam"

"Apa, én olyan erős vagyok, hogy az egész világot egyszerre le tudom győzni"

Persze a második mondatok mindig racionálisabbak, így mesének azt kérte, amit a héten már háromszor meséltem neki (azért csak 3x, mert 2x meg tudtam győzni, hogy néha valami mást is kéne hallgatni). A szörpi is megfelelő volt, pedig tegnap is ilyet kapott és a világ legyőzése helyett végül elaludt :-)

Kamilla választottja

Kamilla még nincs tisztában a Bálint által oly kedvelt férj-feleség témával. De ha majd megvilágosodik, akkor nem lesz kérdés, hogy ki lesz a férje. Jakab az első bölcsődei naptól kezdve izgatja leányunkat, s ez az érdeklődés kölcsönös. Az első közös félév a piszkálódás, kisebb verekedések jegyében telt. A nyári szünetről visszatérve Kamcsi egyenesen Jakabhoz ment, s kiosztott neki egy simogatásnak induló pofon-félét. Mostanában azonban új síkra helyeződött a fiatalok kapcsolata. Reggel köszöntik egymást, együtt játszanak, együtt esznek...  Már a gondozónők is házaspárnak hívják őket. 

Ma Jakabékkal egy időben indultunk haza. Kamcsika érzelmeit felvállalva odalépett választottjához, rám nézett, s közölte: "Szeretjük egymást!" A szót pedig tett követte: